CSAK TE ♾

7. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

*Arra ébredek, hogy Hero rajtam fekszik és megmozdulni sem tudok.

Megpróbálok kikelni az ágyból, de nem akarom felébreszteni. Olyan aranyosan alszik...így nagyon ártatlannak tűnik és nem egy nagyképű, bunkónak. Még nézem pár percig aztán felkelek. Elkezd mocorogni, de tovább alszik. Lemegyek a nappaliba, ahol tegnap a ruháinkat hagytuk de, ahogy kilépek a szobából hangokat hallok. Oda megyek a korláthoz, mert innen pont rá látni a nappalira és látom, hogy egy középkorú hőlgy épp felmossa a padlót oda lent. Ezért inkább vissza megyek a szobába.  Mégsem mehetek le teljesen mesztelenül.
Mikor vissza érek Hero ül az ágyban és rám néz, ahogy belépek az ajtón, amit aztán becsukok magam után.*
-Ki az a hőlgy, aki odalent takarít?-Kérdezem. Próbálom magam eltakarni...elég furcsa így mesztelenül járkálni.
- Na vajon ki? Az egyik szeretőm.-Szólal meg rekedt, bunkó hangon.
*Remélem nem tér vissza a bunkósága. Tegnap egész kedves volt.*
- A szeretőd? -Kérdezem nevetve
- Most mit nevetsz? Egyébként meg, miért takargatod magad tegnap este megállás nélkül basztunk...ne hülyéskegyj már!
*Most miért beszél  így? Esküszöm mindjárt elsírom magam...*
- Neked meg mi bajod? Csak megkérdeztem, ki takarít oda lent? Nem kell így beszélni!
- De basszus Laura, szerinted ki takarít ebben a kibaszott nagy házban? Én? Várj elárulom nem! Nem én! -Magára mutat miközben hihetetlenül undorító stílusban beszél. - Takarítónő!!
- Akkor kérlek hozd fel a ruhám abból a kibaszott napalidból és had menjek el innen, mert velem kurvára nem fogsz így beszélni! Nem tudom, miért vagy ilyen undorítóan bunkó de tudod igazából nem is érdekel!
- Reggel korán ilyen hülyeségeket kérdezel, hogy: Ki az a nő ott lent?-Utánozni próbálja a hangom.
   -Mert gondolom te tényleg azt hitted, hogy valaki akivel dugni szoktam vagy a titkos feleségem ugye?
- Nem képzeld el, hogy nem erre gondoltam csak feltettem a kérdést de úgy látszik tőled kérdezni sem lehet!-Könnyek folynak végig az arcomon.
*Miért lett ilyen? Azt akarja, hogy elmenjek, mert megkapta, amit akart csak nem mondja ki és ezért elkezdett velem veszekedni? Igen tuti! Ez az egész az én hibám, mert nagyon jól tudtam, hogy csak le akar fektetni. Ez egyértelmű volt! De én nem tudtam neki ellenállni, mert ennyire gyenge vagyok!  Lefeküdtem vele úgy, hogy még csak nem is ismerem.*
- Ne sírj már gyere ide! -Kinyújtsa a karját, hogy oda menjek
* Mi? Komolyan nem értem!*
- Te most viccelsz velem Hero? Dehogy megyek oda! Menj kérlek és hozd fel a ruháim onnan, ahol tegnap levetted rólam és már itt sem vagyok! Mit képzelsz rólam? Mondtam már, hogy nem vagyok kurva és velem így nem beszélsz!
- Nem viccelek! Bocsi baby kicsit ideges voltam de nem akarom, hogy sírj. Igazad van! Megszoktam, hogy így beszélek azokkal, akikkel dugni szoktam. De tudom, hogy te nem olyan vagy! Kérlek ne haragudj! De ne menj el, mert azt nem akarom!
- Ja, mert itt csak az számít, hogy te mit akarsz, ugye? -Kérdezem és a kezeimet összekulcsolom a mellkasomon
- Miért? Csináltunk olyat, amit csak én akartam és te nem? Alig vártad már, hogy végre elvegyem a szűzességed és félholtra keféljelek.
Tegnap megkaptad, mégis tovább nyafogsz. De énis folytatni akarom baby, úgyhogy gyere ide mellém. Esküszöm, hogy fel sem fogsz állni egy hétig azután, amit most kapni fogsz!
*Ezt most megint...komolyan gondolja? Azt hiszi, hogy én ezt akarom? Mint ő? Miért aláz most meg ennyire? Gusztustalan, amit csinál én egy percet sem maradok itt!*
- Hánynom kell tőled, undorító szemétláda! Csak annyit mondj el, hogy mit tettem, amiért ilyeneket mondasz nekem?
- De most mit mondtam megint? Csak az igazat! Én is ezt akarom és te is...de én nem tagadom! Te miért állítod be magad egy szűzies jókislánynak? Miközben tegnap láttam, hogy milyen vagy valójában!
- Én most elmegyek!
*Magamra tekerem a takarót, amivel este takaróztam kimegyek a szobából és lerohanok a lépcsőn ki az udvarra. De innen, hogy jutok vissza a nénikémhez? A telefonom is bent van a táskámban, amit a kanapéra tettem tegnap, mikor idejöttünk... és  egy szál lepedőben vagyok. Vissza kell mennem a cuccaimért! 
Kinyílik az ajtó és a takarítónő lép ki rajta.*
- Mi a baj drága? Hova mész? -Végig néz rajtam
* Jézusom, mit gondolhat? Ja..biztos nem én vagyok az első lány, akit itt lát. De most gondolom azt hiszi én is egy vagyok a sok ribanc közül, akikkel Hero lefeküdt aztán csá. De miért nem így van? A gondolattól mégjobban hányingerem lesz. Pont ez az, amitől féltem és tessék most valóra is vált!*
- Nincs...nincs semmi baj! Én csak...épp haza megyek!-Rámosolygok
- Így mész haza? Ne hülyéskedj. Gyere be! Gondolom az a te ruhád, amit összehajtottam az előbb.
*Na hát ez szép...a ruháimat is összehajtotta. Most már tuti, hogy egy ribancnak néz! -Bólintok majd követem a nappaliba.
A kezembe adja a ruháimat. Felveszem a táskám és kifelé akarok menni, mikor meglátom Herot, hogy a lépcsőn fut le egy boxerban oda jön hozzám, megfogja a kezem és vissza akar húzni a szobába, de én kirántom a kezem a kezéből.*
- Elmegyek Hero!
- Laura légyszíves! Csak hallgass meg! Gyere kérlek vissza egy kicsit a szobába!
- Nem! Értsd meg, hogy én most el megyek!
- De akkor legalább öltözz fel! Gyere.
- Nem megyek vissza a szobába!
- Komolyan így akarsz elmenni? Nem fogom neked megengedni, hogy így kilépj az ajtón! Azt sem tudod merre menj! Ne legyél már ilyen!
- Jó akkor elmegyek a mosdóba felöltözök, elküldöm Katának a címet és ő értem jön. Szóval használhatnám a mosdót, ha megengeded? Egyébként meg miaz, hogy te nem engeded, hogy így kilépjek az ajtón? Senkim sem vagy! Ha akarom, akkor mesztelenül megyek ki!
- Ajjj de kérlek már Laura ne csináld ezt velem! Karol kérlek magunkra hagynál? -Szól Hero a takarítónőnek
- Persze kisfiam, úgyis a teraszra készültem menni. -Mondja a hőlgy mosolyogva
- Én ne csináljam? Te, hogy beszéltél velem az előbb? -Rá mutatok  miközben felteszem a kérdést
- De ne haragudj!
- Nekem ez így sok volt Hero! Ezt nem tudom csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Nagyon csúnyán beszéltél velem és megaláztál! Pont ettől féltem. Szóval, ha nem haragszol... - ott hagyom és bemegyek a mosdóba

