CSAK TE ♾

21. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞     

                • 2 nappal később •

*Mióta Hero haza hozott kb. ki sem mentem a szobából. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki ilyet csinál a testvérével.
Már elegem van abból, hogy mindig kiderül róla valami újabb durvábbnál durvább dolog! Mindig ettől kell félnem, ha vele vagyok?

Már vagy ezer üzenetet írt mindenhol és hívott egy csomószor de nem válaszoltam. Láttam, hogy elküldte Bruno Mars számát, ami  akkor ment a rádióban, amikor először mentem hozzá feltőlteni a telefonom...nagyon szeretem ezt a számot.

De ez a dolog nagyon lesokkolt. Próbáltam többször is rávenni magam arra, hogy letiltsam és teljesen kizárjam az életemből de egyszerűen ezt nem tudom megtenni. Rengeteget sírtam ebben a két napban és még Katával és Olivérral sem voltam hajlandó beszélni. Nem is akarom ezt elmondani senkinek. Én érezném magam kellemetlenül és tudom nem kéne, de még ezek után is védeni próbálom. Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla ilyeneket.
Tudom, hogy próbál megváltozni és ez a múltban történt de ez akkoris nagyon durva.
De túlságosan szeretem és egyszerűen nem tudok nélküle létezni.*

             

                ● Hero szemszöge ●

*Már 2 napja csak fekszem és sírok, mint egy kisfiú. Folyton ezt a számot hallgatom, mert ez rá emlékeztet :
                               ⬇️

El is küldtem neki instán ezt a dalt de nem válaszol a hívásaimra és az üzeneteimre sem. Nem bírom ezt már! Miért kellett az idióta bátyámnak ezt csinálnia? Még mindig azt hiszi csak az én hibám volt ez az egész. Pedig kurvára a kis barátnője kezdett ki velem. Tudom, hogy nem kellett volna de nem tudom visszacsinálni...pedig nagyon szívesen megtenném! Undorodom magamtól, amiért ilyeneket tettem de nagyon megbántam és próbálok megváltozni érte, de valami mindig közbe jön. Mintha minden ellenünk lenne és azon lenne minden ezen a világon, hogy mi ne lehessünk együtt.
Pedig kurvára nem így lesz! Mert soha semmi és senki nem veheti el tőlem Laurát! Ő az egyetlen, aki számit és akiért érdemes élnem ezt a kibaszott életemet.
El kell mennem hozzá! Meg kell beszélnünk ezt az egészet! Nem veszíthetem el ez miatt!*

              ● Laura szemszöge ●

*Nem tudom hogy aludtam el...arra ébredek, hogy valaki kopog a szobám ajtaján. Megnézem a telefonomon az időt. 17:35 jó sokat aludtam.*

- Ki az? -Kérdezem álmos hangon de nem válaszol senki. Ezért muszáj felkelnem, amit nagyon nem akarok.
Kinyitom az ajtót és a lélegzetem is megáll, mikor meglátom...annyira hiányzott mindezek ellenére!
Hogy nézhet ki valaki ennyire tökéletesen? Nem is látszik rajta, hogy rossz lett volna neki az elmúlt 2 nap...velem ellentétben, mert én úgy nézek ki, mint egy zombi.
- Hero? Hogy jöttél be?
- Kata be engedett...muszáj volt ide jönnöm, mert nem válaszoltál és nagyon aggódtam! Nagyon hiányoztál életem. Kérlek neharagudj rám!
- Már mondtam, hogy ez nem így megy! -Beljebb megyek a szobában és leülök az ágyra. Hero is követ majd becsukja az ajtót és leül mellém.
- De mondd mit tegyek, hogy megbocsáss nekem és bármi legyen az én megteszem!
- Nem kell semmit tenned! Bármit teszel ezt nem tudom csak úgy kitörölni a fejemből! Nekem ez nagyon sok volt értsd meg! Állandóan valami kiderül rólad! Mindig attól kell majd rettegnem, ha együtt elmegyünk valahova, hogy éppen melyik barátod vagy családtagod milyen undorító dolgot fog elmondani rólad?
- Nem! Esküszöm szerelmem! Kérlek ne szakíts velem ezért, mert én azt nem bírom ki! -Hero elkezd...sírni..?!
- Az a baj, hogy bármit teszel én sem bírom nélküled!
- Laura esküszöm, hogy amikor nem vagy velem minden egyes perc szenvedés nélküled! Nem tudom...egyszerűen nem tudom elmondani mi ez, amit érzek irántad! Annyira szeretlek! Nem tudom mit tettél velem. Kérlek ne hagyd, hogy a múltam miatt vége legyen! Nagyon sok baromságot csináltam egészen addig, amíg te nem jöttél! Hidd el, hogy sosem lennék már képes olyanokat csinálni! Ne a múltammal foglalkozz kérlek! Ez most a jelen és a jelenben egyetlen dolog van, ami számit nekem és az te vagy! Lehet, hogy nem szép de senki más nem érdekel csak te!
- Én is jobban szeretlek téged az életemnél is! Csak már elegem van abból, hogy valami mindig közbe jön, hogy amint boldogok vagyunk valami biztosan, hogy történik vagy kiderül.
- De mostantól nem fogunk foglalkozni semmivel csak egymással!
- Akkor ki sem mozduljunk a házból? Nehogy valami kiderüljön rólad vagy valami olyat csinálj, amit nem kéne?
- Nem. Nem ezért mondtam! Látom nem akarsz velem kibékülni. Szakítani akarsz? Mondd ki akkor...nyugodtan!-Látom, hogy megint könnyes a szeme.
- Nem akarok szakítani veled! Soha sem akarnám ezt! Levegőt sem kapok nélküled! Ha veled szakítanék azzal saját magamat is megölném. -Ez az igazság. Ő az életem! Tudom, hogy nem régóta ismerem de ez nagyon nem számít. Eddig én sem hittem volna ezt el de nem tudok ellene mit tenni.
- Nagyon szeretlek baby!
- Szeretlek Hero!-Közelebb jön és átöleljük egymást.
Nem érdekel semmi..csak ő! Annyira jó érzés végre átölelni.
Felemelem a fejem és megcsókolom. Erre vártam mióta megláttam az ajtóban. Bármi is történik akkor is csak ő kell nekem!