Maradj velem

~43~

June

-Megkértem egy hölgyet a recepción, hogy holnap hívják fel és mondják el neki, hogy bocs apa, de élnem kell a saját életem.-válaszolta.

-Igazán frappáns.-mondtam elismerően.

-Hát ez az igazság, nem élhetem azt az életet, amit az apám eltervezett nekem.- mondta komolyan.

-Teljesmértékben egyetértek veled.-feleltem. -Végül milyen gépet intéztél?- kérdeztem.

-Szerintem személyesen még nem találkoztál vele Max-nak hívják Pierre csapattársa. Ők Monte Carlo-ba mennek és ott átszállunk egy sima fapados gépre, ami elvisz minket Budapestre. Ez volt a legegyszerűbb.-mesélte.

-Persze ez így tökéletes. Én írtam anyáéknak, hogy holnap hajnalban érkezünk, de sajnos éppen elmentek egy wellness hétvégére így nem tudnak kijönni elénk szóval majd kell egy taxit hívnunk vagy mehetünk busszal is..-vázoltam fel a helyzetet mikor.

-Rendben, még sosem utaztam helyi busszal. -mondta elgondolkozva.

-Miiii?-kérdeztem vissza kiégve.

-Így van még nem utaztam olyan fajta buszon.-mondta kissé szégyenkezve.

-Hát, akkor bizony ezt most bepótolja a híres Carlos Sainz, mert ez nem állapot. Sőt amikor majd. nem elbújni megyünk haza akkor  Budapestet is megmutatom neked.-mondtam izgatottan.

-Már alig várom.-mondta miközben megérkeztünk a reptérre.

-Vegyünk mindketten fel sapkát és napszemüveget, hogy véletlenül se ismerjenek fel minket, jó?-mondtam.

-Rendben, nagyon kis elővigyázatos vagy.-ölelt át.

-Hát muszáj valahogy titokban  eljutattnom az én drágámat a kis kuckóban.-mosolyogtam rá.

-Imádlak, na gyere.- kulcsolta rá az ujjait az enyéimre és irányba állított.

Nem kellett sorban állnunk, várakoznunk csak simán végig mentünk egy óriási  hall-on és már a kifutón is voltunk. Egy kis lépcsőn kellet felmásznunk és már is a hatalmas gépen találtuk magunkat. Óriási, ránézésre is kényelmes bőrülések voltak mindkét oldalon. Az egyikben ott ült egy barna hajú kékeszöld szemű, kedves arcú srác gondolom ő Max Verstappen.

Mikor észrevett minket rögtön felpattant az ülésből és oda jött köszönteni minket. Carlos-al simán csak lepacsizott majd beszélt pár szót vele aztán felém fordult.

-Szia Max Verstappen vagyok.-mosolygott kedvesen majd kézfogásra nyújtotta kezét.

-Szia June Peletier.-ráztam meg a kezét.-Köszönjük, hogy elviszel minket.- mondtam jólnevelten.

-Semmiség, de jól hallottam, hogy Peletier? Mert még az évnyitógálán Lando mellett is volt egy lány ugyanezzel a vezetéknévvel.-kérdezte.

-Igen, ő az ikertestvérem.-mosolyodtam el. -jó a névmemóriád. -tettem hozzá.

-Érezzétek magatokat otthon, van egy csomó kaja és pia.-mondta majd vissza ment a helyére.

Carlos-al egy kettes ülésbe trónoltunk be majd rögtön az étlap után nyúltam.

-Miért nem lepődök meg?-kérdezte röhögve.

-Nagyon éhes vagyok, csak két almát ettem egész nap.-kértem ki magamnak.-te nem kérsz semmit?-éreklődtem.

-Nem, kicsi szívem hajnali kettőkor nem vagyok éhes.-mondta röhögve.

-Jól van na'. - nevettem fel majd intettem a stewardess hölgynek. -Elnézést, kérhetnék egy spárgakrémlevest és egy báránybordát  steak burgonyával ja' és egy tiramisut.

-Persze máris hozom, még valamit hozhatok nektek?-kérdezte mosolyogva.

-Te biztos nem kérsz semmit?-kérdeztem miközben ránéztem.

-Nem, June biztos nem kérek semmit.-mondta röhögve.

Erre a hölgyike elképedt arccal nézett rám majd elment beszerezni a vacsorám.