Mr. Kim

༺ 52༻

 ➶➶➶➶➶ Taehyung ➷➷➷➷➷

Soha nem gondoltam volna, még csak egy pillanatra is, hogy ennyire nehéz lesz bemenni az iskolába. Szerettem a munkám, a tanítást, de legfőbbként a diákjaim fejlődését látni, viszont most a Soyival való történtek után, legszívesebben inkább hazamennék. És nem azért mert valamilyen szinten vonzódik hozzám, hanem az apja miatt. Nagyon szeretnék rajta segíteni, és minden erőmmel ezen vagyok, viszont meg van kötve a kezem. Amíg a lány nem fog tanúskodni az apja ellen, nem igen tehetek semmit. Gyanús nekem ez a csend, sehol egy diák vagy tanár. Csak nem becsengettek már? Erre a gondolatra hamar előkapom a mobilom és feloldva azt, észreveszem miszerint közel fél órát késtem. De más is felkelti az érdeklődésem. Vagy őt nem fogadott hívásom van az exemtol de még ennél is több üzenet. Aprót sóhajtok, hiszen ha nem lenne elég egyik diákom gondja, még ő is a nyakamra jár továbbra is, hiába hangoztattam, nem vagyok rá kíváncsi. Hónapokon, sőt talán éveken keresztül hazudott nekem, nem várhatja el, hogy ezek után megbocsátok és minden olyan lesz mint régen. Nagyon sóhajtva sietek a tanáriba, hogy felvehessem a jegyzeteim és az osztályba induljak, mivel elég sokat késtem. Azonban ahogy elhaladok a falón lévő tábla mellett észreveszem, hogy legjobb barátom neve van a sajátom mellé írva. Tehát ő helyettesit. Valamivel meg kell majd hálálnom neki ezt. Írók neki egy üzenetet, amiben megköszönnöm, hogy átvette az osztályt. Talán az óra hátralevő részében kijavítom a dolgozatokat, és mivel az osztályommal lesz ezután órám, így magamhoz véve az említett iratokat indulok el a teremhez. Útközben még forró italt is veszek, mert úgy érzem nem volt elég a reggeli gyors kávé. Beszélnem kell Soyival az apjával kapcsolatban, mert ez nem mehet így tovább. Vagy okosabb lenne megpróbálnom az édesanyával beszélni? De hát ő se igazán szeretne együttműködni, így meg fölöslegesen könyörögnék.

– Hát itt vagy? – érkezik egy ismerős férfi hang mögülem.

– Hol lennék? – értetlenül fordulok Jin felé, aki csak elhúzza a száját.

– Jimin mondta, hogy segítened kell édesanyádnak. Minden rendben Taehyung? – egy pillanat alatt megjelenek az aggodalomra utalok jelek rajta. Seokjin mindig is ilyen volt. Még ha nem is ismert annyira, akkor is aggódott és ott segített ahol csak tudott. Ezért nagyon is sokan szeretik és a diákok körében is népszerű.

– Nincs semmi baj csak félreértettem. A hétvégén kell segítenem kifesteni a konyhát – mosolyodom el kínosan, mivel hihetőbb kifogást nem tudtam felhozni. Azért azt nem mondhattam, hogy az exem folyamatosan már-már zaklat, hiába próbálom ignorálni. Viszont ezért még biztosan kapni fog Jimin. Meg mi az, hogy csak anyának, elvégre apa is ugyanabban a házban él. Válaszként bólint majd kér egy szendvicset. Mosolyra húzom ajkaim majd elvéve az italt indulok a tanáriba. Ha elég gyors vagyok, lesz elég időm kijavítani a dolgozatokat. Alig, hogy a folyosóra érek ahol a tanári van, két rendőr megszólít. Nagyon megijedtem, hiszen azért nem mindennap keresi fel a rendőr az embert a munka helyén, de amint közölték miszerint letartoztatták Soyi édesapját, kissé megkönnyebbültem. De amit ezek után közöltek újabb fejfájást okozott. A rendőrök ezek után szép lassan belevezettek a részletekbe nagyjából, az apró dolgokat majd az őrsön fogják megosztani, de így nem volt nehéz összehozniuk, és miután a fiatalabb fiú lebeszélt egy találkozott az apával, felvette amit mond, így tudtad bizonyítékot szerezni.

Az őrsön ott voltak már a fiatalok, akiket gyanítom már kihallgattak, vagy csak most fog következni, ahogyan velem is.

– Kérem üljön le – int egy székre amire ugyan idegesen de ráülök. – Gondolom a kollégák mondták mi történt, Jeon Junghyun nyomozó vagyok – mutatkozott be ezek szerint a diákom bátyja, amit viszonoztam. Kicsit ideges voltam, mivel fogalmam se volt mit fog mondani, de reméltem semmi rossz nem fog ezek után történni. De amit ezek után hallottam, legszívesebben kitöröltem volna emlékezetemből. Megtudtam, hogy Soyinak nem az a vér szerinti apja, aki nevelte, hanem a nagybátya, mivel megerőszakolta Soyi édesanyát, mikor pedig erre fény derült a férje előtt megszervezte saját testvére balesetét, mert nem bírt a tudattal élni, hogy mit tett a testvére. Soyi túlélte, amiért őt hibáztatta mindenért, és onnantól kezdődtek a verések.

Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Nem tudtam felfogni, hogyan képes ilyenre egy apa, egy férj.

Viszont az hiszem el kell beszélgetnem Jungkookal. Természetesen nagyon szép ez tőle, hogy segített egyik barátján, viszont nagyon rosszul sülhetett volna el a dolog és komoly veszélybe került volna. Miután még pár nem olyan fontos dolgot beszéltünk meg, elengedett, illetve megkért, hogy vigyem vissza öcsét az iskolába, mert neki más dolga van. Ami nekem nagyon jól jött, hiszen beszélhetek Jungkookal. Kötelességem mint tanára és egyben osztályfőnöke. Megvártam míg beül a kocsiba, majd én is követtem őt.

– Miért tetted ezt Jungkook? Komoly bajba is kerülhettél volna – szólalok meg pár perc elteltével, mikor is láttam, ő bizony egy szót sem fog szólni. Valójában megértettem őt, és csodálatra méltó, de akkor is nagyon veszélyes volt ez számára, még úgy is hogy ott volt a bátya.

– Mert a felnőttek semmit sem tesznek. Mindig csak bizonyítékról károg mindenki, de mikor nyilvánvaló a baj, senki sem tesz semmit.

– De értsd meg Jungkook, hogy nem mindig dönthetünk szabadon, sokszor van megkötve a kezünk, nem mellesleg ha gazdagokról van szó – próbálok nyugodt lenni, hiszen még gyerek, nem nagyon érti milyen veszélyekkel járhat.

– Nem Mr.Kim. Ez mind butaság, azért szarnak a fejükre, mert megengedik. Mindenki a pénzzel jön, meg a hatalommal, de védteleneket senki sem nézi. – mormolta orra alatt. Nem szóltam semmit, hiszen fölösleges lett volna vitázni vele, amíg csak egy oldalból nézi a dolgokat, ugyanakkor valóban becsületre méltó amit tett.