Mr. Kim

༺ 34༻

  ➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Nem akartam elhinni, amit látok. Tényleg Taehyung lenne az? Ő lenne a VanTae felhasználó? Óvatosan felnézek rá, és a döbbent arcával találom szembe magam. Tehát akkor nem várt rám? Biztosan nem ő a VanTae felhasználó. De akkor mégis mit keres itt? Általában ide nem szoktak jönni a tanárok. Jézusom, ekkora butaságot feltételezni róla, hiszen soha nem kezdeni ki egy diákkal.

– Mit keres itt tanár úr? – egy pillanatra felhajtja a fejét, ugyanis elszégyellte magát. Nem épp a legkedvesebb szavakkal illette az előbb a felnőttet. Nem mintha Taehyung-on látszott volna a megsértődés jele.

– Ezt én is kérdezhetném tőled – vonja fel kérdőn a tekintetét, egy apró mosolyt eresztve, ami kissé félelmetesé teszi őt.

– Én csak haza kísérem Soyi-t. A múltkori pedofil akció után ne csodálkozzon tanár úr – kijelentésén azt hittem agyonverem. Istenem, hogy mennyire nem tudja néha befogni a száját.

– Milyen pedofil akció? – kérdezi óvatosan nem tudva, egyfajta sajnálat és kíváncsiság csillan meg szemeiben. Talán egy kis düh is helyet kap.

– Igazából nem tudom, hogy ki volt, mert nem láttam az arcát, de Soyi-t kukkolták. Ott állt valaki az ablaka előtt, de én hősiesen megmentettem. – feszíti meg karizmait egy büszke mosollyal, kicsit túlozva a történeten.

– Milyen kukkoló? – teszi el telefonját, teljesen felénk fordulva. – Nem esett semmi bajotok? Szóltatok valakinek?

– Jaj hát most mondtam, hogy nem tudom. Késő este volt, így nem láttam a pasit, de sikerült fejbe vernem egy kővel – húzza ki magát büszkén, mire nem túl feltűnően hátba csapom.

– Nem történt semmi komoly – szólalok meg halkan választ adva kérdésére.

– És csak úgy otthagytad? – érdeklődik a felnőtt pár lépéssel közelebb kerülve hozzánk, mindvégig a szemembe nézve, ami nagyon zavarba hozz, de Jungkook annyira belemerült a saját fényezésébe, hogy semmi másra nem figyelt.

– Szerintem az a pedofil, valamit nagyon beszívott. Úgy rohant, mint akit üldöznek – váll rántva válaszol, amire Taehyung hangosan felnevet. Meglepett a reakciója, hiszen tulajdonképpen nem így kellene reagálnia, elvégre történhetett volna valami komoly baj is.

– Khm, elnézést, nem volna szabad nevetnem, de nagyon viccesen adtad elő – köszörüli meg torkád majd újból szólásra nyitja ajkait. – Szóltatok valakinek?

– Kinek szóltunk volna? Nem láttam ki volt az és

– De Jungkook, erről beszélni kell, nem játék. Komoly baj is lehetett volna – sóhajt egy nagyot majd karba teszi kezét, mint aki gondolkodik mi tévő legyen. Én nem merek megszólalni, ahhoz túlságosan is zavarban érzem magam a buta gondolatom miatt. Hogyan is feltételezhettem ekkora baromságot?

– Jól van már, nem kell leharapni a fejem – lebiggyeszti az ajkait mire mosolyogva pillantok rá.

– Nem akarlak kioktatni Jungkook, tudod jól, hogy jó magam se szeretem ezt, viszont nagyon felelőtlen dolog volt a részetekről, nem szólni egy felnőttnek – csípőre tett kezekkel áll meg előttünk, akárcsak egy féltő szülő, mire kissé összehúzzuk magunkat. Igaza van. Szólnunk kellett volna valakinek. Esetleg ha nem is történt volna semmi, akkor is nyugodtabb lettem volna.

– Most mégis azt teszi – motyogja cipő orrát figyelve.

– Néha szemtelen vagy, ugye tudod? Na nyomás vissza a suliba – int az épület felé mire kérdőn pillantok rá. Ezt látva felsóhajt majd ismételten szólásra nyitja ajkait. – Meg kell ezt beszélnünk és egy esetleges feljelentést tenni.

– Feljelentés? – kérdezem remegő hangon. Nincsenek túl szép emlékeim a rendőrökkel kapcsolatban, bár kinek van? Köztudat, hogy ha valóban szükség van rájuk, akkor nincsenek ott vagy valami miatt meg van kötve a kezük.

– Soyi, ez nagyon komoly téma – dörzsöli meg orrát lehunyva egy pillanatra a szemét. Ezt akkor teszi mikor már fogy a türelme, viszont nem akar tiszteletlen lenni. Észrevettem már az órákon is, mikor többször kell ismételje magát ha valaki nem figyel oda. – Tisztában vagyok vele, hogy semmi kedvetek ehhez, de ha csak nem egy csúf tréfa – itt erősen Jungkookra nézz, de mivel semmi huncut mosolyt nem fél felfedezni a fiún, tovább folytatja – megoldást kell rá találnunk, hiszen máskor is előfordulhat. Mi lesz ha legközelebb bejut a házba? Erre nem gondoltatok, igaz? – valóban nem. Én legalábbis biztos nem, és ahogy elnézem a mellettem lévő személy sem. Azonban akkor sem gondolom, úgy hogy a feljelentés hasznos lenne. Még csak nem is láttam az illető arcát, nem hiszem, hogy sokat tudnának tenni az ügyben. Különben is, nem hiszem miszerint olyan jó ötlet lenne ez...

– Nem lehetne, máskor? Egyébként is vége a tanításnak, csak miattunk biztosan nem fogják nyitva tartani az...

– Ez nem játék gyerekek. Holnap tanítás után találkozunk az igazgatóiban.

– Na de...

– És nem nyitok erről vitát. Vigyázzatok magatokra – nem hagyta, hogy befejezze Jungkook, ellenmondást nem tűrően félbeszakította, majd egy apró mosoly kíséretében otthagyott minket.

– Elcseszte a napomat Kim tanár úr – kiáltja el magát, mire a felnőtt csak fejcsóválva int egyet majd eltűnik látóterünkből.