Mr. Kim

༺ 46༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Nehézkesen ülök fel az ágyban, olyan lassúsággal amit még az öregek is kinevetnek. Talán szánalmasan nézhetek ki most, és bizonyára nevetnék ha kívülről látnám magam. Legyintenék egyet majd fejcsóválva mennék máshova, ugyanis első gondolatom az lenne, hogy bizonyára túl sokat ivott az este. Bárcsak így lett volna. Oldalamhoz kapok, elhúzva a szám, abban reménykedve, hogy elfog múlni a fájdalom és ma végre mehetek suliba. De ahogy leteszem a lábam és ráállnék, annyira belenyilall a fájdalom, hogy inkább visszaülök a puha ágyamra. Ugyan már nem fáj annyira mint tegnap, de ha hirtelen mozdulok bizony csillagokat látok. Akkor még nem éreztem, hogy megütöttem az oldalam minek következtében elszíneződött, és felvette a szivárvány minden színét. Senkinek nem beszéltem erről, még csak Heran-nak se, hiszen mégis hogyan mondhattam volna el, apám egy olyat lekevert, hogy leestem a földre és ezért lett lila foltos az oldalam? Félek ettől a férfitől. Soha nem volt az az igazi apa-lánya kapcsolat köztünk, de a baleset óta, még az a csekély esély is eltűnt, hogy valaha jól meg fogjuk egymást érteni. Kenegetem én valami kenőcsel, aminek ugyan van hatása hiszen már nem fáj annyira, viszont lassan gyógyul. Tegnap írtam Taehyung-nak, hogy nem érzem jól magam, és hogy inkább itthon maradnék, de ma már ezt szégyellem. Biztosan nem ütne agyon, de őt ismerve felhívna, viszont egy beszélgetéshez még nem érzem elég erősnek magam. De ha nem értesítem, akkor talán felhívná apát, amiből megint nem jönnék ki jól. Heran szerint legutóbb is anyát hívta, mert sejti apa milyen veszekedést indítana el. Az órára pillantva veszem tudomásul miszerint van még fél órám, hogy eldöntsem, kit is értesítek arról, hogy ma se megyek suliba. Lassú, óvatos léptekkel megyek a konyhába, valami finom reggeli reményében. Szerencsére apa elment üzleti útra, ami annyit jelent, hogy pár napig nem látom. Ezért is engedhetem meg magamnak, hogy itthon maradok, másképp akkor is suliba kell mennem ha a halálomon vagyok. A konyhába érve, vagy ahogy anya mondaná, az ő birodalmába érve gondolkodom egy könnyed reggelin. Talán egy kis gyümölcs saláta megfelelő lesz. Lassuk milyen gyümölcsök vannak. Kinyitva a hűtő ajtaját, nézek szét, de nem is kell sokat keresnem ugyanis az első polcon van egy pár gyümölcs. Kiwi, alma, eper és egy kis mangó. Nem feltétlen a legjobb összeállítás, de biztosan finom lehet. Kihúzom a fiókot, majd előveszem az egyik kést majd a pultra teszem. Mindennek előtt meg kell mosni alaposan a gyümölcsöket. Közben elindítottam egy random dalt a telefonomon, és neki láttam a reggeli készítésnek. Majd megkérem Heran-t hozzá át a tananyagot, hogy azért ne maradjak le, viszont addig mit fogok csinálni. Anya kora reggel elment dolgozni, a cetli szerint amit a hűtőn hagyott, túlórázni fog, ami azt jelenti, hogy nagyon későn fog hazaérni. A már kész reggelivel indulok a nappaliban, apró boldog mosollyal ajkaimon miközben ezer meg egy sorozat játszódik le a fejembe, amivel elüthetném az időt. Nem találtam egy olyan sorozatot se amit most szívesen néznék, tehát csak is egy dolog maradhatott. Pororo. Tudom, gyerek műsör, de én mégis imádom nézni. Elfeledteti velem minden gondom. Mintha újra gyerek lennék, és ez mosolyra késztet. Valószínűleg elszundítottam, sőt még az is lehet aludtam pár órát, ugyanis valamikor délután ébredtem meg. Vagyis inkább valaki felköltött, az oldalam bökdösve. Szerencsére nem ott ahol fáj. Nagyot sóhajtva ülök fel a kanapén, megdörzsölve a szemem aztán oldalra fordítom a fejem, hogy lássam ki ébresztett fel.

– Végre felkeltél álomszuszék – vigyorodik rám Heran, mire nekem is felfelé görbülnek ajkaim – Ezt neked küldi Jungkook, és csak hogy tudd nagyon aggódott érted – nyújtja felém az ezek szerint kedvenc karamellás forró italom. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is gondol rám. – Megmelegítettem neked. Egyébként elhoztam a tananyagot – veszi elő a táskájából egy pár könyvet. Ahogy látom köztük van a történelem, illetve matek – Seokjin tanár, azt üzeni, hogy írj egy beszámolót, és a következő órán felelned kell, mert ma dolgozatot irtunk. – egyből a közepébe vág, mire én még azt se tudom milyen világon vagyok, nemhogy még felfogjam azt amit mond. Ugyan értékelem, hogy ennyire segít, de picit nem ártana lassabban tudatni velem az információkat.

– Köszönöm Heran, de kicsit lassabban, még nem keltem fel rendesen – ásítok egy nagyot ezzel mutatva igazam. – Miből kell beadandó?

– Azt valahova ide felírtam, de ha nem találod kérdez meg a tanár urat. – lök meg játékosan amivel az a baj, hogy eltalálja a fájó részt. Összehúzom a szemöldököm a fájdalomtól, de hogy ne legyen szembetűnő rámosolygok. Nincs lehetőségem válaszolni ugyanis valaki szinte ráfekszik a csengőre. Kissé nehézkesen állok fel, majd indulok a bejárat felé, de arra nem számítottam, hogy egy nagyon dühös Jungkook fog belépni a házba. Szó nélkül indult a szobámba. Értetlenül néztem Heran-ra, de ő nem nézet rám. Lesütötte szemeit mintha szégyellne valamit.

– Mit csinálsz? – kérdezem az egyetlen férfit közülünk, ki csak pakolja ruháimat a hatalmas táskába. – Hallod Jungkook? – érintem meg karját amire már felfigyel. Nem tudom megmondani mi lapul lélek tükrében, de a düh szinte mindent felülmúl.

– Eljössz innen. Hazajössz hozzám.