Maradj velem

~50~

June

Aztán eszembe jutott, hogy még nem meséltem neki a cserediákprogramról már majdnem elmondtam neki mikor megcsörrent a telefonja.

Idegesen vette fel majd hasonlóképp szólt bele:

-Szia apa.

Nos nem is volt kérdés, hogy kivel beszél, természetesen az apjával. Mivel elég nagy volt a csend azt is hallottam ahogy az apja beszélt.

-Mi az, hogy élned kell az életed? Biztos az July tehet róla, vele vagy nem?!-kiabált a telefonba .

-Majd találkozunk szia apa.-tette le a telefont lazán.

-Úgy látszik apukádnak nem mennek a hónapok.-mondtam elgondolkozva.

-Tessék?-kérdezett vissza értetlenül.

Éreztem, hogy most már muszáj elmondanom neki az igazat.

-Még nem mondtam, de egy évet éltem Barcelona-ban egy cserediákdiákprogram keretein belül és emiatt folyékonyan beszélek spanyolul.-hadartam.

-És ezt mikor tervezted elmondani?-kérdezte kissé kiégve.

-Igazából most az előbb akartam elmondani, de igazad van hamarabb kellett volna.-feleltem megbánóan.

-Szóval, amikor spanyolul beszéltem vagy beszéltünk azt mind értetted?-realizálta.

-Igen, de nem éltem vele vissza.-válaszoltam komolyan.

-Akkor most már kommunikálhatunk spanyolul?-kérdezte vigyorogva.

-Megoldható, de az angol jobban megy.-válaszoltam spanyolul.- de meg kell tanulnod magyarul.-tettem hozzá mosolyogva.

-Igen is főnök asszony.-ölelt magához szorosan.

Még félórát pakolgattam aztán készen is voltunk.

-Na kicsi szívem irány a Balaton.- mondtam miközben bezártam a bejárati ajtót.

Majd a garázs felé vettem az irány Carlos, pedig jött utánam.

-Tudom, hogy ez amúgy a férfi dolga meg Forma 1-es pilóta is vagy, de most én szöktetlek meg téged szóval én fogok vezetni.-mondtam mosolyogva.

-Öhm' rendben.-nézett rám furcsán.

Egy Fiat 500-am van, amit az ösztöndíjamból és 4 évi nyárimunkából vettem meg, mint minden ember, aki szereti az autóját én is elneveztem így nekem csak Luigi.

-Szóval bemutatom neked Luigi-t.- mondtam komolyan. -Carlos, ő Luigi. Luigi ő itt Carlos és éppen megszöktetem a világ elől.- beszéltem meg az autóval a teendőinket.

-Minden rendben van?-kérdezte visszafolytott mosollyal.

-Persze csak közel áll hozzám ez az autó.-mondtam büszkén. -na szedd a csülkeid és szállj be.-sietettem.

Reggel nyolc előtt egy kicsivel  elindultunk el így sikerült belekeverednünk a legnagyobb dugóba, abba a tipikus Budapestibe, ahol 10 perc alatt tettünk meg 10 métert.

-Üdvözöllek Budapesten.-néztem Carlosra mosolyogva.