Maradj velem

~11~

                                June

Igen, huszonkét éves vagyok és még nem feküdtem le senkivel. Anyukám mindig azt mondta, hogy az igazival történjen meg az első. Szóval én vártam az igazira és most azt hiszem megtaláltam. Az én spanyol félistenem, ahogy Jade fogalmazott.
Ma reggel egyszerre értünk le az étterembe, mindannyian egy halom amerikai palacsintával ültünk le az  asztalhoz. Evés közben rá pillantottam
a telefonomra, meglepve vettem észre, hogy rengeteg értesítésem jött. Rá kattintottam az instára, ahol egy bizonyos madrid1994 felhasználó akart követni és üzenetet küldeni. Nem volt nehéz rájönni, hogy ki is ő. Természetesen elfogadtam a kérését és visszakövettem, majd megnéztem az üzenetét amin akaratlanul is elmosolyodtam. 'Alig várom, hogy együtt legyünk ma este xoxo Carlos'.
-Hát te min mosolyogsz? - kérdezte Will.
-Semmi csak egy vicces kép. - füllentettem.
-Aha, biztos egy kép a spanyol szívtipróról. - mondta Jade.
Természetesen neki rögtön leesett, hogy nem egy vicces képen mosolygok, ily nagyon. 
A nap nagyrészében videókat vágtam a McLaren Youtube csatornájára, nem volt egyszerű dolgom, mert Carlos és Lando állandóan ökörködik, így alig van felhasználható tartalom. Nem tudtam száz százalékban a munkára figyelni, mert folyton az jár az eszemben, hogy ma Carlos-al töltöm az estét.
Will megengedte, hogy ötkor haza menjek a kocsijával. Gyorsan felrohantam a szobámba és elkezdtem készülődni. Gyorsan letusoltam és megmostam a hajam majd enyhén göndörre szárítottam be. Aztán jöhetett a végtelennek tűnő ruha válogatás. Végül egy fekete estélyi ruhát választottam a hátán mély kivágással egy sima fekete magassarkúval. Készítettem magamnak egy enyhe füstös sminket. Elégedett voltam a végső eredménnyel. Hirtelen kopogást hallottam az ajtómon tudtam, hogy ez csak Carlos lehet. Kinyitottam az ajtó és megláttam. Ott állt öltönyben és nézett. A szívem majd kiugrott a helyéről.
-Gyönyörű vagy June! - mondta köszönés helyett.
-Te is jól nézel ki Carlos. - mondtam enyhén zavartan.
-Mehetünk vagy még készülödsz? - kérdezte érdeklődve.
-Már kész vagyok indulhatunk. - mosolyodtam el.
-Rendben akkor indulás.- kínálta fel a karját, hogy belekarolhassak.
-Ma nem én vezetek, sofőrünk lesz mert lehet iszom egy keveset, persze csak ha nem bánod. - mondta annyira tisztelet tudóan amennyire csak lehet.
-Persze igyál nyugodtan, a lényeg hogy jól érezzük magunkat. - válaszoltam lazán.
Beültünk az autóba Carlos lepacsizott a sofőrrel majd bemutatott neki. A kocsi egy óriási épület előtt parkolt le.
-Megérkeztünk, szálljunk ki. Készülj fel, hogy legalább húsz riporter fog rögtön az arcunkba repülni, de te ne törődj velünk őket én intézem .-készített fel.
-Rendben, készen állok mehetetünk.
Igaza volt, abban a pillanatban, hogy kiléptem az autóból riporterek milliói vettek körül minket azt kérdezve, hogy ki vagyok én vagy hogy járunk-e. Carlos rákulcsolta  az ujjait az enyémre szerintem megérezte, hogy támogatásra van szükségem, nem akármilyen támogatásra, hanem az övére.
- Nem tudok betelni veled, annyira szép vagy. - sugta a fülembe miközben a szponzor fal előtt fotózkodtunk.

- Köszönöm szépen, én se panaszkodhatok egy félistennel az oldalamon.- nevettem el magam.

Erre ő is hangosan felröhögött.

-Félisten komolyan June, többet vártam tőled .-mondta folyamatosan röhögve.

-Gyere üljünk le együnk valamit.-mondta.

-Jó ötlet éhen halok.- értettem egyet vele.

Amint leültünk jött a pincér.

-Mit hozhatok önöknek inni?- kérdezte a pincér.

-Egy üveget kérünk a legjobb pezsgőjükből.-mondta komolyan a spanyol.

A pezsgő hamar megérkezett, valóban a legjobb lehetet, mert még életemben nem ittam ilyen jó pezsgőt.

-Enni mit hozhatok önöknek?

-Én egy lazac steaket kérnék édesburgonyával.-mondtam még mindig az étlapot bújva.

-Én egy szüzet szeretnék kérni.-mondta Carlos.

Minden rendben ment volna ha akkor éppen nem az előételeknek hozott kaviáros pirítos lett volna a számban, mert sajnos a "szűz" szó hallatán a nyelőcsövem megadta magát és egyszerűen megakadt a torkomon az étel. Carlos egy pillanatra teljesen lefagyott, de amikor már hangosan fuldoklottam felpattant és alkalmazta a Heimlich féle műfogást ezzel megmentve az életem csak sajnos a kaja egyenesen neki repült Lewis Hamilton fejének, aki sértödötten pattant fel és  káromkodások közt elhagyta a helyszint.

Soha életemben nem éreztem magam még ennyire kínosan. Egyszerűen nem bírtam tovább ott maradni így kirohantam és leintettem egy taxit és haza mentem. Hallottam magam mögött Carlos hangját, de ma ezek után nem tudtam volna a szemébe nézni. Először megyek valahova a szerelmemmel és már is beégetem. Milyen ember vagyok. - gondoltam magamban.
Carlos Sainz jobbat érdemel nálam.