Maradj velem

12

                                ~12.~

Nos, Lando nem hívott el az évnyitó gálára így én a szállodában akartam maradni hisz én csak egy vagyok a sok McLaren dolgozó közül, de Will ragaszkodott, hozzá, hogy vele menjek így neki álltam valamit kezdeni magammal. Gyorsan lezuhanyoztam majd választottam magamnak egy mustár sárga mélyen de még izlésesen dekoltált  ruhát egy sima egyszerű fekete magassarkúval. Csináltam magamnak egy erős, de nem kirívó sminket.

Will hamar kopogtatott az ajtómon beengedtem majd megdícsértem mert igen csak jól nézett ki öltönyben ő is viszonozta a gesztust.

-Jade, gyere siessünk, mert a végén még elkésünk!-sietetett Will majd elindultunk a mélygarázs felé.

Beszálltunk az autóba, az út nem tartott sokáig. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Az épület bejárata előtt hosszú piros szőnyeg volt két oldalán pedig rengeteg riporter és újságíró. A sok ember láttán elszédültem, de Will jelzett, hogy itt az idő , hogy kiszálljunk.

Will-t rögtön leszólították egy rövid interjúra.

-Will, mit gondol, hogy fognak teljesíteni az új McLaren pilóták?- kérdezte irritáló hangon egy alacsony újságíró talán a Sky Sports-tól.

-Mindketten nagyon tehetségesek úgyhogy nagyon bizakodóan tekintünk a jövőbe.- mondta komolyan.

-Ki maga mellett ez a csinos hölgy? -kérdezte miközben rám nézett.

-Ő a húgom a csapat egyik legújabb tagja.- mondta büszkén.

-Mit fogsz csinálni a csapatnál?- kíváncsiskodott.

Vettem egy nagy levegőt és elmondtam. Szerencsére mire végeztem a mondanivalómmal  megérkezett Daniel Ricciardo így a riporterek mind rárepültek.  Daniel helyes,  magas göndör hajú  és folyton mosolyog. Vonzó kombó azt meg kell hagyni, de nem az én esetem.
Mikor beléptünk megpillantottam Lando-t öltönyben ő viszont nagyon is az esetem azokkal a gyönyörű zöld szemeivel amivel annyira aranyosan tud fürkészni.
Éppen Max Verstappen-el beszélgetett, de észrevett minkett ezért intentett, hogy menjünk oda.

-Szia főnök és főnökasszony!- köszönt miközben kissé gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Szevasztok kisfiuk!- pacsizott le vele és Max-al a bátyám.

-Ő itt Jade Peletier a húgom. - tette hozzá gyorsan.

-Szia örülök, hogy megismerhetlek.-mondta kedvesen Max.

-Úgy szintén.- mosolyogtam rá.

Lando észre vette, hogy a szemem a kelleténél kicsit tovább elidőzött Max-on így átállt mellém és átkarolt, kellemes melegség töltötte el a testemet majd közvetlenül a fülemhez hajolt és belesúgta, hogy " nincs kedved sétálni egyett"? Válaszképpen csak bólintottam, mert hang nem bírt kijönni a torkomon annyira meglepődtem.

-Úgy tűnik a séta már ikonikus eleme a kapcsolatunknak.-röhögtem el magam.

-Én szeretek veled sétálni.- mondta lazán.

-Örülök, hogy kihívtál, mert már kezdtem rosszul lenni annyi ember volt bent.- mondtam őszintén.

-Igen, láttam rajtad, hogy egy kis friss levegő jót tenne.- válaszolta miközben végig nézett rajtam.

-Igen?- kérdeztem miközben végig mutattam magamon.

-Csodálatosan nézel ki.-mondta tőle nem megszokott komolysággal.

-Oh köszönön a bókot, azt hittem már csokis maradt a szám úgy néztél.-rontottam el a meghitt romantikus pillanatot.

Erre Lando harsányan felnevetett.

-Nem, Jade nincs csoki a szádon. Vagy várj.....- mondta miközben vészesen közelített felém.