Maradj velem

~71~

June

Miután eltakarítottuk a maradványokat, teli hassal ledőltünk a kanapéra.

-Na mit nézzünk?-érdeklődtem .

-Mik vannak?-kérdezte.

-Gondolom valamit angolul szeretnél nézni a magyar dvd-ből nem sokat értenél.-vetettem fel a költőikérdést.

Mint, ahogy már korábban említettem nem túl modern a ház, így nincs Internet és a tv-n sincs semmi, csak dvd lejátszó van hozzá kapcsolva.

-Feltételezem, hogy nincs semmi spanyolul, úgyhogy maradjunk az angolnál.-mondta.

-Oké, akkor nézzük mik vannak. Szóval: Venom, Z világháború, Walking Dead, és ÚRISTEN-kiáltottam fel hangosan.

-Na mi az?-kérdezte mosolyogva.

- Szívek szállodája, igen ez lesz.-mondtam boldogan.

-Még sose láttam egy részt sem.-válaszolt elgondolkozva.

-Tessék?-kérdeztem vissza értetlenül.

-Igen, June jól hallottad, valóban nem láttam egy részt sem.-mondta értetlenkedve.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hol éltél te az elmúlt 20 évben?!-kérdeztem felháborodva.

-Nekem ilyenekre nem volt időm.-válaszolta furcsa hangnemen.

-Jól van semmi gond, bepótoljuk, mondjuk nem biztos, hogy tetszeni fog, de azért bele kell nézned.

-Nem az a lényeg, hogy milyen a film.-nézett rám hűséges kutya szemeivel.

-Aww, de cuki vagy.-olvadoztam.

-Egy igazi ősférfi, igaz?-kérdezett vissza nevetve.

-Pontosan. Na mássz arrébb.-kértem miután elindítottam az első részt.

Majd befeküdtem mellé fejemet a mellkasára hajtottam és neki álltunk a Szívek szállodája maratonnak.

-Na, hogy tetszett?-kérdeztem a 10. rész után.

-Nem rossz, egészen nézhető , csak néha nagyon hadarnak és az kissé irritáló.-mondta.

-Igen ez valóban zavaró tud lenni, de ennek ez a varázsa.-mondtam ásítozva.

-Itt az ideje, hogy ismét ágyba bújjunk.-nézett rám.

-Szerintem is, majd holnap folytatjuk.-motyogtam.

Carlos nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, majd nyújtózkodott egy nagyot.

-Nekem is fel kéne kelnem.-néztem rá vágyakozva.

-Elvigyelek az ágyig?-kérdezte.

-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg.-nevettem fel fáradtan.

-Jól van, gyere.-mondta miközben felemelt.

Én automatikusan a nyaka köré fontam a kezem és hirtelen annyira közel kerültem az arcához, hogy muszáj volt megcsókolnom. Carlos, pedig vadul viszonozta a gesztust és letett az ágyra, majd fölém feküdt és megindult lefelé a kezével.

-Mindjárt jövök.-mondta majd kiment a szobából.

-Tessék?-kérdeztem értetlenül.

De Carlos, már nem válaszolt mert kiment.