Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

14.rész

-Oh, [Név]!- hallottam meg a nevem, így a hang irányába fordulva emeltem át a tekintetem az előző jelenetről, a velem szemben lévő kis narancsra - Majd nézz minket! Az összes meccset megnyerjük és így én lehetek majd a következő kis óriás!- mesélte beleélve magát az egészbe.

-Jó, jó- mosolyogtam a fiúra. Folyton erről a "kis óriásról" beszél. Biztos nagy fanja.

-Shōyō!

-Noya-san!- ugrándozott Hinata, mikor meglátott egy alacsony, barna hajú fiút felénk közeledni.

-Ő ki?- kérdezte a fiú rám emelve a tekintetét, amint ideért hozzánk.

-Ő [Név].

-[Név]?- gondolkodott el- Áh, aki miatt tegnap Kageyama olyan későn jött vissza a szállásra?- kérdezte a kelleténél hangosabban, így többen is felénk kapták a fejüket. Többek között a tőlünk pár méterre lévő társaság is, amiben az említett személy is tartózkodott. Kageyama arcán halvány pír jelent meg, ami láttán elmosolyodtam- [Név] mit csináltatok olyan későn?- húzogatta, egy szélles vigyorral az arcán a szemöldökét Noya-san. Kérdése kizökkentett az elkalandozott gondolataimból, így ismét visszatértem a valóságba.

-Csak segített gyakorolni!- emeltem kezeim védekezően magam elé. A minket néző szempárok is csak egyre többen lettek, amitől a fejem egyre vörösebb árnyalatot vett fel. Egek! Nincs jobb dolguk?

-Csak ennyi?- konyult le a szája, azonban ez sem tartott sokáig, máris hatalmas mosollyal az arcán belekezdett egy új témába- Egyébként Shōyō....

A kiszabott húsz perc leteltével a hármas és az ötös csapat tagjai a pályára lépve elkezdték a meccsüket.

Elsőnek a hármas csapatból szervált a Karasuno ásza. A csapattársai, néhányuk kivételével nem tűnnek erősnek, ami így elsőre megnyugtató, azonban az ötös csapat tagjai nem igazán vannak összhangban, így annyi az előnyüknek. Kuroo jelenleg is épp Kageyamával veszekedik valamiről. Arról, hogy most mi is a vita tárgya, a távolság miatt nem tudom. Csak azt, hogy már megint nézeteltérésük van, ami miatt aggódom értük. Hogy fognak ők együtt dolgozni a győzelemért, ha mindig vegyekednek?

Annyira belemerültem a két fiú vitáján való gondolataimba, hogy észre sem vettem a szőke hajú lányt, aki időközben leült mellém.

-Ijesztő, ugye?

-Mi?-a tekintetem a két fekete hajú fiúról átemeltem Yachira, miközben visszakérdeztem, mivel annyira a két fiúval voltam elfoglalva, hogy teljesen kizártam a külvilágot, így arra sem figyeltem, amit a lány mondott.

-Azumane-san. Szerinted is ijesztő?- tette fel kérdését ismét. Az említettre néztem, de még most sem tudtam mire gondol. A sípszó után fiú a labdát feldobva nekifutott, majd elütötte, amit az alacsony, barna hajú liberónak nem sikerült fogadnia, így a labda hangos puffanással a földre esett. Tökéletes, szerva, egyből pont, így megint ő szervál.

-Mármint a szervája?- néztem vissza a lányra, majd az egyik kezem az államhoz téve gondolkodtam a kérdésen- Hát, én inkább nevezném menőnek.

Kár, hogy ő most Kurooék ellen van, szóval akármennyire is menő, ha akarnék sem tudnék most máshogy tekinteni rá, mint "ellenség".

-Mi? Nem. A kinézete... mármint.. elég ijesztően néz ki...- mondta, a végét már alig hallhatóan. Ismételten a kontyba fogott hajúra pillantottam, aki épp a következő szervájára készül rá, hogy hasonlóan sikerüljön, mint az előző.

Egy fenét! Bízom benned Noya-san. Ne hagyd, hogy még egy pontot szerezzen-szurkoltam magamban Nishinoyának, majd eszembe jutott, hogy épp Yachival beszélgetek, így visszatérve a témához válaszoltam.

-Szerintem nem ijesztő.

-Mii? Én mikor elsőnek láttam nagyon megijedtem tőle... utána mondták csak a többiek, hogy amúgy pont az ellenkezője annak, ahogy kinéz...- mesélte. Aprót kuncogva a lányon vissza fordultam az épp zajló meccshez. A második szervát sikerült kivédenie a Noya-sannak, így a labda Kageyama felé tudott repülni, aki azt fel is adta egy magas, fehér hajú srácnak.

