CSAK TE ♾

14. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

- Olivér!!!!!! -Oda futok Olivérhez és rá ugrok
- Végre itt vagy már reggel óta téged várlak!
- Hogy-hogy itt vagy?
- Most komolyan ezt kérdezed? Mióta eljöttél egyszer hívtál fel és még csak nem is írsz. Tudtam, hogy van itt valami és tudtam, hogy rám van szükséged, mert csak én tudok beszélni a fejeddel! Mondj el mindent erről a Hero gyerekről meg, hogy mivan köztetek. Most!!!
- Teee...te honnan tudsz Herorol?
- Nem hagytam addig békén Katát, amíg el nem mondta, hogy mi a szitu!
- Bocsi Laura! Tényleg nem hagyott békén. Persze csak annyit mondtam neki, amit te elmondtál nekem. Én nem tudok mindenről....gondolom.
- Jó...oké nyugi...elmondok mindent!
- Nos akkor kezd!!!

*Még sosem volt ilyen, hogy Olivér ne tudott volna a magánügyeimről vagy bármiről, ami velem rörténik. Eddig kb. azt is megbeszéltük, hogy mikor megyünk wc- re és most gondolom ezért ideges. Tényleg nem volt ez szép tőlem de Hero teljesen elvette az eszemet.*

                  •2 órával később•

*Elmeséltem mindent Olivérnek*

- Hát csajszi! Ezt komolyan nem hiszem el! Te szerelmes vagy Laura! Pár nap alatt halálosan bele szerettél!
- Dehogy szerettem bele! -Tényleg nem?
- Te engem akarsz hülyének nézni? Ebben biztosabb vagyok, mint abban, hogy mik lesznek a jövő évi divat trendek drágám! Pedig tudod, hogy azokat mindig előre tudom! *Olivér..igen ő ilyen...ez hiányzott! Ilyenkor is jó kedvre tud deríteni.*
- Nem vagyok szerelmes Olivér! Ugye Kata?
- Hát én ebben nem lennék biztos Laura. -Mondja Kata és közben a szemöldökét húzogatja.
- Kiscsillag! Ne mondd nekem, hogy csak úgy oda adtad magad neki és semmit sem érzel iránta! Ismerlek és tudom, hogy te ezt nem csináltad volna meg. Te még egy év után sem feküdtél volna le olyannal, aki iránt nem érzel semmit!
*Olivérnek ebben igaza van de Hero annyira tökéletes és nem tudom mi ez, amit érzek. Szerintem csak vonzalom, mert annyira tetszik, hogy nem tudok neki ellenállni és nem mondom, hogy semmit sem érzek. De nem hiszem, hogy szerelmes lennék. Vagy magamnak sem akarom beismerni?*
- Nem azt mondtam, hogy semmit sem érzek, hanem, hogy nem vagyok szerelmes! Szerinted nem mondanám el neked, ha szerelmes lennék? Vagy neked Kata? -Kata csak felemeli a kezeit maga előtt...mondván, hogy neki fogalma sincs.
- Azért drágám, mert te saját magadnak is hazudsz! Ezért nem tudod kimondani!-Hogy ismerhet ennyire Olivér?
- Aaahhjj...hagyjuk ezt most kérlek! Nem akarok rá gondolni. Meg amúgy is, ha én így éreznék iránta akkor sem lenne semmi. Mivel ő aztán végkép nem érez irántam semmit...úgyhogy srácok kérlek ezt most hagyjuk. Többé a nevét sem akarom hallani! -Érzem, hogy a szemeim tele vannak könnyekkel. Átölelem Olivért és Katát és elkezdek zokogni.
- Nyugalom életem! Itt vagyok és nem engedem, hogy több hülyeséget csinálj! Tudtam, hogy nem kellett volna elengednelek! -Mondja Olivér miközben simogatja a hátam
- Én azthittem, hogy összejöttök és jó lesz minden...nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. -Sajnálkozik Kata...
- Ez egyikőtöknek sem a hibája! Csak az enyém, amiért egy naív ribanc vagyok!
*Tényleg az vagyok de valahogy mégsem bánom még ezek után sem azt, ami Hero és köztem történt!*
- Fejezd már be! Nem vagy ribanc! Sírd ki magad aztán menjünk el egy hatalmas buliba! Meg kell ünnepelni, hogy Olivér a nagy divatdiktátor itt van Londonban! -Katával elkezdünk nevetni.

*Annyira jó, hogy itt van Olivér! Ő bármikor képes megnevettetni és tényleg igaza van. Elmegyünk és egy hatalmasat bulizunk...ki kell vernem a fejemből Herot. Nehéz lesz de sikerülni fog! Tudom! Olivér a lehető legjobbkor jött.*

                  •5 órával később•

- Csajooook annyi jó pasit láttam már, hogy azt sem tudom melyiket válasszam! Azt hiszem London az én városom!!! -Kiabálja Olivér miközben megemeli a poharát és koccint velem és Katával.

*Egy discoban vagyunk és már elég sokat ittunk, nagyon jól érezzük magunkat. Megbeszéltem a nagynénémmel is mindent. Na jó azt nem mondtam, hogy le is feküdtem Heroval de azt igen, hogy vele voltam de összevesztünk és mostantól nem fogok máshol lenni csak náluk, amíg itt vagyok. Alapból is így kelelt volna lennie. Anyáékat is felhívtam és megnyugtattam őket, hogy minden rendben és ne aggódjanak. *

- Ne is mondd Olivér!! -Mondja Kata, amin nevetni kezdünk
- Én még egyet sem láttam, aki kicsit is jól nézne ki! -Mondom még mindig nevetve. Erre Olivér megforgatja a szemeit.
- Jaaj Laura te csak a kis Herodat látod magad előtt! -Igaza van...most is rá gondolok folyton és itt egy fiú sem olyan, mint ő...sőt a közelébe sem jöhet egyik sem. De miért? Miért gondolok ezek után is csak rá? Olyan csúnyákat mondott nekem, hogy utálnom kéne de mégsem teszem...
- Hagyd Olivér ne beszélj Herorol!-Mondja Kata
- Jaj drágám nem haragudj! Akkora hülye vagyok! Azt sem tudom mit beszélek. Kicsit sokat ittam és ilyenkor tudod milyen vagyok! Még őszintébb, mint józanon!
- Semmi baj! Nem érdekel csak nem akarom még a nevét sem hallani!
- Jó jó nyugi már hercegnőm! Menjünk táncolni!
- Menjünk!!! -Üvölti Kata Olivér kérésére
- Én is jövök mindjárt csak elmegyek wc-re -Mondom nekik.-Minek kellett Herot megemlíteni? Elment a kedvem az egésztől...
- Menjek veled? Nem akarom, hogy megint ne találjuk egymást! -Mondja Kata
- Nem! Nyugodtan menj táncolni. Ez nem akkora hely, ahol el lehet tévedni! -Mondom mosolyogva.. *Tényleg nem akkora...simán vissza találok. Kicsit egyedül is akarok lenni.*
- Jó akkor menj! Gyere Olivér!!!
Ott leszünk! -Kata a tömegre mutat, ahol sokan táncolnak. 
- Rendben! -Bólintok és elindulok a wc-re

*Bemegyek egy wc fülkébe és elő veszem a telefonom.
Felmegyek instára és, amit ott látok attól mégjobban elmegy a kedvem az élettől is.*