Mr. Kim

༺ 30༻

➶➶➶➶➶ Jungkook➷➷➷➷➷

Mosolyogva vettem fel a telefont, mikor Soyi hívott, de aztán elmondta mi történt és a mosolyom egy másodperc alatt eltűnt. Persze ilyenkor kell szegényt lányt egyedül hagyniuk a szülei, de talán így is jobb. Ki tudja mit tenne vele az az örült, aki leskeli most. Legszívesebben szétverném, vagy minimum feljelenteném amiért egy ekkora pedofil farok.  Nem szeretem őt, félreértés ne essék, csupán nagyon megkedveltem. Olyanná vált nekem akár egy testvér. Mintha a húgom lenne. Sokan nem hiszik el, de én tényleg nem vonzódom hozzá. Lehet mert még túlságosan a szívemben van az exem, vagy mert tudom, Soyi mást szeret, nem vagyok benne biztos. Viszont abban igen, hogy semmilyen más hatással nincs rám. Gyorsan felvettem egy felsőt, majd a mobil kezembe véve indultam a kis folyosóra, ami a bejárati ajtónál van. Oda tesszük a cipőket, kabátot, néha még a táskám is oda kerül mikor nagyon elegem van a suliból és nincs kedvem házit írni.

– Hova sietsz fiatalúr? – szól rám anya, de nem állok meg.

– Yoongi-nál felejtettem valamit – gyorsan belebújok a cipőmbe, majd egy kabátot magamra kapom.

– Nem lenne okosabb inkább Hoseok-hoz menned? Ő sokkal közelebb lakik – aggodalmaskodik anya, amin elmosolyodom. Jól esik, hogy ennyire aggódik értem.

– Ugyan már drágám, hadd menjen. De ne túl sokáig fiam.

– Jól van apa. Majd jövök – kiáltom nekik és már megyek is. Majd később írok Yoongi-ra, hogy ha netalán anya felhívná, tudjon nekem falazni. Szerencsére nem lakik olyan messze Soyi, ezért bő fél óra és ott leszek. Remélem addig nem csinál semmit az az alak, mert akkor velem gyűlik meg a baja. De ki a fene lehet? Soyi szerint jó pár hete beszél egy bizonyos VanTae felhasználóval, azonban nem mutatott fotót magáról. Eleinte nem értettem miért érdeklődik ennyire a fiú osztálytársaink után, de rájöttem, hogy azt hitte az egyikük ez a bizonyos felhasználó. Köztük leginkább engem gyanúsított ezzel, meg a forró csokival is. Azt se tudom melyik a kedvence, nemhogy még vegyek neki. De tévedett, most mégis azt kívánom bárcsak valamelyik idióta haverom lenne a tettes. Ki tudja ki ez valójában, és biztosan követte Soyi-t elvégre tudja hol van a háza, még ha ezt az információt nem adta meg neki a lány. Remélem nem valami idióta vén pedofil, aki megerőszakolni akarja, mert akkor kinyírom. Félúton rájövök, hogy okosabb döntés lett volna taxival jönni, vagy megkérni a bátyám, hogy hozzon el, mert így szaladva még megfulladok mire odaérek. Nagyon megijedtem, hogy bántani fogják, így nem gondolkodtam mivel jutok oda, csak az, hogy időben ott legyek.

– Hey... – szólalok meg, ám alig kapok levegőt, ezért kénytelen vagyok mély levegőt venni, hogy minél előbb megnyugodjak. Az a kedves idegen ott áll Soyi ablaka alatt és szüntelenül a halvány fény forrást figyeli. Talán süket lenne vagy nem kiabáltam elég hangosan? Mert olyan mintha meg se hallotta volna a hangom. Nagyon sóhajtva egyenesedem ki, mikor némileg egyenletesen veszem a levegőt – Hey te, igen te. Mit keresel itt? – mutatok rá mikor végre hajlandó felém fordulni. Sajnos nem vagyok elég közel és irtó sötét is van, így nem látom az arcát, viszont elég ismerős a testalkata. – Süket vagy? – kiáltok rá, de csak újra az ablakra nézz. Dühösen szorítom össze ajkaim majd egy viszonylag nagy követ felvéve a földről lökőm felé, amit elkap. Hatalmas szemekkel nézek rá. Hogy a fenébe volt képes azt elkapni? Egyik barátomnak se ilyen jó a reflexe, szóval tuti nem közülük volt, viszont ismerek valakit, aki ilyen jó lenne. De az lehetetlen, hogy ő legyen. Neki van barátnője, és hamarosan érkezik a baba, mégis mit keresne az egyik diákjánál? Ez hülyeség, biztos nem ő az. Viszont akkor csak valami pedofil farok maradt.

– Gyere vissza. Hallod, el ne mozdulj te görény – eredek utána, ám nem vagyok olyan hülye, hogy üldözzem. Még a végén valami sikátorhoz vezet, ahol jól elbánna vele ma haverjaival együtt, mert hogy ez nem egyedül van az is biztos. Megállva az ablak alatt nézek fel és gondolkodni kezdek, hogy hogyan jussak fel a szobájába. Gondolom az ajtó zárva van, szóval esélytelen, hogy csak úgy besétálja, kiáltani nem szeretnék, hogy engedjen be, szóval csak egy lehetőség maradt. Sóhajtva megyek a ház sarkába, ahol egy bokor mögül előveszem a létrát, majd beállítva kezdek el felmászni rá. Ha jól emlékszem kívülről is ki lehet nyitni az ablakot, csak annyi a dolgom, hogy felhúzom. Erőt véve magamon kezdem el feltolni az ablakot és óvatosan bedugom a fejem a szobája. Ám alig, hogy megpillantottam a pink színben pompázó szobát, valami kemény csapódik az arcomnak.

– Mi a fene? Csak én vagyok Soyi – kapaszkodom meg a létrában még mielőtt leesnék. – Ez a hála amiért elkergettem a hülye pedofil rajongod? – nevetek fel kínosan, mikor észreveszem, hogy egy vastag könyvel vágott arcon. Néha úgy érzem, nem is kell megvédeni.