Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

7.rész

- Ezzel azt akartad kifejezni, hogy aranyos vagyok? - nevettem fel. A fiú ijedten, mint aki rosszat mondott kapta rám a tekintetét. A nevetést abba hagyva folytattam, mert láttam, hogy nem érti- Kenma aranyos...

-Ez esetben.. vedd úgy...

Ezután a fiú nem szólt semmit. Én tovább játszottam a telefonomon, ő pedig csendben hol engem, hol a tájat figyelte.

-Megjött valaki- mondta, felállva mellőlem. A telefonomat a zsebem mélyére helyeztem, majd én is felálltam. Azt hogy melyik csapat jött, nem láttam, csak miután a busz megállt és kiszálltak belőle a fehér melegítőt viselő emberek. Rájuk néztem és kirázott a hideg. Nem véletlen, hisz én bélelt kabátba voltam és így is fáztam kicsit.

-Banyek! Hideg van! - mondta az egyik, miközben felénk igyekeztek, a két perce még buszban lévő csomagjaikkal.

- Üdvözöllek titeket! Nekomata- sensei kérésére legyenek szívesek a tornaterembe fáradni-mondtam, miután közelebb értek hozzám, annyira, hogy letudjam olvasni a melegítőjükről a "Dateko" feliratot- Mutatom, merre- indultam volna meg, de Kuroo rárakta a kezét a vállamra és biztató mosollyal mondta.

-Majd én megmutatom, úgyis ideje vissza mennem. Te várj itt a többi csapatra.

-Nem kell. Útközben úgyis akartam venni az automatából valami innivalót.

-Majd veszel. Nekem amúgy is lassan vissza kellett volna mennem, ránézni a csapatra- mondta, majd a másik csapat felé fordulva magára erőltetett egy mosolyt - Erre gyertek.

Kuroo a Daketoval együtt elmentek, én pedig megint egyedül maradtam. Türelmesen várakoztam arra, hogy megjöjjön valaki, miközben azon agyaltam, hogy bármelyik percben, akár pillanatban is megérkezhet a Karasuno, ez pedig Kageyama és Hinata érkezését is jelenti. Várakozásom közepette ismét bekanyarodott egy busz a parkolóba. Szemeim le sem véve a buszról figyeltem, hogy melyik csapat száll ki belőle. Lehet, hogy túlságosan is a Karasunonak szurkoltam, ezzel bevonzva, de akik leszálltak a buszról kétségtelen, ők voltak. Ahogy a narancs hajú is leszállt és, meglátott, egyből integetve kezdett el felém rohanni.

-[Nééév]!

-Hinata! - szólt rá egy fehéres hajú fiú. Nem emlékszem arra, hogy amikor edző meccs volt, akkor ő is a pályán lett volna, de ismerősnek ismerős volt - Senki sem viszi helyetted a csomagjaid, a busznak pedig még dolga van máshol.

A Hinata hallgatva a fehéres-szürkés hajú fiúra vissza sietett, majd ismét felém kezdett el jönni, most azonban a csomagjaival együtt. Ahogy odaért hozzam ledobva az eddig vállát nyomó táskákat, a nyakamba ugrott. Félve öleltem vissza, ugyanis nem számítottam erre. Pár másodperc után a fiú elengedett, addigra csapat többi tagja is odaért hozzánk. Tekintetemmel Kageyamát kerestem, akit meg is találtam. Mikor ráemeltem íriszeim találkozott a tekintetünk. Hinatára nézett aki valami oknál fogva önelégülten mosolygott. Ezt meglátva összeráncolta a szemöldökét, majd ismét rám nézett. Hiába fordította oldalra a fejét, így is látni lehetett az arcán lévő halvány pírt, miközben közelebb jőve hozzám kitárta a kezét egy ölelésre. Kicsit hezitáltam, de utána még közelebb lépkedve hozzá egy ölelésbe vontam, amit később viszonzott is.

Ahogy Kageyama elhúzódott, két kezet éreztem meg a hasam elé húzódni, majd egy fejet is a jobb vállamra nehezedni.

-Mit csinálsz Kuroo?- néztem a fekete hajúra.

-Nem ölelhetem meg a legjobb lány barátom?- kérdezte, majd Kageyamára nézett. A Karasuno tagjai csendben végig nézték a jelenetet, amitől kicsit kínosan éreztem magam.

-Öm..- kezdett bele Daichi- Mi lennénk a Karasuno és az edző táborba jöttünk.

- [Név] vagyok, a Nekoma menedzsere. Mutatom merre kell menni- hámoztam le magamról a kakast. Amint ez megtörtént, elindultam a tornaterem felé.

-Várjatok!- szólt utánunk Hinata, aki még csak most kezdte el magára aggatni a korábban ledobott táskáit- Kész vagyok, mehetünk- mosolygott életvidáman. Ezzel ismét elindultunk, a gyülekező hely felé. Kuroo mellém sétálva kinyújtotta elém a kezét, amiben egy üveg kólát fogott. A fiúra néztem, de ő csak előre nézve sétált tovább.

- Szomjas vagy, nem?- kérdezte. Halvány mosoly húzódott az arcomra, miközben óvatosan elvettem.

-Köszönöm.

A terembe érve, nekem még vissza kellett mennem megvárni a Fukurōdani-t. Rájuk sem kellett sokat várom, legalábbis nem tűnt sok időnek, mivel a telefonom csodálatos világával voltam elfoglalva. Őket vissza kisérve pedig Nekomata-sensei belekezdett a beszédjébe. Üdvözölte a csapatokat, elmondta a mai napra vonatkozó tudnivalókat, hogy ma nagyon nem terveztek semmi mást a szabad foglalkozáson kívül, de ez nem azt jelenti, hogy akármit megtehetnek.

-Továbbá holnap reggel kilenckor itt találkozunk. Addig ha lehet mindenki érjen ide.

Miután minden fontos dolgot elmondtak és senkinek sem volt egyéb kérdése, a csapatok a cuccaikat megfogva vették célba a szállásukat, amit az már korábban lefoglaltak.

-[Név] van valami terved, amíg a többiek vissza jönnek?-jött egy ismerős hang a hátam mögül. Hátra fordultam és a fekete hajú fiút pillantottam meg, majd elgondolkodtam a kérdésén.

-Nem, nincs.

-Remek!- csillantak fel a szemei- Akkor jössz velem és Kenmával gyakorolni? A régi idők emlékére- először hezitáltam. Igaz, hogy régen játszottam velük, de az idő alatt nem sikerült elsajátítanom a legalapabb dolgokon kívül semmit. A fiú meg azóta egy híres iskolának a csapatában játszik. Ráadásul kapitány is. Erősen gondolkodtam, hogy melyik lenne a megfelelő választás. Bele egyezek, és jót szórakoztunk azt leszámítva, hogy ott fogok mellette bénázni, vagy elutasítom, ezzel kihagyva azt az alkalmat, hogy a három évvel ezelőtti dolgokat újra élhessem.

Sokat agyaltam rajta, ez idő alatt a fiú végig engem nézett. Végig néztem magamon, hogy a mai outfit-em is alkalmas-e az ilyenekre. Egy cicanadrág és egy rövid ujjú volt rajtam. Ezek szerint ez sem gátolhat a választásban. Végül aprót bólintottam, majd a fiút követve indultam meg a pálya felé. Kuroo kijött a szertárból a kezében egy labdával és felénk kezdett jönni. Kenma unottan nézett a fiúra, majd a videó játékára vissza nézve közölte, hogy ő ezt most kihagyná, majd elment, minket egyedül hagyva.