Maradj velem

~95~

Jade

Az idő, csak úgy repül, ha azzal vagy, akit szeretsz. Barcelona-ban, tűnt csak fel, hogy már több, mint 5 hete együtt vagyunk Lando-val. Egyszerűen  imádok vele lenni, minden percét élvezem és valószínűleg ő is így érez, mert igyekszik mindent, úgy alakítani, hogy minél többet legyünk együtt.

Ahogy még Bristol-ban megbeszéltünk beiratkozott egy online suliba, amiben csak tudok segítek neki, szerencsére nagyon jó eredményei vannak, hihetetlenül büszke vagyok rá.

Az egyedüli nehézséget June és Carlos elromlott kapcsolata okozza, mert Lando nagyon jóban van Carlos-al én, pedig nyilván June-al. Én az ő párját fogom Lando, pedig Carlos-ét, ezen néha összeveszünk, de a végére mindig ott lyukadunk ki, hogy ez nem a mi dolgunk. Persze máson is veszekszünk, mint minden normális ember, mi sem értünk egyet mindenben. Ilyenkor mindig az jut eszembe, amit az anyukám tanított nekünk. Nem a tökéletes embert kell megtalálni, mert olyan nincs, hanem azt, akinél jóval kevesebb a negatívum, minta pozitívum. Nos, úgy érzem jól választottam, igaz, hogy Lando baromi rendetlen és nem tud főzni. Nagyon jól tudom, hogy miattam nem fog megváltozni, hiszen ő ilyen még, ha akarna se tudna változni. De én így szeretem és ő is szeret engem, holott közel sem vagyok tökéletes. Antiszociális vagyok, nem bírom a tömeget és simán pánikrohamot kapok attól ha megáll egy pillanatra a lift.

-Jó reggelt - ébresztettem a mellettem egyenletesen szuszogó fiút.

-Szia szépségem -dönnyögte.

-10 perc múlva találkozom June-nal az étteremben -mondtam az órára pillantva.

-Sosem reggelizel velem, félsz, hogy meglátnak minket?-kérdezte vidáman.

-Igen, az kéne még nekem, hogy rólunk pletykáljanak- válaszoltam mosolyogva.

Mindketten hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig lesznek rólunk cikkek, mindig lesz valaki, aki lefotóz minket, evés sétálás vagy csókolózás közben. Megtanultunk, hogy ezekkel nem foglalkozunk és mára már szinte észre sem vesszük õket.

-Na gyere Szépfiú - fogtam meg kezeit, hogy kirántsam õt az ágyból, de ehelyett ő húzta meg először a kezem így én egyenesen rázuhantam. -Landoooo -sikongattam, mint egy kislány.

-Mondjad -affektált.

-Sietek és hátráltatsz, mindjárt megszórlak egy áthajtásos büntivel -mondtam nevetve.

-Kezdek félni jobb lesz ha elengedlek - emelte fel kezeit védekezõen.

-Én is így gondoltam - ültem fel elégedetten.

Gyorsan felöltöztem, majd lementem az étterembe.