Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

23.rész

Kérdése hallatán a szemeim kikerekedtek, s pár másodpercig megszólalni sem tudtam. Miért kérdez ilyeneket? Próbáltam menteni a helyzeten, hogy ne jöjjön rá, mennyire telibe találta- és hogy ennyire zavarba jöttem a kérdésétől,- ezért oldalra döntöttem a fejem, majd mosolyogva kérdeztem vissza -Mi?

-Akkor jól tudtam! - jelentette ki, nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy a késői reakcióm, vagy a full vörös fejem árulhatott el- Miért nem mondod el neki?- kérdezte értetlenkedve, mintha ez olyan természetes lenne.

-Mi? Én-

-Ajj [Név]! Lebuktál! A fejed mindent elárult-törölgette a nagy nevetéstől kibuggyant könnyeit. Szóval a vastag pírcsík az arcomon.. az a ludas! Elég hangosan nevetett ahhoz, hogy az utcában lévő összes szempár ránk szegeződjön, amitől még vörösebb árnyalatot vett fel a fejem.

-Hát tudod.. nem terveztem bárkinek is elmondani...- motyogtam halkan magam elé. Meg hát az is ott van, ha ő nem érez így irántam. Az nagyon nagy égés lenne, valamint akkor már lehet, barátok sem lehetünk... Igen.. jó nekem a baráti szerep is... Jobb, mintha megutálna.

-Nincs elég önbizalmad?- mintha a fejembe látott volna, pontosan tudta, mire is gondolok- Pedig lehetne. Nincs semmi olyan baj veled, aminek roncsolnia kellene az önbizalmad. Meg hát nehéz volt őt rávenni arra, hogy randit kér-halkult el egyre jobban, mintha csak rosszat mondott volna, viszont pont hallottam a lényeget!

Állítása szerint, Kageyama a tegnap előtti találkát egy randinak szánta! Akkor mégis van esélyem?! A pillangók a hadamban feléledtek, miközben a gondolataim csak ezen jártak, fejemre pedig egy levakarhatatlan mosoly kúszott fel, s nem állt szándékában eltüntetni onnan. Hirtelen úgy éreztem magam, mindenre képes vagyok. Bármire amit el lehet képzelni.

-Hát.. nem kellett volna elmondanom.. de ahogy látom, ettől már lett elég önbizalmad, szóval a végére mégis csak jól sült el a dolog- mosolygott rám biztatóan, mire én bólintottam egyet, hogy meggyőzött és elmondom neki.

Igaza van Hinata-nak. Elmondom.

-Rendben. Benne vagyok-néztem rá vigyorogva.

-Oks, Holnap? Holnap jó?

-Igen!- vágtam rá bármiféle gondolkozás nélkül. Nem hibáztathatom magam, hisz annyira beleéltem magam az egészbe, hogy holnap elmondom Kageyama-nak, aki.. szerintem legalábbis viszonozza. Ezt pedig Hinata előző elszólásából következtettem ki.

-Írsz neki, vagy szóljak én?- kérdezte, miközben a kezeit zsebre vágva indult el az eredeti céljához.

-Öm.. hát..

-Ne csináld már! Ha még egy SMS-t sem tudsz elküldeni akkor, hogy tervezted neki személyesen elmondani?- csóválta a fejét.

-Hát.. még nem gondolkodtam azon, hogy hogyan mondom el neki...

-Meg tudod csinálni! Csak egy "szia lejössz holnap?" vagy "Tudnánk találkozni?"- vékonyította a hangját.

-Ez nem is hasonlított az én hangomra...- morogtam az orrom alatt, mire a fiú felnevetett- Amúgy hova akartál menni?- néztem rá kíváncsian, hisz mikor erről kérdeztem, azt felelte, meglepetés.

-Most nyílt meg az állatkert! Megakarom nézni!- emelte fel maga elé, ökölbe szorított kezeit, miközben hatalmas mosollyal az arcán fordult felém csillogó szemekkel.

-Állatkert?- lepődtem meg. Már kiskoromban sem rajongtam annyira az efajta helyekért.

-Nem jó?- konyult le az ajka, majd kezeit is leengedte maga mellé és így nézte csalódottan a szürke betont.