Maradj velem

~21~

June

-Dehogy is csak hülyülök.-mondta miközben magához húzott és szorosan magához ölelt.

Én pedig magamba szívtam az erős, elegáns parfümének  illatát, amit annyira imádok.

-Figyelj, gyorsan felrohanok a szobámba összeszedem a cuccaim, átöltözök stb. Találkozzunk a mélygarázsban 10 perc múlva, addig te is el tudsz készülni.-mondta mosolyogva miközben végig nézett rajtam szerintem a kiskutyás póló tetszett neki ennyire.

-Esetleg problémád lenne azzal ha így mennék?- kérdeztem nevetve.

-Nem June, nekem tetszel úgy ahogy vagy.- mondta spanyolul gondolván, hogy én úgy sem értem.

Csak azt ő nem tudhatta, hogy folyékonyan beszélek spanyolul, hiszen egy cserediák program keretein belül egy évet kint éltem Barcelona-ban. Hát ha így játszunk akkor így játszunk gondoltam magamban majd magamhoz öleltem és ennyiben hagytam. Még nem akartam, hogy kiderüljön a kis titkom, hátha máskor is így mond majd valami fontosat.

-Rendben akkor tíz perc múlva lent.-tessékeltem ki a szobámból.

Nem akartam, hogy meglássa mennyire boldog lettem hirtelen, le sem tudtam törölni a vigyort azt arcomról.

A ruhák kiválasztására nem kellett sok időt szentelnem, hiszen kötelezően a McLaren-es egyenruhát kell hordanom, nincs vele bajom, sőt büszke vagyok rá, hogy hordhatom és nem csak úgy hordom, hanem része is vagyok ennek a csodálatos csapatnak.

Megbeszéltek szerint találkoztunk majd elindultunk a pályához.

-Nem izgulsz?- kérdeztem.

-Igazság szerint az kéne mondanom, hogy egyáltalán nem, de akkor hazudnék és azt neked nem akarok.- ennél a pontnál a szívem teljesen elolvadt. -nagyon izgulok, mert új csapat új év új elvárások és a megfelelési kényszer.- zúdította rám a problémáit.

-Akármi is lesz én veled maradok és támogatlak és egyébként is te vagy a legjobb.-mondtam neki lazán, ezzel próbáltam megnyugtatni.

-Ez kedves tőled , köszönöm.- mondta miközben rám nézett.

-Ne köszönd ez alap.-válaszoltam miközben a sebésségválton lévõ kezére ráraktam az enyémet majd bátorítóan megszorítottam.

Hamarabb megérkeztünk, mint ahogy akartunk, de talán nem is volt baj hiszen kevesebb újságírót kellett elkerülni.

A pletykák elkerülése érdekében nem fogtuk meg egymás kezét pedig igen csak jólesett volna és ahogy ránéztem úgy vettem észre, hogy neki is. Szerencsére nem kellett sokat sétálnunk a box-ig. Mikor beértünk mindenkit üdvözöltünk majd bementünk Carlos kis privát "szobájába" hiszen volt még egy szabad félóránk.