Mr. Kim

༺ 51༻

 ➶➶➶➶➶ Jungkook ➷➷➷➷➷

Rossz volt nézni, mennyire nem érzi jól magát Soyi a történtek után. Nem értettem mi volt ez a hirtelen cselekedett a legjobb barátnőjétől, és próbáltam vele beszélni, ám nem akart. Pár napja csúnyán összevesztek, Heran olyan dolgokat vágott a fejéhez, mint „beteg vagy amiért a tanárodhoz vonzódsz", meg hogy az apja tulajdonképpen a gyávasága miatt üti őt. Engem is szíven ütött, pedig annyira közel nem állok hozzá. Éppen ezért, sokáig győzködésbe kellett mire elárulta, hogy kirúgták az apját. Sajnálta, ahogy beszélt legjobb barátnőjével, csak dühös volt, és bár tisztában volt azzal, a lány nem tehet apja gonoszsága ellen semmit, mégis megbántotta őt. Az volt az utolsó csepp a pohárba. Nem maradhattam tétlenül, és zsebre tett kezekkel végignézni, ahogy tönkre tesz mindenkit ez a férfi.

– Akkor én nem megyek – mondom a telefonba Yoonginak, aki már minden bizonnyal az iskolában van.

– Hova? – egy pillanatra azt hittem lefejelem az ajtót. Nemrég mondtam el neki, hogy nincs kedvem suliba menni, falazón nekem, erre rákérdez, hogy hova. Persze nem ezért hiányzok a suliból, jó okom van rá, de egyelőre nem avatom bele Yoongit, mert még a lelkem is kiátkozza, annyira aggódna értem. Bár ezt amúgy is meg fogja tenni, mikor beavatom a részletekbe. Fejcsóválva indulok a bejárati ajtóhoz, közben leellenőrizve, hogy biztos nem jönnek e vissza a szüleim. Elindultam én a suliba, és majdnem be is értem csak az utolsó pillanatban ellógtam. Így nem lenne szerencsés ha valamelyik szülöm meglátna.

– A suliba te gyökér – sóhajtok fel fáradtan, de azért az apró mosoly ott van ajkaimon.

– Jah. Hát jó. Én falazok, de ha rájönnek, hogy lógsz nem ismerlek.

– Kedves vagy – felsóhajtva karórámra pillantok. Már majdnem késésben vagyok, de ha most lerázom, akkor meg gyanút fog és nem fog falazni. Ezek után nem váltottunk szót egymással, mert bement a tanár az osztályba. Ezt is üzenetben közölte velem majd elköszönt. De nem is tétlenkedtem sokáig, mivel pár perc elteltével csörögni kezdett a mobilom.

– Tessék? – szólok bele, közben az útnak szentelve a figyelmem, lépteimet sietősebbre véve.

– Most érkezett. Elég feszültnek tűnik – hallom meg bátyám hangját. Szóval még jóval előbb is odaért? Ez kecsegtető. – Ne feled, vegyél fel mindent különben nem tehetek semmit – ismét figyelmeztet amire bólintok, habár ezt ő nem láthatja.

– Köszönöm hyung. Igyekszem – egy hümmögést hallat majd bontja a vonalat. Bátyám rég kijárta a sulit, sőt még az egyetemet is, és most nyomozóként tengeti napjait. Ugyan ezt sokan nem tudják az iskolában, éppen azért hogy ne álljanak nekem, biztos ő miatta vagyok jó dolgokban, vagy ne cukkoljanak emiatt. Így jobbnak láttuk nem megosztani ezt másokkal. Csak Yoongi tudd róla, meg nyilván a tanárok egy része. Mikor rájöttem Soyi apja mit művel, egyből hozzá fordultam segítségért, mert míg a tanárokra várok, megőszülök. Mire kell betartani annyi hülyeséget, mikor nyilvánvalóan bántalmazzák. De mint kiderült, az apja mindenkit lefizetett, ezért nem jutottak soha semerre. De velem nem baszakodik az öreg.
Belépve a kávézóba egyből észreveszem a sarokban ülő bátyám, ki látszólag egy újságot olvas. Pár asztallal arrébb foglalt helyet Soyi apja. Eldugott kis kávézó és nem is nagyon jönnek ide, de pont ez kell most.

– Elnézést a késésért – meg se várva válaszát, foglalok helyett vele szembe.

– Csak hogy itt vagy. Közel fél órája várok – türelmetlenül kopogtatja az asztalt egyik ujjával.

