Mr. Kim

༺ Extra 5༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

 A nap további része olyan hamar eltelt, hogy az ember szinte észre se vette. Azonban számomra nem volt kedvező. Bárhogy próbálkoztam nem tudtam figyelmen kívül hagyni annak a lány próbálkozásait. Nem szívesen vallom ezt be, de borzasztóan féltékeny vagyok. Vagyis voltam a mai nap folyamán. Folyton körbeölel egyfajta féltékenység, ha azt a nőt meglátom a közelében, és ez nem jó. Mindenképp beszélnem kell vele erről, hátha megoldást találunk, mert így nem mehet tovább. Ezért kértem, hogy találkozzunk, amire lelkesen meghívott magához.

– Milyen napod volt? – gyengéden cirógatja a kezem, néha egy-két csókot adva a nyakamra. Egyenesen oda vagyok az ilyen pillanatokért. Tudniillik Taehyung elégé bújós, és bár úgy gondoltam egy idő után kissé idegesítővé fog válik számomra, ám nem így lett. Kifejezetten szerettem, hogy ennyire bújós. Felszusszantok ezzel tudatva vele, mennyire jól esik érintése, amit ő vigyorogva fogad.

– Elfogadható, de örülök, hogy itt lehetek veled – ugyan azt még véletlen sem említem meg neki, miszerint legszívesebben még ebben a pillanatban is eltüntetném azt a lányt. Behunyom a szemem, majd jobban hozzábújok, már ha ezt lehetséges. A nappali egyetlen de hatalmas kanapéján foglalunk helyet, Taehyung a hátamnál ül kényelmesen, míg én a lábai közt mellkasának dőlve. Mosolyra húzom ajkaim próbálva elrejteni, hogy nem annyira őszinte az. Bár ahogy elnézem, nem is vette észre milyen napom volt valójában. Még csak meg se kérdezte miért kérőztem ki mosdóba, és őszintén ez picit bánt. Nem a figyelmére vágyom, csupán jól esne figyelembe venné ezeket, vagy épp azt várja, hogy elmondjam mi bánt? Annyira szerencsétlennek érzem magam néha. Tapasztalatlan vagyok, néha nagyon is bizonytalan és félek, ebből egyszer elege lesz Taehyung-nak és inkább egy olyan nőt keres magának, aki nem ilyen kis nyuszi. Mert bár kívánom őt, és hiába megtörtént köztünk, lefeküdtünk, mégse merek kezdeményezni. Az este is annyira jól nézet ki vizesen, ahogy félmeztelen kisétált a fürdőszobából és csupán egy alsóban aludt, jó pár szenvedélyes csókon kívül más nem történt. Pedig annyira szerettem volna, ha újra az övé lehetek teljesen. Csak félek. Rettegek attól, hogy netalán valamit nem csinálok jól és elmegy a kedve.

– Ennek én is nagyon örülök kicsim – motyogja nyakamba minden egyes szó után, apró csókokat hintve bőrömre. Újabban a négy fal közt, mikor csak ketten vagyunk, kicsim lettem ő pedig oppa, ami elmondása szerint nagyon tetszik neki. – Babarózsaszín vagy lila? – mutatja fel a két említett szint. Unokatestvére engem is megkért, hogy segítsek az esküvője előkészületekben, amit ugyan nem éreztem igazságosnak, hiszen mégiscsak alig ismerem. De elmondása szerint, úgy illik ha nem csak Taehyung megy hanem a párja is részt vesz ebben. Igazán jól esett, hogy így gondolja és hogy elfogad, illetve támogat minket, ilyen hamar. Mert azért hallotta, hogy másoknál igencsak hosszabb idő volt míg a család teljesen elfogadta a másik félt.

– A lila szerintem túl erős szín. A babarózsaszín jobban illene oppa – veszem ki a kezéből egy fehér lapra illesztve, amit én most a meghívónak képzeltem el. Mindketten azt szeretnék, ha mi terveznénk a meghívót, mivel az előző nem igazán sikerült jónak. Mivel nem mondott semmit, fejem hátra hajtva nézem meg mi a baj, hogy nem válaszol. Összevont szemöldökkel szemléli a kezembe tart fehér lapot a rózsaszín mintával. Ez annyira édes képet alkot róla, ahogy nagy elmélkedésében kidugja kissé a nyelvét, hogy muszáj felnevetnem. Hatalmas szemekkel, értetlenkedve pillant le rám. – Ne haragudj, csak annyira viccesen festesz – nevetek az eddigieknél is jobban, elképzelve mulatságos arcát.

– Ezt inkább rád bízom. Én nem értek ehhez – emeli fel védekezésképp a kezét, egy apró mosoly sikéresében. Imádom mosolyát, ami már nagyon is hasonlít egy tégla lapra. A jókedvem egy pillanat alatt alábbhagy kedves nevetését hallva. Őszintének kell lennem. Nem számít mennyire tartom butaságnak, legalább oly annyira őszintének kell lennem mint a nevetése.

– Szeretnék elmondani valamit. – kezdek bele, amit Taehyung figyelmesen végighallgat – Én, azt hiszem féltékeny vagyok. Bosszant, hogy az a felső éves folyton körülötted legyeskedik, és te nem szólsz rá – egy pillanatra elhallgatok. Kell egy kis szünet mire újból neki kezdek. Ez alatt az idő alatt Taehyung nem szól semmit, csupán erősebben cirógatja a karom, ami megnyugtat. – Zavar, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok. Vágyom rád oppa, de nem tudom mit tegyek, hogyan tudassam ezt veled? – motyogom magam elé meredve. Most biztosan szánalmasnak gondol, jól ki fog nevetni majd,és inkább egy nőt keres magának. Továbbra se mond semmit, ami nem kicsit aggaszt, ugyan akkor csak csendben várok. Várok arra, hogy elküldjön.

– Én viszont imádom, hogy az első vagyok neked minden téren. Nem kell semmit tenned kincsem, csak légy őszinte elsősorban magadhoz aztán velem szembe. Ha valami nem esik jól, vagy ha épp az ellenkezője, esetleg ha elsietem a dolgokat, nem baj jagiya, csak kérlek oszd meg velem is.