Maradj velem

~85~

Jade

Boldog voltam, hogy nem nekem kellett elmennem az interjúra, mert szinte már láttam magam elõtt, ahogy idiótábbnál idiótább kérdésekkel bombáznak én, pedig teljesen lefagyok, esetleg pánikrohamot kapok.

Mivel nem volt semmi komolyabb dolgom gondoltam elmegyek meghallgatom az interjút, kíváncsi voltam, hogy teljesítenek szerepelnek a családtagjaim és a barátom, Lando Norris.

Rengeteg riporter volt már bent a teremben. Nem akartam tolakodni, ezért csak az ajtófélfának támaszkodva hallgattam Will-t. Ez a része a dolognak nem volt túlérdekes, mert csak olyanokról beszélt, ami számomra már ismert volt. Aztán jöttek a búlvárlapokba illő kérdések, Lando ügyesen hárított mindent, úgy ahogy korábban megbeszéltük. Miután megunták, hogy ő nem válaszol Carlos volt a soron.

-Nos, az elmúlt időszakban egyre több pletyka kapott szárnyra  azzal kapcsolatban, hogy Isa és te szakítottatok, ám már páran hallottuk a jó hírt miszerint Isa három hónapos terhes. Gratulálni szeretnénk az egész SkySports nevében. Hogy érzi magát az ifjú örömapa?-kérdezte Carlos-t egy felettéb idegesítõ hangú lány.

Az ikreknek van egy olyan szuper képessége, hogy megérzik ha a másik felének valami baja van. Hirtelen valami belenyilalt a mellkasomba és rám jött a sírhatnék. Ahogy ránéztem June-ra rögtön megfeledkeztem a fájdalomról és tudtam, hogy segítenem kell neki. Rendkívül ügyes volt, mert sírás nélkül otthagyta az interjút.

Utána akartam menni, de nem tudtam, mert én az újságíróknak és riportereknek kialakított folyosóra tudok csak kimenni, June, pedig csak a mérnökök, F1-es pilótáknak elkülönített részen.

20 percebe telt mire végre bejutottam arra a folyosóra, ahol June-nak kellene lennie, de nem volt. Körbejártam az egész szállodát, mindenhol kétszer megnéztem, de sehol sem találtam meg.

Lejártam a lábam, teljesen kifáradtam, de egyszerûen sehol sem találtam meg. Erõtlenül felmentem a szobámba majd a sírással küszködve leültem a kanapéra.

Hirtelen kopogott valaki az ajtómon, már kezdetem örülni, hogy végre June az, boldogan rohantam az ajtóhoz, de "csak" Lando volt.