– Milyen kedves, még kávét is rendelt nekem – húzom közelebb magamhoz az említett italt, figyelmen kívül hagyva morgolódását. Bár nincs szándékomban inni, de ha a pincér észreveszi, hogy nincs semmi előttem ide jönne. Nem szeretném ha bárki is félbeszakítani minket.

– Tulajdonképpen magamnak rendeltem, de idd csak meg.

– Nem hittem volna, hogy eljön – alaposan végignézek rajta. Csakúgy mint eddig is, öltözete elárulja mennyire sok pénze van, néhol a mosolya azt sugallja, kedves ember, holott ez egyáltalán nem igaz. Így belegondolva könnyen bele lehet esni a csapdájába, főleg ha még szereted is a pénzt. Gondolom Bongcha is hasonlóan cselekedett, az osztályfőnököm exe. Amint meghallotta azt a bűvös szót, máris kész volt bármit megtenni érte.

– Nem hagytál más választást – morogja bosszúsan az előbb említett személlyel való kis viszonyára utalva. A hangfelvételt már akkor elindítottam, ahogy beléptem ide. Elmosolyodom közben azon törve fejem, hogy vajon hol kezdjem. Ügyelnem kell arra, hogy elmondja az igazságot, bár őt ismerve amilyen forrófejű, meggondolatlanul is elárulja magát. Végül csak arra jutottam miszerint egyből a közepébe vágok. Minél előbb rács mögött akarom ezt az alakot látni.

– Tudok a tervéről – megtöröm a közénk beállt csendet.

– Milyen tervről? – felhúzott szemöldökkel nézz rám. Kivehető mennyire nem érti kérdésem de se baj. Ez még csak a kezdett.

– A bátya balesetéről. Tudom, hogy nem véletlen volt.

– Ezt nem vagyok hajlandó végighallgatni – felállna csakhogy nem hagyom. Megfogom csuklóját kényszerítve, hogy visszaüljön. – Ő a bátyám volt, nem vagyok elvetemült, hogy megöljem.

– Nem is azt mondtam, hogy ön tette, meg aztán ki beszélt itt gyilkosságról? – húzom mosolyra ajkaim, mivel akaratlanul is valamennyire elszólta magát.

– Hogy az a te kis...

– De benne volt a keze, tekintve, hogy Soyi az ő lánya volt – szakítom félbe még mielőtt bemocskolna engem ennél is jobban.

– Igen, Soyi nem a lányom de soha nem lettem volna képes bántani őt. Ahogy a bátyámat se – jelenti ki magabiztosan pár perc néma csend elteltével.

– Ugyan már, ezt ön se hiheti el. A baleset után folyamatosan bántalmazta a lányt és volt, hogy a feleségét is. Alaptalanul rúgta ki az egyik legjobb alkalmazottját, szóval üljön szépen le, és mondja el a teljes igazságot, különben szétverem a mocskos fejét – emelem fel kissé a hangom mire meglepődik. Őszintén nekem is hasonló arckifejezésem lehet. Alap járaton nem kapom fel ennyire a vizet, de ez mindent túl tesz. Megszervezi a bátya balesetét, miután megtudta, hogy Soyi nem a saját lánya, és ezek után úgy tesz mintha ez tök normális lenne...és még ő van felháborodva.

– Megcsalt az a szuka, érted? A saját bátyámmal csináltatta fel magát, de még ezek ellenére is szeretem őt. Így hát Yujin-t el kellett tüntetnem, vele együtt pedig azt a fattyút is. – hiába tudtam ezt, hiszen a bátyám fényt derített az igazságra, viszont akkor is elborzasztott. De inkább az, hogy ezt teljesen természetesnek gondolta. Úgy adta elő mintha ebben az egészben ő lenne az áldozat. És ekkor jöttem rá, miszerint irtó nagy szerencsém van a bátyámmal, mivel az ő segítsége nélkül el a barom minden egyes alkalommal megúszta volna az egészet. Mivel mindent bevallott én pedig felvettem, nem volt ok amiért itt maradjak.

– Egy valamiben téved. A felesége soha nem csalta meg. Erőszak áldozata lett méghozzá a bátya által. És rábaszott vén szivar, mert ezúttal a rohadt pénze nem fogja ezt megoldani. Viheted hyung – mutatom fel a kis készüléket, ami minden egyes szavát rögzítette, majd hátra se nézve hagyom itt a döbbent férfit.