Épp amikor a legjobban aludtam akkor kezdett el csörögni a telefonom. Ki lehet az ilyenkor? Elveszem az éjjeliről a telefonom és látom, hogy Kevin hív messengeren. Mit akar? Még csak ennyi az idő? Csak fél órát aludtam pedig nekem sokkal többnek tűnt. Anyáék még biztos nem értek haza...mindegy is. Miért hív engem Kevin? Ha nem veszem fel sosem tudom meg! Herora nézek aki elkezd mocorogni, de nem kel fel. Vissza nézek a telefon képernyőjére majd fogadom a hívást.
- Ő szia... - Szia Laura...bocs, ha zavarlak, de Dani már kb. két órája hívott, hogy mindjárt itt lesz nálam, de még nem ért ide...nem veszi fel a telefonját. Veled van? Mert akkor nem várok rá.-Most komolyan ezért hívott fel hajnalok hajnalán? Daniról többé hallani sem akarok! - Nem nincs itt! Vagyis...elment, mert volt itt, de már órák óta elment. - Nem tudod hova mehetett? - Nem és őszintén nem is érdekel!! - Össze vesztetek? - Nem akarok erről beszélni! Ezt majd kérdezd meg inkább tőle. A lényeg, hogy hallani sem akarok róla szóval többé nálam ne is keresd! - Hát jó...bocs! Lehet neked nem számít, de nekem a legjobb barátom sőt a testvérem és aggódtam, de most így mégjobban aggódom, mert tudom, hogy összevesztetek. Én mondtam neki, hogy hagyja veled ezt az egészet!-Meg sem várja, hogy válaszoljak kinyomja a telefont. Ha tudná, hogy a barátja meg akart erőszakolni talán nem így beszélne...mindegy. Nem érdekel semmi, aminek köze van Danihoz! Leteszem a telefonom az éjjeliszekrényre és vissza fekszem Hero mellé. Szerencsére nem kelt fel. Jobb is, mert csak feleslegesen idegeskedne.
...
Arra kelek, hogy Hero fel alá járkál a szobában.
- Te meg mit csinálsz? Hogy hogy fent vagy már? -Megáll és rám néz. - Arra keltem, hogy anyukád kopogott az ajtón. Be akart jönni, de be van zárva az ajtó...szerencsére. Nem mertem kinyitni...mit szólna ahoz, hogy én itt vagyok? Utána többször is jött...oda mentem az ajtóhoz, de aztán mégsem nyitottam ki. - Jézusom Hero...most biztosan azt hiszi, hogy valami bajom van. Miért nem szóltál? - Nem akartalak fel kelteni és...biztos haragszik rám. -Igaza van, de akkor is...most biztos anya azt hiszi, hogy megint be vagyok zárkózva, mint múltkor. Gyorsan felkelek és felveszem a köntösömet, mert semmi sincs rajtam. Hero ezt végig nézi majd megint járkálni kezd a szobában. Annyira aranyos, amiért így aggódik! Bevallom én is félek, de túl kell esnünk ezen. Oda megyek hozzá átölelem majd megcsókolom. - Nyugi már...nem lesz semmi baj! - Te könnyen mondod... - Én is izgulok! - Szóval akkor mégis félnem kell? - Nem hiszem el, hogy te félsz!-Mondom nevetve - Pedig de! Sosem féltem még ennyire!-Megint elkezdek nevetni majd újra megcsókolom. - Ne félj szerelmem! Megbeszélem anyáékkal! Várj meg itt jó? - Jó! -Megpuszilja a homlokom majd oda megyek a telefonomhoz. Nem keresett senki, de látom, hogy már 11 óra...Jézusom jó sokat aludtam. Mindegy. Még ránézek Herora, aki kétségbe esetten néz rám...esküszöm mindjárt megeszem!⬇️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
