Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

26.rész - Bónusz rész

~A Kuroo-nál történtek után 1 nappal~

Szerda reggel ismételten nehezen keltem. Most még annyira se akartam suliba menni, mint máskor. Nem akartam megkockáztatni, hogy netalán tán összefussak a csapat kapitánnyal.

Első szünetben elmentem megkeresni Nekomata-senseit, viszont sehol sem találtam.

Talán a tesi tanárinál lesz-gondoltam magamba, majd épp indultam volna a tesi folyosó felé, viszont mikor elindultam volna megszólalt a csengő, jelezve, a szünetnek vége.

Akkor majd a kövi szünetben...

-Jó napot, Nekomata-senseit keresem-mondtam az előttem álló szemüveges tanárnak, aki elsőnek nyitott ajtót a faajtón történő kopogásom után.

-Sajnálom. Nekomata-sensei nincs itt - mondta, mire ajkaim lekonyultak, s a földet kezdtem el kémlelni- De.. szerintem a legközelebbi edzésre ha elmész, ott megtalálod.

Hmm.. úgyis lesz ma edzés. Akkor majd lemegyek akkor fogom megbeszélni vele.

-Rendben, akkor majd megpróbálom. Köszönöm, viszlát.

Gondolataimból a tornaterem ajtajának látványa szakított ki. Itt vagyok. Pont mint ahogy ezt délelőtt elképzeltem. Csak oda megyek, majd szólok neki, hogy már nem vállalom. Ennyi. Nem kell ezt túlbonyolítani.

Ahogy kinyitottam, sok diák szenvedésének kapuit, egyből megcsapott az a tipikus izzadság szag, mit az itt tartózkodó diákok árasztanak.

Azért... ez nem fog hiányozni...

Óvatosan néztem körbe a termen, szemeimmel a fekete hajú kakast keresve, viszont szerencsémre mindenki itt volt, kivéve a fiú. Kifújva az eddig bent tartott levegőt, beljebb lépve becsuktam magam mögött az ajtót, majd az idős férfihez kezdtem el sétálni, ki épp egy padon üldögélve nézi az edzéshez készülődő gyerekeket.

-Nekomata-sensei- kezdtem bele, miután a férfi elé értem, aki erre csak felém fordítva a fejét kíváncsian várta, hogy folytassam- Én.. tudja, ki szeretnék lépni. Nem szeretnék már menedzser lenni-néztem oldalra, ahol már nagyjából készen álltak a mai edzésre.

-Ilyet nem lehet csinálni [Név]-chan - nézett rám meglepődve, mégis ott volt a szája szélén egy féloldalas mosoly.

Már miért ne lehetne? ...

-Ne tessék viccelődni. Én komolyan gondoltam.

-Miért szeretnél kilépni?

Erre a kérdésre nem számítottam.. most azt nem mondhatom neki, hogy "Kageyama Tobio miatt. Tudja a Karasuno-ból"

-Mert mióta elvállaltam romlottak a jegyeim és most egy picit a tanulásra szeretnék összpontosítani.

-Rendben, köszönöm-köszöntem meg azt, ami szerintem természetesnek kellett volna lennie. Most miért ne léphetnék ki? Még csak bele se mentem, csak az első egy hétre, aztán el lett felejtve...

Ezt a beszélgetést befejezettnek nyilvánítva indultam meg az ajtó felé, ahol befordulva a tesi folyosóra Kenma jött velem szembe.

-Kilépsz? - kérdezte, mire csak a földet nézve bólintottam egyet.

-És mi van Kuroo-val? - kérdése hallatán felkaptam a fejem, s eszembe jutottak a tegnap történtek, mire ismét csak lekonyult ajkakkal hajtottam le a fejem.

-Kuroo azt mondta, nincs nála a nintendod...

-Ennyi? - emelte fel egyik szemöldökét.

-Miért mi más lenne?