CSAK TE ♾

47. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

Végül itt maradtam Danival. Semmit sem aludtam és már reggel 5 óra. Ülök az ágyon és nézem őt, ahogy alszik. Nem hagyhattam itt! Tudom, hogy Hero most nagyon mérges lesz...főleg, ha megtudja, hogy csókolóztam Danival. Hogy mondjam majd el neki? Nem tudok neki hazudni!

- Miért nem alszol? -Dani megszólal én pedig hirtelen rá nézek, mert teljesen elvesztem a gondolataimban.
- Nem tudok, de te aludj nyugodtan!
- Annyira jó, hogy itt vagy!-Rá mosolygok ő pedig felém fordul és megfogja a kezem. Az arcán látom, hogy minden kis mozdulat rettentően fáj neki, de el akarja titkolni.
- Látom, hogy rosszul vagy Dani! Vissza kéne menned a korházba!
- Dehogyis! Már jobb egy kicsit, ha veled lehetek hamar meggyógyulok!
- De tudod, hogy nem maradhatok sokáig! Vissza kell mennem!
- Persze...gondolom hozzá!
- Nem...vagyis igen, de nem csak miatta. Ma a szüleimhez megyünk.
- Miért nem ott vagy?
- Nem, de ez most hosszú és nem akarok róla beszélni!
- Értem...
- De ne legyél már szomorú! Nem akarom, hogy miattam rossz legyen neked. Úgyis jövök! Dani...Nagyon fontos vagy nekem!
- Ezt hogy érted?
- Mit?
- Hogy fontos vagyok neked?
- Hát úgy, hogy fontos vagy...szeretek veled lenni és beszélgetni veled. Csak...
- Csak, amit csináltam...tudom! Annyira megbántam! Nem tudom miért csináltam!
- Igazából nem erre gondoltam, de igen az is eléggé durva volt.
- Akkor? Mire gondoltál?
- Tudom, hogy te szerelmes vagy belém és ezért nem akarlak áltatni. Én nem vagyok szerelmes beléd és tudod, hogy nem is leszek, mert Herot szeretem. De nem is úgy nézek rád mint egy barátra...de már ezt is mondtam
- Akkor hogy?
- Nem tudom...érzek valamit, de én sem tudom miez. Nagyon tetszel és...
- És?
- Legszívesebben most is megcsókolnálak! -Gyorsan kimondom...bár lehet jobb lett volna, ha magamban tartom. Most már mindegy.
- Akkor miért nem teszed?
- Te is tudod! Abban a pillanatban jónak tartanám, de utána tudom, hogy megbánnám, ahogy tegnap este is! Mert másba vagyok szerelmes és nem akarom többé elveszíteni!
- Esküszöm nem értelek! Ha ennyire szerelmes vagy belé, miért akarsz engem is?
- Fogalmam sincs! -Tényleg nem tudom! Múltkor, mikor Dani azt csinálta velem...igazából belül nagyon mélyen éreztem, hogy legszívesebben visszacsókolnám és engedném neki, hogy azt csinálja velem, amit akar, de Herora gondoltam és undorodtam attól, ahogy viselkedett velem. De most, hogy miattam autóbalesete volt folyton magamat hibáztatom. Jóvá akarom tenni, de nem tudom hogy. Lehet ezért is csókoltam tegnap vissza. Viszont ez többé nem fordulhat elő bármennyire is szeretném!
- Gyere ide! -Kinyújtsa a kezét, hogy feküdjek le mellé. Nagyon álmos vagyok és szívesen oda feküdnék, de lehet, hogy nem tudnék neki ellenállni. Ezért jobb lenne, ha mos elmennék! Hero biztos nem kelt még fel, mert különben már hívott volna. Sietnem kell!
- Nem...mennem kell!
- Mi? Most itt hagysz?
- Dani! Mondtam, hogy mennem kell! Egész este nem aludtam és ma a szüleimhez megyünk! Hero is biztos aggódik.
- Persze...menj csak hozzá!
- De...tudod, hogy szeretem!
- Igen tudom, hogy szereted! Rátok nézek és csak nevetek... -Elkezd nevetni. Mi olyan vicces most?
- Most min nevetsz?
- Azon Laura, amit csinálsz! Azt mondod szerelmes vagy halálosan közben legszívesebben most is velem dugnál!
- Ne kezd el ezt! Tudom, hogy nem lehet rajtam kiigazodni, mert én magam sem tudok, de kérlek ne legyél megint ilyen.
- Milyen? Csak az igazat mondom!
- Nem akarok veled veszekedni!
- Én sem akarok bébi, de látom rajtad, hogy legszívesebben ide feküdnél és nem mennél sehova!
- El kell mennem! -Próbálok úgy tenni, mintha nem is hallottam volna, amit mondott. Ennyire látszik rajtam, hogy oda akarok mellé bújni?
- Mikor jössz?
- Nem tudom. Majd írok! -Oda hajolok és megpuszilom az arcát, de ő magához húz és megcsókol...vissza csókololom. Mit csinálok már megint? Gyorsan elfordítom a fejem és felállok az ágyról.
- Erről beszélek! -Elkezd nevetni én pedig csak nézek rá majd kimegyek a szobából, aztán a lakásból.