Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

1.rész

Minden akkor kezdődött, amikor egy barátommal, Kenmával mentünk haza az iskolából.

A fiú,mint mindig most is a telefonjába volt bújva. Tavasz volt, így még a viszonylag hideg szél fújt, de nem annyira, hogy kelljen a bélelt kabát. Ahogy befordultunk az utolsó előtti utcába, egy elektronikai bolt előtt haladtunk el. A kirakat teli volt hatalmasabbnál hatalmasabb tévékkel, amelyek épp röplabda meccseket közvetítettek.

-Kenma. Ismered őket?-álltam meg a kirakat előtt. A szőke hajú fiú felnézett a játékáról és ő is a tévéket kezdte el nézni.

-Uhm- bólintott.

-Tényleg? Kik ők? Elég jól játszanak- mondtam, majd megakadt a szemem egy fekete hajú srácon. Úgy adta fel a labdát az alacsonyabb, narancs hajú fiúnak, hogy az utóbbinak csukva voltak a szemei.

-A-Kenma épp válaszolni készült, de közbe vágtam.

-Mi a...-akadt el a szavam- Ilyen nincs! Hogy?! Annak a gyereknek csukva volt a szeme! Ilyen jó lenne az a törpe? Vagy a feladó adta PONTOSAN a kezébe?- kezdtem el hangosan is agyalni, miközben a "pontosan" szót kihangsúlyoztam. Agyalás közben Kenmára pillantottam, aki dühösen nézett rám, amolyan "Mostmár hagyod hogy válaszoljak?!" nézéssel. Egy bólintással jelképezve a beleegyezésem belekezdett.

-Végre szóhoz juthatok. Ők a Karasuno. Velük lesz jövő héten egy gyakorló meccsünk-mondta. Ahogy meglátta, hogy felcsillannak a szemeim folytatta- Feltéve,ha beleegyeznek.

- Még nem fogadták el?-kérdeztem, majd ismét elindultam. A fiú követve válaszolt.

-Nem. Még nem-mondta unottan újra a játékának szentelte minden figyelmét.

-Nem várod?

-A többiek nagyon várják, de én nem érzem, hogy úgy várnám-mondta, majd mintha rosszat mondott volna hozzá tette- Mármint nem az, hogy nem várom! Csak nem úgy, mint a többiek.

-Játszottatok már ellenük?

-Az iskolánk egyik fő riválisai még régebbről. De amióta a csapat tagja vagyok még nem játszottunk ellenük.

-Akkor... A röpit nem élvezed?

-Ha nem élvezném nem játszanám-időközben elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol elváltak útjaink. Elköszöntem Kenmától, majd az utam az utolsó utcához vezetett. Az utcán végig menve elérek a házunkhoz így úgy voltam vele, hogy erre a kis szakaszra már felesleges elő venni, illetve kibogozni a fülhallgatóm.

Otthon még néztem pár videót Youtube-n ahol egy csomó röplabdás videót dobott be. Ezeket meglátva screeneltem, majd már küldtem is el a másik legjobb barátomnak azzal a felirattal, hogy "még hogy a telefon nem hallgat le". A fekete hajú fiú viszonylag gyorsan válaszolt.

Kuroo: Ez egy égi jel volt, hogy legyél a csapat menedzsere.

Mindig ezzel jön. Az előző menedzserük leérettségizett, így most nincs nekik. Mielőtt válaszolhattam volna a fiú ismét írt.

Kuroo: Kövi héten gyakorló meccseink lesznek. Nehogy már csak nekünk ne legyen menedzserünk.

Erről beugrott, hogy ezt mondta ma Kenma is, de ő csak egyről beszélt. Öm... Mi is volt a csapatuk neve? ... A fekete hajú, magas fiú... és az alacsonyabb, narancs hajú. Valami régi rivális.. de a csapatuk nevére nem emlékszem.

Kuroo: Na, ne csináld már! A Karasuno ellen is lesz, a régi riválisunk ellen.

Végül beleegyeztem,azzal a feltétellel, hogy csak a jövő heti edző meccsek erejéig. Hogy a továbbiakban is vállalom-e az, majd kiderül a későbbiekben.