CSAK TE ♾

17. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

                ● HERO SZEMSZÖGE ●

*Nem rossz a buli. Evanékkel az emeleten vagyunk egy nappali szerűségben ülünk és iszunk meg ilyesmi. Nem szoktam táncolni. Már kezdek beállni és jól érezni magam de Kelly folyton rám mászik hiába küldöm el. Kibaszott idegesítő!!!*

- Légyszives Kelly szállj  le rólam! Kimegyek levegőzni!
- Necsináld már Hero! Mi bajod mostanában? Olyan más vagy. Pedig olyan jó lenne egy kicsit...-Nem engedem szóhoz jutni, mert lelököm magamról és felállok
- Te normális vagy? -Kelly felháborodva kérdezi de nem foglalkozom vele. Ki kell mennem a levegőre egy kicsit

*Annyian vannak ebben a kibaszott házban vagy miez, hogy meg sem lehet mozdulni. Nem tudom eddig mi tetszett nekem ebben igazából de most ki akarok innen menni minnél hamarabb. Mikor a lépcsőhöz érek valaki nekem jön és sikeresen rá öntöm az egész italomat, ami a kezemben van, mert nem tudom miért de a kezemben maradt a poharam...észre sem vettem.*

- Bazdmeg te nem látsz? Előre kéne figyelni! -Nem értem miért nem lehet figyelni most bánhatja, mert tiszta viszki lett...
Vájrunk csak...nem az nem lehet! Mikor felnéz rám és meglátom, hogy ki áll velem szemben meg sem tudok szólalni...

              ● LAURA SZEMSZÖGE ●

- Bocs... -Ki akarom kerülni és elmenni mellette de megfogja a karom és visszahúz
- Te....mit keresel itt? -Mi az, hogy mit keresek itt?
- Hát nem téged! Kérlek eressz el!
- Olyan szép vagy! -Komolyan nem hiszem el! Megforgatom a szemeim és el akarok menni de még mindig nem engedi el a karomat.
- Hero...légyszíves! Ne csináld!-Közelebb hajol hozzám és így beszél tovább
- Miért? Neked nem hiányoztam?-Kiráz a hideg...az egész testem megremeg már csak a hangjától is és direkt ilyen lassan és halkan beszél, mert tudja, hogy milyen hatással van rám.
Persze, hogy hiányzott de ezt nem mondhatom el neki...
- Csak nem azt akarod mondani, hogy én neked hiányoztam? -Kérdezem tőle semleges hangon
- Kibaszottul hiányzol. De gondolom már van valaki más neked. Vagyis tudom, mert láttam instán a képeid.
- Ne itt beszéljünk légyszíves.
- Én is pont ezt akartam mondani. Kijössz velem? Úgyis oda indultam.-Az udvar felé mutat a fejével
- Szerintem jobb lenne, ha inkább nem beszélnénk sehol!
- Dehogynem! Muszáj beszélnünk!-Megfogja a kezem és maga után húz le a lepcsőn egészen az udvarig egy nyugisabb helyre, ahol nincsenek sokan
- Na mondd akkor gyorsan! Mit akarsz?-Karba teszem a kezeim és így nézek a szemeibe. Próbálom nem kimutatni azt, hogy mennyire hiányzott és, hogy teljesen összetört...de nem könnyű!
- Téged! -Meg sem várja, hogy válaszoljak egyből lecsap az ajkaimra és vadul csókolni kezd, amit én nem ellenzek sőt...visszacsókolom.
Nem tudom miért de erre vártam 10 napja és most végre ittvan. Mikor a közelemben van semmi sem érdekel rajta kívül. Megint érzem azt az érzést, amit annyira imádok és csak az ő közelében érzek. Pár perc múlva elválnak az ajkaink és egymásra nézünk.
- Ez nem így megy Hero!-Megfordulok és befutok vissza a házba.
Megkeresem Katáékat de amit látok egyszerűen hihetetlen és képtelenség!

Kata és Olivér csókolóznak.

Konkrétan felfalják egymást. Na jó!
Ez az este kezd egyre érdekesebb lenni. Teljesen össze vagyok zavarodva. Felrohanok a lépcsőn majd balra fordulok és egy sötét folyosóra érek, ahol nagy meglepetésemre senki sincs. A folyosó végén kinyitok egy ajtót és egy mosdóban találom magam.
Végre! Már majdnem bepisiltem.

Mikor végzek és kinyitom a wc ajtaját Hero ott áll velem szemben a mosdókagylónak támaszkodva. Ezekszerint követett...

- Hagyj már békén Hero! -De ő csak megrázza a fejét. Megfordul és elfordítja azt a kis izét, amivel be lehet zárni az ajtót.
- Tudom, hogy nem ezt akarod!-Mondja azzal a szexi mosolyával az arcán. Azok a gödröcskék! Miért csinálja ezt velem?
- De ige...-Közelebb jön és a számra teszi a kezét majd elkezdi a nyakamat csókolni.
- Annyira hiányoztál nekem baby!
- Hero... -Csak ennyi jön ki a számon.
Nem hagyja abba a nyakam csókolását és remélem nem is fogja..mert annyira jó, amit csinál. Tudom szánalmas vagyok de ez most egyáltalán nemérdekel.
- Édesem...Miért csináltad velem ezt életem? -Én? Én miért csináltam vele ezt? Hisz én nem is csináltam semmit...ellenben vele. ÉLETEM?
- De én... nem is csináltam sem...-Megint nem engedi, hogy befejezzem, amit mondani akarok, mert most az ajkaival hallgattat el.
Anyira jó érzés végre vele lenni.
Megint a nyakamat csókolja aztán a melleimet. A ruhámat felhúzza és a szemembe néz. Én kigombolom a nadrágját, amire elmosolyodik és én megcsókolom. Hallom, hogy halk nyögés hagyja el a száját, amit annyira imádok!
Felültet a mosdókagylóra a két lábam közé áll és lassan belém hatol. Annyira vágytam már erre.
Elöször lassan majd egyre gyorsabban mozog bennem.