Maradj velem

~31~

June

-Botrányt akarsz?- súgtam a fülébe.

-Téged akarlak.-válaszolta.

Majd sarkon fordult és elment a szobájába átöltözni. Kíváncsi vagyok mennyi időbe telik míg megírják az újságok, már szinte látom magunkat a bulvár újságok címlapjain alatta különböző bugyuta szövegekkel vagy a közösségimédián, ahogy a Carlos fanok fele örül nekem a másik pedig utál attól függetlenül, hogy életemben nem találkoztam velük.
Az emberek mindig más életével foglalkoznak, ha a sajátjukkal nincsenek megelégedve vagy ha velük nem történik semmi.

Anyukám mindig az mondta, hogy egy dolog végig fogja kísérni az életem, ez a dolog pedig nem más mint az emberi irigység. Kisebb koromban a többi gyerek a játékaimra voltak irigyek, pedig egyik sem volt olyan különleges, voltak olyanok, akik arra irigykedtek, hogy nekem mindig ott van Jade és Will. Aztán általános iskolás koromban a jegyeimre, ruháimra irigykedtek. Mikor középiskolás és egyetemista voltam, akkor mindig az alakomra voltak irigyek csak azt felejtetették el, hogy minden nap órákat töltöttem el az öttusa edzéseken. Úgy látszik most a barátomra irigyek, nos emberek én hozzá vagyok szokva.

Leültem az ebédlőben egy asztalhoz majd bekapcsoltam a gépen és kerestem pár olyan képet, ami szerkesztésre várt, meglepődtem mikor észrevettem, hogy az összes képet megszerkesztettem, amit lehetett így gondoltam megkeresem Jade-et. Írtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön az ebédlőbe, ha tud, választ nem kaptam, de körülbelül öt perc múlva láttam őt az ajtóban.

-Sziaa'!- köszöntöttem miközben átöleltem.

-Halika!-köszönt vissza.

-El sem tudod képzelni mi történt velem.-mondtuk egyszerre.

Erre mindketten hangosan felnevettünk, majd Jade elkezdte elmesélni az elmúlt nap történéseit.

-Mekkora féreg az a Dominik, kerüljön a kezeim közé és megfojtom.-bosszankodtam.

-Nyugalom már Lando elinézte.-csitított el.

-Istenem és nem voltam veled.-mondtam szomorúan.

-Nem lehetünk mindig egymás mellett.-mondta miközben végig simította a karom.

-Igazad van, de akkor is szarul esik.-feleltem őszintén.

-Na és szűz még az én egyetlen szűzies testvérem?-kérdezte idióta mosollyal a száján.

-Hát már majdnem megtörtént mikor szóltam neki, hogy én még nem feküdtem le senkivel és akkor abba hagytuk.-mondtam.

-Hát ez elég hülyén hangzik.-nevetett fel harsányan.

-A fejemben jobbnak hallatszott.-röhögtem el magam.

Majd én is beavattam minden részletbe nővérem.

-Ezek a Mclaren-es fiuk fenekestül felfordították az életünket.-mondtuk ismét egyszerre.