CSAK TE ♾

48. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

● DANI SZEMSZÖGE ●

Fogalmam sincs miért csinálja ezt!? Ha annyira szereti, akkor miért akar engem ennyire? Érzem. Tudom, hogy akar!
Mióta elment itt fekszem az ágyban pedig már késő délután van. Nem tudom elhinni azt, hogy ő nem szeret! Tudnom kell a választ! Tudom, hogy elmondta, hogy csak tetszem meg stb...de én azt érzem, hogy ő is szeret, csak nem meri bevallani saját magának sem. Mintha félne valamitől...vagy inkább valakitől.
Oda kell mennem és beszélnem kell vele! Remélem este otthon lesz..bár azt mondta nem a szüleinél van, de azért oda megyek hátha!
Mindenképp beszélnem kell vele! Nekem csak ő kell! Tudom, hogy ő az, akit örökké szeretni fogok! Lehet viccesen hangzik, hisz csak 22 éves vagyok, de az ember ezt megérzi! Mielőt őt megismertem mindennap más lány volt az ágyamban és állandóan buliztam Kevinékkel. Mióta őt ismerem semmi másra nem vágyom csak, hogy vele lehessek! Ezt neki sem mondtam...nem tudja rólam, hogy én is olyan voltam, mint a kis szerelme, de mivel én tényleg szeretem és tényleg csak ő kell nekem ezért egyáltalán nem vágyom már ezekre! Semmi kedvem nélküle semmihez! A múltkori dolog miatt rettentően szégyenlem magam, de megpróbáltam mindent és hát...kicsit vagyis eléggé túl toltam. Azt hitte meg akarom erőszakolni én viszon azt hittem, hogy úgyis engedni fogja...amit szerintem jól éreztem, mert éreztem, hogy akarja!!

Ideje lenne felkelnem az ágyból...még WC-re sem mentem ki és eskü a hugyhólyagom szét fog robbanni! Bár nem tudom mitől, hisz nem is ittam még semmit.

Nagy nehezen kikelek az ágyból, de kurvára fáj mindenem. Sosem bírtam a kórházakat...muszáj volt haza jönnöm. Durva azért, hogy újra élesztettek meg agyrázzkódásom van...mondjuk azt érzem, mert kurvára szédülök, de azért kicsivel jobb, mint tegnap.
Elmegyek zuhanyozni aztán felöltözöm és oda megyek Laurához.

• 1 órával később •

Nem hiszem el, hogy nekem egy óra kellett ahoz, hogy lezuhanyozzak és felöltözzek, de annyira jól esett ahogy a víz végig folyik a testemen, hogy legszívesebben most is ott állnék. Meg persze úgy mozgok, mint egy robot. Fáj mindenem és forog velem az egész világ. Nembaj! Akkor is beszélnem kell vele! Oda kell mennem, mert tudom, hogy hiába mondta, hogy majd jön úgysem fog! Nem engedné a kis szerelme...hozzám!

...

Sétálok a sötét utcán. Igen. Gyalog jöttem! Nem tudom miért...nem volt kedvem kocsiba ülni. Lehet nem is tudnék vezetni annyira szédülök. Sötét van...idő közben besötétedett. Elég messze lakik tőlem Laura...én a belvárosban lakom ő pedig nem.
Végre itt vagyok itt állok a 33. Számú ház előtt. Megnyomom a csengőt, de nem jön ki senki. Senki sincs itthon? Mindegy. Írok neki!

~ Itt vagyok
Kijössz? -Elrakom a telóm a farmerom zsebébe. Megnézem az időt az órámon...már 10 perce itt vagyok és semmi. Újra megnyomom a csengőt...de semmi.
Rezegni kezd a telefonom! Remélem ő írt! Igen! Na nézzük.
~ Sajnálom. Itt van nálam
Ezt most ne erőltessük... -Ez most komoly? Mivan? Inkább vissza sem írok! Vissza teszem a telefonom a zsebembe. Mit is képzeltem? Minek jöttem ide? Uramisten! Ahhh...inkább elmegyek! Egyedül vagyok és egyedül is maradok! Sétálok egyet...ki kell szellőztetnem a fejem!

● LAURA SZEMSZÖGE ●

Olyan boldog vagyok! Anyáékkal megbeszéltünk mindent velünk kapcsolatban. Örülök, hogy megértőek voltak és elfogadták, hogy szeressük egymást és, ha a világ is össze esküszik ellenünk mi akkor is együtt maradunk! Sok akadály volt a kapcsolatunkban, de mégis mindig vissza tértünk egymáshoz és szerintem ez nem véletlen! Halálosan szerelmes vagyok Heroba és tudom, hogy ő is belém! Ő az, akire szükségem van! Mindkettőnknek fejlődnünk kell, de tudom, hogy menni fog!