Maradj velem

~54~

Jade

Majd kinyitotta a kaput egy kisebb kert volt tipikus gyönyörű britt fűvel és a kerítés mentén tuja sor díszelgett. A ház ránézésre akkora volt mint a mi lakásunk, ahol mondjuk mi öten éltünk.

-Gyere.- mondta miután kinyitotta a bejárati ajtót és maga elé engedett, micsoda úriember.

-Köszönöm.-válaszoltam zavartan.

A ház gyönyörűen volt elrendezve. Rögtön belépéskor egy viszonylag nagy előszobában találtuk magunkat bal oldalt egy szekrénnyel a kabátoknak jobb oldalt pedig egy egész alakos tükör, amibe most fájdalmas volt belenézni annyira rosszul néztem ki. Véletlenül ennek hangosan is jelét adtam egy 'te jó Isten' kijelentéssel.

-Mi az?-kérdezte Lando.

-Ah' semmi csak nem kellett volna tükörbe néznem.-válaszoltam.

-Fáradtan is gyönyörű vagy.-mondta lazán majd elõre ment a lakásában.

Az előszoba után egy hatalmas nappali volt a közepén egy l-alakú kanapéval a plazma tv előtt, a nappalit egy pult választotta el a konyhától ennek a szélén volt három bár szék. A konyha is nagy volt, még konyhasziget is volt.

-Hányszor főztél te ebben a konyhában?-kérdeztem mosolyogva.

-Hááát' egy párszor.-mondta bár látszott rajta, hogy hazudik.

-A mosdót hol találom?-kérdeztem mert éreztem, hogy a gyomrom ismét meg akar válni a benne lévő dolgoktól.

-Ott egyenesen a második ajtó.-válaszolta, még mit sem sejtve.

Én már nem tudtam megköszönni neki csak rohanni kezdtem az előbb említett irányba. Itt tűnt fel Lando-nak, hogy baj van.

-Jade, mi a baj?-kérdezte aggódva.

Szerencsére éppen időben megtaláltam és egyből telehánytam a wc-t. Közben Lando be akart jönni segíteni vagy igazából nem tudom miért, de megkértem, hogy hagyjon egyedül szenvedni. Miután végeztem megmostam az arcom és kimentem a fürdőből, Lando-t a konyhában találtam miközben idegesen téblábolt.

-Tudsz adni egy pólót, mert ezt lehánytam.-mondtam miközben végig mutattam magamon.

-Persze, de nem kéne elmenni egy orvoshoz? Ez így nem járja.-idegeskedett.

-Minden rendben lesz.-erőltettem mosolyt az arcomra majd gondolkodás nélkül levettem a pólóm, így ott álltam elõtte farmerben és melltartóban halál fáradt arccal és valamiféle nyavajával megáldva.

-Szóljak anyáéknak, hogy mégse megyünk ma?-kérdezte.

-Nem szükséges, jól leszek csak hadd dőljek le egy órára.-mondtam.

-Persze.-mondta majd felkapott és elkezdett felcipelni az emeletre én pedig átkaroltam a nyakát és ismét magamba szívtam kellemes illatát.

Fent az emeleten egy mosdót láttam, egy játszós szobát és a hálószobáját, itt egy óriási franciaágy és egy gardrób volt. Lando óvatosan letett az ágyára majd betakart.

-Te nem jössz?-kérdeztem.

-De csak még el kell intéznem pár dolgot.-válaszolta mosolyogva.

-Rendben.-mondtam halkan, mert már nagyon fáradt voltam.