Maradj velem

~40~

Jade

-Ölelj meg újra, ugyan úgy még egyszer.-kérlelt.

Nem kellett kétszer mondania, hiszen nekem is rettenetesen jól esett a közelsége.

A reggeli elfogyasztása után egyből  a kocsihoz mentünk majd a pályához. Még volt egy óránk, amit együtt tölthettünk így arra jutottunk elmegyünk biciklizni egy kicsit hisz remek a stresszoldó hatása van és a csapatnak rengeteg papaya narancssárga biciklije van, amit eddig senki nem használt.

A kisebb túránk, ami nem is lett olyan kicsi (5 kilométer) után el kellet, köszönnünk egymástól, mert Lando- nak mennie kellett.

-Nyugalom, minden rendben lesz.-öleltem magamhoz még egyszer.

-Köszönöm, hogy itt vagy velem.- mondta komolyan majd elment.

Gondolom, arra célzott, hogy a családja sajnos nem tudott eljönni az első Forma1-es hétvégéjére. Éreztem rajta, hogy nagyon bizonytalan, amennyire tudtam megpróbáltam segíteni rajta, de a családját nem tudtam pótolni.

June-t sehol sem találtam, így kénytelen voltam egyedül leülni a szokásos kis eldugott helyre és neki álltam a verseny dokumentálásának Lando szempontjából. Rettenetesen izgalmas verseny volt végül Carlos a 6. Lando pedig a 8. helyen ért be a célba ezzel mindketten teljesítették az eléjük kitûzött célt. Az egész csapat majd kiugrott a bőréből annyira boldogok voltak és nem csak ők, hanem én is és természetesen Lando is.

Mikor beállt verseny végén a box-ba rögtön kipattant az autóból és a csapat felé futott, hogy mindenkivel lepacsizzon, olyan volt, mintha ő nyerte volna meg. Miután végig ment a csapaton elkezdett felém rohanni majd felkapott és elkezdett pörögni, csak úgy repült a lábam. Annyira kellett nevetnem, hogy majdnem bepisiltem. Nagy nehezen kikönyörögtem, hogy végre letegyen és akkor mikor lerakott nemes egyszerűséggel megcsókolt. Ott mindenki előtt boldogan megcsókolt miközben az arcomra tette a kezét én pedig beletúrtam a kissé megizzadt hajába. Azt hiszem nem okozok meglepetést azzal, hogy a kamerák kedvencei lettünk, ismét.

-Tudod.. annyira szeretlek.-ismételte meg mosolyogva a szavaim.

-Tudom.-néztem mélyen a szemébe.

-Mennem kell.- nézett hátra a csapatra.

-Látom menj csak.-simítottam végig arcát.