*Miután sikerült felöltöznöm kimegyek az udvarra. Szerencsére Hero már nem áll ott.
Ezt a házat egy hatalmas udvar veszi körül. Hátul egy óriási medence, itt elől pedig az egész kövekkel van kirakva és a kapu elég messze van innen.
De a kapu felé tartok, ami  nagyon magas...ki sem lehet látni.
Hátra nézek és látom, hogy Hero jön utánam de nem érdekel én most innen el fogok menni és kész! Katának írni akarok egy üzenetet, de nem tudom milyen címet írjak, mert azt sem tudom hol vagyok. Csodás...*
- Gyere vissza légyszíves! -Kiáltja utánam
- Mondd meg kérlek, hogy hol vagyunk had írjam meg Katának, hogy értem tudjon jönni!
- Biztos, hogy nem fogom megmondani! Itt maradsz velem! Gyere vissza édesem! Neharagudj már!
- Nem! Kérlek Hero ne csináld ezt velem!!!
* Megint sírni kezdek. Hero oda jön és átölel. Nem tudom miért engedem de mintha csak erre lenne most szükségem. Én is átölelem és tovább sírok. Hero felemeli a fejem és letörli a könnyeimet*
- Ne sírj már hercegnőm. Egy idióta senki vagyok! Ne haragudj rám, amiért így beszéltem veled. Kérlek ne hagyj most itt.
- De csak annyit mondj el, hogy miért voltál ilyen velem?
- Nem tudom, de nagyon utálom magam, amiért így viselkedtem és ilyeneket mondtam! Hidd el nekem légyszi.

*Tudtam, hogy meg fog bántani de mégis lefeküdtem vele.
És most megint nem tudok neki ellenállni.
Vissza jöttem vele a szobába és csendben ülünk az ágyon.
Nem tudom mi az, ami ennyire vonz benne és ennyire ellenállhatatlan de esküszöm, hogy, ha tudnék akkor ellenállnék, mert tudom, hogy ez így nem jó de egyszerűen nem tudok. Ilyet soha az életemben nem éreztem  és hihetetlen, hogy csak 3 napja ismerem... de képtelen vagyok ellenállni neki*