Maradj velem

~33~

June

Miután Jade megemlítette, hogy ne felejtsünk el védekezni Carlos-al eszembe jutott, hogy tegnap eszébe sem jutott, hogy bármit is használjon, bár lehetséges, hogy azért mert nem számított arra, hogy lefekszünk egymással és nem járkál óvszerrel a zsebében , de az is megeshet, hogy arra vár, hogy én fogamzásgátlókkal tömjem a szervezetem. Nos ez pedig soha az életben nem fog megtörténni hiszen nem akarom tönkre tenni a saját és a jövendõbeli gyermekem/gyermekeim életét. Ezt muszáj lesz valahogy megbeszélnem vele. Írtam is neki, hogy a parkolóban a kocsi elõtt várok rá. Nagy szerencsémre hamar megérkezett nagy vigyorral az arcán.

Annyira jól néz ki, haja ismét össze-vissza állt, barna, hûséges kutya szemeivel engem fürkészett, szerintem észrevette, hogy kétségek gyötörnek.

-Mi a baj?- tört a lényegre rögtön.

-Semmi csak valami aggaszt, gyere szálljunk be és elmondom.-próbáltam menteni a helyzetet és felkészülni, arra, amit mondani készülök.

-Rendben.-felelte kurtán.

-Na jó ez nagyon hülyén fog hangzani, de muszáj megkérdeznem.-vezettem fel.

-Mond nyugodtan.-biztatott egy kedves mosollyal.

Vettem egy mély levegőt és elkezdtem.

-Tegnap, ha nem szólok, hogy álljunk le akkor. -itt kellett egy kisebb szünetet tartanom.

-Igen?-kérdezett vissza kíváncsian.

-Akkor mivel védekeztél volna?- fejeztem be gyorsan.

-June.-mondta elgondolkozva.

-Kérlek válaszolj!- néztem a szemébe mélyen.

-Őszintén szólva nem járkálok a zsebemben óvszerrel és tegnap nem hittem volna, hogy megtörténik szóval... valószínûleg semmivel.-mondta.

-Értem, szóval nem várod el, hogy tablettákat szedjek?-kérdeztem vissza.

-Dehogyis, nem errõl szó sincs.- mondta komolyan.

-Ne haragudj, de nekem ez nagyon fontos.- feleltem szintén komolyan.

-Semmi gond örülök, hogy tisztáztuk.-mosolyodott el kedvesen majd nyomott el puszit a homlokomra.

-Egyébként nagyon ügyes voltál büszke vagyok rád.- mosolyodtam el.

-Igyekeztem kegyed kegyeiben járni.-felelte mosolyogva.

-Igazán megtisztelõ.-röhögtem el magam.

-És apukád mit szólt a reggeli búcsúnkhoz?-váltottam témát.

-Nem röpdösött az örömtõl elhiheted, bár nem tudom mi baja van veled, azért mert egyszer félrenyeltél valamit- és itt kissé elgondolkozott. -te jó ég June nem mondod komolyan, hogy azért nyeltél félre mert szüzet kértem enni.-mondta különös hangsúllyal.

-Öhm' de azért?- mondtam kérdõ hangsúllyal, bár kijelentés volt.

-Ennyire tartasz tőle?-kérdezte komolyan.

-Most mondjam azt, hogy nem?-kérdeztem vissza zavartan.

-Én várok rád.-közölte egyszerűen  miközben a térdemre tette kezét.

-Köszönöm.-mondtam majd rákulcsoltam ujjaim az övére.