-Ő azért már ijesztőbb - mondtam, miközben a fiút néztem, aki miután leütötte a labdát érzelem mentesen sétált vissza a "helyére".

-Ugorhatnál te is...- morogta Kageyama, Kuroo felé nézve.

-Valami problémád van? Úgysem ide adod fel!

-Igaz, viszont az ellenünk lévő csapat ezt nem tudta, így könnyebb lett volna pontot szerezni-mondta unott arccal a tsundere.

-Na, na. Egy meccs közepén vagyunk. Fontos a csapat munka - mondta a szürkés hajú, majd mikor az utolsó mondatához ért mutató ujját felemelve kioktatta őket. Nem gondoltam volna, hogy ez beválik, viszont a két fiú annak ellenére, hogy lehetett rajtuk látni, mennyire ellene vannak a dolognak, szemlátomást mégis "fegyverszünet" kötöttek. Ez a gyerek tud valamit. Ha jól emlékszem Sugawarának hívják.

A játék folytatódott tovább. Hol az egyik, hol a másik csapat szerzett pontot. Igaz, hogy a két fiú már nem veszekedett egymással, azonban a csapatmunkájuk így sem javult.

Már egy settet lejátszottak és a másodiknak is igencsak a végénél jártak, mikor Kageyama, Kuroonak adta fel a labdát, azonban a fiú már elfáradt a csali szerepben, ahogy azt korábban Kageyama tanácsolta neki. Ez miatt a fiú nem érte el a neki szánt labdát, így az a földre esett, ezzel meg is adva a hármas csapatnak a győzelemhez szükséges utolsó pontját.

-Ne bénázz már!- szólalt fel Kageyama.

-Most komolyan... Egyszer adsz fel azt is elcseszed...- mondta a térdén megpihenő Kuroo.

-Én?- kérdezett vissza az egyik szemöldökét fel emelve a tsundere.

-Miért, ki más?

-Te.

-Ha lejjebb adtad volna, leütve azt pontot szereztem volna...

-Bajod van a feladásommal?!- kérdezte most már a szemöldökét ráncoló tej függő.

-Nem csak a feladásoddal...- válaszolt a szemét forgatva Kuroo, mire Kageyama egy "verekedni akarsz" fejet vágva közelebb lépett a fiúhoz. Kuroo felegyenesedett a térdéről, majd fejét magabiztosan felemelve, diadalmas mosolyt húzott ajkaira, ezzel is jobban provokálta a tsunderét, aki amint odaért a kakashoz a poloja nyakához akart nyúlni, de Takeda-sensei elkapva a kezét megakadályozta ezt.

-Fiúk, valami problémátok van?- mind a ketten csöndben álltak, farkasszemet nézve egymással- Rendben. A hallgatásotokat egy nemnek veszem. Maradjon ez így, rendben?-engedte el Kageyama kezét, majd a válaszukat meg sem várva vissza sétált a padhoz, ahonnan az imént jött.

-Mi volt ez?- lepődtem meg az előző jeleneten, hisz A veszekedésük eddig csak beszólogatásból állt. Most viszont.. ha Takeda-sensei nem lép közbe, más is lehetett volna. Rossz volt így látni őket mintha mind a ketten kifordultak volna magukból. Én nem így ismertem meg őket...

-Ha? [Név] te még nem láttad ilyennek Kageyamát?- hallottam meg egy ismerős hangot. Az irányába fordulva egy meglepett Hinatával találtam szemben magam - Pedig mindig ilyen. Ez a "Miért vagy ilyen barom?!" "Mit bénázol?!"- mélyítette a hangját, miközben a haját lelapította, ezzel is azt a hatást keltve, hogy könnyedén rá lehessen jönni, kit is utánoz éppen. A fiú láttán elmosolyodtam, mire alig látható pír jelent meg az arcán. Kezeit levéve a hajáról maga mellé lógatta, így az ismét vissza állt a szokásos kócos pozíciójába. Azonban ez a mosoly a fiú arcán eltűnt, mikor valaki hátulról megfogta a vállát, amitől kicsit összerezzent. A mögötte állóra néztem, aki nem más volt, mint az emlegetett tsundere. Szegény Hinata. Lerítt róla, hogy most magában azt kántálja, hogy "Ne Kageyama legyen az". Ma nincs szerencséje... A fiú óvatosan hátra fordult, de szerencsétlenségére ott Kageyama fogadta, amitől a kis narancs ijedtében újból összerezzent. Kageyama a fejét lehajtva nézte a földet, így fekete haja a szeme elé lógott, ami még ijesztőbbé tette az összképet Hinata számára. Ez után felemelve a fejét dühösen a fiúra nézett.

-Megismételnéd?