Maradj velem

~13~

                                 Jade

-Nem, Jade nincs csoki a szádon. Vagy várj.....- mondta miközben vészesen közelített felém.

Folyamatosan a számat nézte és akkor megtörtént. Lando Norris megcsókolt úgy éreztem, hogy a világ megáll körülöttünk és csak mi vagyunk ketten. Csak ő és én. A szívem annyira hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről . A gyomromban a lepkék életre keltek sőt teljesen megvadultak. A csók lassan indult szerintem vissza jelzésre várt, hogy én is akarom-e, de ez nem volt kérdés így én hevesen viszonoztam.

Szerintem örökké ott és így maradtunk volna ha nem halljuk meg a kamerák kattogását körülöttünk. Lando megölelt majd megfogta a kezem és teljes nyugalommal behúzot az épületbe. Egyáltalán nem zavartatta magát a sajtó miatt.

-Úr Isten Lando mostantól a csapból is mi fogunk folyni.- mondtam a brittnek idegesen.

-Nyugalom Jade minden csoda három napig tart különben is fognak még így látni minket.-mondta.

A hangja annyira megnyugtató volt, hogy nem tudtam tovább ezen kattogni. Sajnos nem csak a hangja terelte el a figyelmem erről, hanem Carlos is, aki aggódva rohant hozzánk. Tudtam, hogy csak June-al történhetett valami.
A sírás kerülgetett miközben Carlos elmesélte, hogy mi tötént. Éreztem, hogy most azonnal el kell hagynom a party-t és haza kell mennem hozzá. Mivel a fiúknak muszáj volt maradnia kénytelen voltam hívni magamnak egy taxit hisz valahogy vissza kellett jutnom a hotelbe. Annyi minden kavargott a fejemben.

Vannak jó testvéri viszonyok, mint ami köztünk van Will-el és van az a kapcsolat, ami az egypetéjû ikrek között van, mert ő az én másik felem nem tudok nélküle létezni megérzem ha baja van, akkor fáj a fejem amikor neki, akkor vagyok éhes amikor ő. Egyszerűen éreztem, hogy nagy a baj.

Az amúgy rövid út most nagyon hosszúnak tűnt . Mikor végre megérkeztünk a szállodába rögtön kipattantam a kocsiból és felrohantam June szobájába. Szerencsére volt kulcsom hozzá így csak hármat kopogtam és benyitottam.