Mr. Kim

༺ 12༻

➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Szombat van. Elérkezett ez a nap is, mikor a tanárom eljön hozzám. Megdörzsölve a szemem pillantok az órára, ami reggel nyolcat mutat, tehát még bőven van egy órám míg ideér Taehyung. Szerencse, hogy a szüleim nincsenek itthon és nem látják mennyire nyúzott a külsőm. Bár nem lett volna szabad, én mégis elmentem arra a bulira. Kicsit nehéz volt, hiszen itthon voltak a szüleim, de megoldottam. Heran volt olyan kedves és elhozta a létrájukat. Igaz, azt hogy hogyan oldotta meg nem tudom, de annak segítségével szöktem ki a házból. Késő este volt már, így nem aggódtam azért, hogy esetleg valamelyik szomszéd meglát és elárul a szüleimnek. Ugyan több mint négy órát nem maradtam a buliban, hiszen a szüleim elég korán indulnak dolgozni, és anya mindig benéz hozzám mielőtt elhagyják a házat. Tehát iszonyat gyorsan kellett hazaérnem még hajnali öt előtt. Felállok az ágyról, hogy a konyhába menjek egy gyors reggeli reményében, de ahogy tennék egy lépést közelebbről megismerem a jó öreg padlószőnyeget. Nyöszörögve nézek a lábamra, ahol még ott van a magassarkú. Ez furcsa, mivel úgy emlékszem levettem. Fájó végtagokkal ültem fel a kis smink asztalnál helyezkedő székre, majd levettem a kényelmetlen lábbelit. Vajon milyen hülyeséget csináltam a bulin? Szinte semmire se emlékszem, csak arra, hogy az egyik pillanatban még nagyban iszom a pezsgőt a másikban meg nevetve siettek haza. A fejem is iszonyatosan fáj, pedig biztos vagyok abban, nem ittam sok alkoholt. Majd később kikérdezem Heran-t. Ő biztosan tudja mi történt. Immár a kis nyuszis papucsomba megyek a konyhába, feltéve egy teát meg valami fájdalomcsillapítót keresve. Ha jól emlékszem, anya a felső szekrénybe szokta ezeket tárolni, hogy miért a konyhába, ahhoz viszont nincs közöm. Általában az emberek ezeket a fürdőszobában tartják, de anya valamiért folyton a konyhába teszi a szekrénybe. Mivel viszonylag alacsony vagyok így nem érem el a szekrényt, viszont a szék segítségével könnyebb dolgom lesz. Óvatosan állok fel az említett tárgyra, majd mosollyal ajkaimon nyitom ki a szekrényt, ahol szinten rögtön észreveszem a gyógyszert. Ezért hálás kell lennem anyának. Gyorsan leszállok a székről, ám a hevességem miatt megcsúszik a lábam és majdnem leesek. Szerencsére sikerült megkapaszkodnom a pultban.

– Szerencsém van veled – paskolom meg a pultot, miután sikerült összeszednem magam. Azért kicsit megijedtem, hogy nagyobb baj történik és beverem a fejem, meghalok a tanárom meg a holtestemhez jön. Megrázom a fejem ezen a buta elméleten, hiszen ha így is történne, akkor se jönne be a házba mert kulcsra van zárva az ajtó. Elveszem a széket majd a helyére téve veszek le a pultról egy bögrét, illetve poharat, amibe vizet töltve veszem be a vitaminokat. Közben a teának is kellőképp meleg víz így azt is elkészíthetem. Imádom a teát, többek között ezért is van különféle ízű itthon, most éppen csak mangó, menta, illetve erdei gyümölcs van. A mangót választom, mert tegnap mentát ittam. Beleteszem a filtert a bögrébe ráöntöm a meleg vizet, és egy kis édesítőszert adok hozzá. Nem igazán szerettem cukorral a teát. Elégedett mosollyal foglalok helyet a pultnál, majd óvatosan belekortyolok a teámba. Ugyan nem forró de elég meleg és ha nem vigyázok, kicsit megégetném a nyelvem. Mivel túl csendes a lakás, elindítok egy random dalt a telefonomon, majd tovább szürcsölöm a kis teám. Szüntelenül arra gondolom, hogy mit csinálhattam a bulin és mivel ez nem hagy nyugodni, úgy döntök felhívom Heran-t, hogy ki tudjam kérdezni. Már épp tárcsáznám a számát, mikor is valaki csenget. Felvont szemöldökkel nézek a bejárati ajtó felé ugyanis senki sem várok. Túl korán van, hogy Taehyung legyen az. Lehet megint a szomszéd néni jött kérni egy kis lisztet. Múltkor is kért, mert szerettet volna sütni valamit csak nem volt otthon liszt. Egyedül él, szóval ha nem volt másra szüksége, nem érte meg, hogy a boltba mennyen csak egy dologért. A bögrét letéve indulok el az ajtóhoz, amit hezitálás nélkül kinyitok.

– Tanárúr? – döbbenek le, mikor tudatosul bennem ki is áll előttem.

– Neked is jó reggel Soyi – mosolyodik el, de ahogy végignéz rajtam a mosolya szinte azonnal eltűnik. Nagyot nyelve engedem beljebb a házunkba, idegesen fordulva felé. Szégyellem magam, hogy ebben a miniszoknyás ruhában lát. Nagyon fáradt voltam, így amint hazaértem a buliból belevettetem magam az ágyba át sem öltözve, amit ebben a pillanatban nagyon bánok. Látszólag egyáltalán nem tetszik neki a szettem, de valljuk be, melyik tanárnak tetszene ha így várná a diákja? Igaz, én nem így várnám őt, ez csupán véletlen mégis ég az arcom a szégyentől.

– Ne haragudj, hogy késtem csak feltartottak – szólal meg pár másodperc elteltével, mire rákapom tekintettem. Most öltönybe bujtatta testét, mégis elegáns ahogy kissé izmos combjaira simul a farmer, felsőtestét pedig egy bővebb felső takarja, illetve egy fekete kabát, amit az imént vett le.

– Én...én csak, tegnap kicsit buliztunk Heran-al és kicsit kiöltöztünk – nem tudom miért, de úgy éreztem el kell mondanom, hogy ne értse félre a helyzetet. Egyáltalán nem szeretném ha olyan lánynak látna, aki el akarja őt csábítani. Bár megfordult a fejemben, azt nem tagadom.

– Nem kell magyarázkodnod Soyi, öltözz át nyugodtan – ereszt el egy őszinte mosolyt, amitől tudom, hogy nem olyan lány vagyok a szemében mint Lisa.