Maradj velem

~25~

Carlos

A szabadedzéseket szerencsére jó helyen végeztem egészen jól éreztem az autót ahhoz képest, hogy most volt az első alkalom, hogy nem csak egy-egy teszt erejéig ültem benne.
Nagyon boldog voltam mikor kikászálodtam az autóból, szemeimmel rögtön June-t keresetem, de  nem találtam meg sajnos nem volt sok időm megkeresni  hiszen még két fontos megbeszélésen kellett részt vennem. Nagyon igyekeztem arra koncentrálni amit a verseny mérnököm magyarázott nekem, de June Peletier valahogy mindig a gondolataimba csempészte magát. Lány létére magas  szerintem 175 cm körül lehet, a hosszú barna haja amit mindig összefogva hord és a kedvencem a fekete szemei. Mindig zavarba jövök amikor a szemembe néz. Meg kellett volna csókolnom ha apa egy perccel később jön akkor sikerült volna. Nem hiszem el, hogy apám mindenbe beleszól szegény June, milyen gonosz volt vele. Muszáj lesz elmondanom valahogy apámnak, hogy kedvelem June-t bár lehet akkor még szemetebb lenne vele. Miért kell mindenhol ott lennie és ami rosszabb miért kell mindenbe beleavatkoznia, elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem kit kedvelek és kit nem. Sajnos mindig eltervezem, hogy kemény leszek vele és elmondom amit gondolok, de sose jön össze. Az apám mindig is valami modell barátnőt akart nekem, mert állítólag  szépen mutatnak a férfiak oldalain ráadásul még több figyelmet szentelnek rám az újságírok. Ennél nagyobb hülyeséget el se tudtam volna képzelni, pláne az után, hogy megismertem June Peletier-t. Eddig szívesen néztem meg lányokat az utcán vagy akárhol, de most egyáltalán nem érdekel senki más csak June, furcsa, de mégis kellemes bizsergető érzés.
Írtam egy üzenetet June-nak, hogy ha van kedve akkor elmehetnénk vacsorázni kettesben. Elég sokáig nem válaszolt, már kezdtem aggódni, de végül   annyit írt, hogy szívesen jön és megkérdezte a dress code-ot. Sima átlagos napi viselet jó lesz, válaszoltam neki.
June-nal akartam visszamenni a hotelbe, de apa ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek.

Végre eljött az idő lesétáltam June szobájához és bekopogtam.
- Jó estét! - nyitott ajtót.
Egyszerűen gyönyörű volt, sima farmer szinű  farmert viselt melybe beletűrte egyszerű fehér pólóját, amire csak annyit volt írva, hogy "te amo" azaz szeretlek, nos én is. Az arca mint mindig ámulatba ejtően gyönyörű, nem visel sminket, emiatt még jobban tetszett.
-Jó estét kívánok! - mosolyodtam el kedvesen.
- Gyere be nyugodtan, még a táskámat össze kell raknom aztán mehetünk is. - mondta miközben nagyobbra nyitotta az ajtó.
-Csak nyugodtan, fiatal még az este. - mondtam kissé nevetve.
-Holnap is fontos, hogy jól teljesíts, nem akarom, hogy miattam legyél fáradt vagy valami. Szerintem apukád megölne, ha megtudná, hogy velem töltöd az estét. - mondta elgondolkozva.
-Nem érdekel, hogy mit gondol, a fejébe már az egész életem eltervezte és bármit csinálok az nem jó neki.- közöltem vele egyszerűen.
-Tartasz tőle igaz? - kérdezte.
Nem hiszem el, hogy ez ennyire látványos.
-Őszintén szólva igen, tartok a saját apámtól.- feleltem őszintén. - Egyébként tetszik a pólód. - kezdtem el terelni a témát.
-Előttem nem kell titkoloznod. - mondta miközben közelebb jött hozzám.
Úgy éreztem, hogy ez egy jel arra, hogy befejezzük azt amit apám megzavart.  Így én is megindultam felé. A szám egyre közelebb került az övéhez. Alapszabály, hogy 90%-ban a férfi közelít majd az utolsó 10%-át a nő adja hozzá. Így hát így tettem és szerencsére, ő is akarta úgyhogy megcsókolt.