Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

12.rész

Kageyamával vissza mentünk a torna terembe, ahol addigra már a Fukurōdani és a Dateko meccse véget ért. A tesi tanári ajtajához lépkedtünk, ahova a meccsek időpontjai voltak kiírva. A kiragasztott lapra emeltem a tekintetem. Nekoma-Fukurōdani 14:30, Karasuno-Dateko 16:00:A telefonom kihúzva a zsebemből néztem meg az időt. 14:00. A következő meccsig még van fél óra.

-Szia, [Név]-mondta egy ismerős hang, majd hátulról átkarolt valaki. Ismerem ezt a hangot.

-Szia Kuroo- néztem a fiúra. Ekkor ő a mellettem lévő fekete hajúra nézett és egy diadalmas vigyor ült ki a szájára. A fiú egyik szemöldökét felemelve nézett rám, viszont én jelen pillanatban érdekesebbnek találtam a padlót, így azt kezdtem el kémlelni.

-Kageyamaa!- kiabált a hangból itélve Hinata, Kageyamának az ajtóból- Az egész csapat téged keresett. Oh, [Név]-vel voltál? Sziaa [Név]!-integetett nekem a narancs hajú ugrálva. Addig-addig ugrált, míg neki nem ment a mögötte elhaladó Aone-nak a Datekoból- Bo- kezdett bele, azonban megakadt, mikor hátra nézett és meglátta a magas, fehér hajú fiút. Aone rá megpillantott, amitől Hinata ismét bele kezdett, most viszont dadogva- B-b-bocsánat.

-Idióta...-morogta maga elé a tsundere miközben rám emelte tekintetét- Megyek, szia [Név]- fordult felém, majd elköszönt, Kuroot teljesen figyelmen kívül hagyva. Ezt követően végleg otthagyott minket. A kakas fintorgott, majd levette rólam a kezeit, így teljes egészében felé tudtam fordulni.

-Megint ezzel voltál?- kérdezte unott arccal, a szemembe nézve.

-Baj?- emeltem fel az egyik szemöldökömet, miközben keresztbe fontam magam előtt a kezeim. Értem én, hogy összevesztek, de attól még, miért kell ilyennek lenni? És mi az, hogy "ezzel"?! A válaszom meglephette a fiút, mert a megszólalásom után pár másodpercig semmit sem mondott. Csak meglepedt arccal állt előttem.

-Tudod.. mióta feltűnt, minket elhanyagolsz- szólalt meg, miután feloldódott az előző döbbentből. Most én néztem csodálkozva a fiút, aki ugyan azzal a komoly arccal vizslatta az enyémet. Tekintetem Kurooról inkább a padlóra vezettem. Nem mondtam semmit. Szégyeltem magam, amiatt, hogy valamennyire igaza van. Mielőtt megismertem őt, az előtt minden nap együtt mentünk haza, hívásoztunk és ami a legfontosabb nem veszekedtünk. Ha igen, akkor is csak viccből, de úgy komolyan, nem. Valamint azóta inkább Hinatáékkal hívásoztam. Nem emlékszem rá, hogy akár egyszer is felhívtam volna Kurooékat azóta. Ezért haragszik annyira Kageyamára? De akkor miért csak kifejezetten rá? Miért nem zavarja őt Hinata? Miért csak Kageyama? Annyi kérdés és mind megválaszolatlan. Akaratom ellenére is beugranak azok az emlékek, érzések, mikor megnyerték az első settet. Örültem. Nagyon boldog voltam, hogy nyertek... aztán megláttam a csapatot, amit menedzselek. A legtöbbüknek szapora levegő vétele azt mutatta, hogy mindent bele adtak, de így is vesztettek és ez bosszantotta őket. Főleg Kuroot idegesítette a legjobban az utolsó pont. Az, hogy pont Kageyama szerezte. Mikor megláttam őket, az előző boldogságot felváltotta a szomorúság és egy kicsi bűntudat is.

-Kuroo.. én.. sa-

-Hagyad. Inkább mosolyogj, az jobban áll neked- arcomat két keze közé fogta, majd közelebb hajolva adott egy puszit a homlokomra- Gyere, készüljünk a kövi meccsre- mondta és elindult a csapat felé, akik Nekomata-sensei körül álltak. Arcomra halvány pír szökött, miközben a tőlem távolodó fiút néztem.

A sensei elmondott minden fontos dolgot, mire figyeljenek, mi lenne a praktikusabb, meg a hasonlók. Hiába próbáltam a senseire figyelni, nem ment. Végig az járt a fejemben, hogy nem is vettem észre, hogy elhanyagoltam Kurooékat.

-Mindenki értett mindent?-kérdezte az edző, mire egyszerre hangzott el a sok igen.

A Fukurōdani egy elég jó csapat, teli jó játékosokkal. Ez miatt az első settet elvesztették, viszont a második és harmadik settet megnyerték. Nehezen, de megnyerték és ez a lényeg.