Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

13.rész

Kageyama a labdához sétált, majd leguggolva elé felvette azt.

-És, most hogyan tovább?

-Hát.. izé... megtanítasz settelni?- fejem lehajtva a padlóra szegeztem tekintetem, miközben újaimat tördeltem, néha-néha felpillantva szemem sarkából a válaszára. A fiú kérdésemet egy bólintással díjazta, miközben egy mosoly kúszott a szája szélére.

-Először is, emeld fel a kezedet a fejed fölé, majd...-mondta, míg ezzel egy időben kezét a feje fölé emelte, hogy jobban megértesse magát.

Miután elmondta, illetve megmutatta, hogy mit tegyek, átadva a labdát nézte, ahogy én is megpróbálom. Mindent pontosan úgy tettem, ahogy Kageyama mondta,- legalábbis én ebben a tudatban voltam-ennek ellenére sem sikerült.

-Ne úgy csináld! Felfelé próbáld meg lökni a labdát, ne egyenesen - ismételte meg önmagát, már nem is tudom hányadjára.

Mit rontok el? Akárhogy is próbáltam a magamnak feltett kérdésemre választ találni, nem ment. Előttem áll egy zseni feladó, viszont ahogy észre vettem neki a vérében van ez, hisz zseni... így nem tudja úgy elmagyarázni, hogy még egy hozzám hasonló is megértse. A magamat sértegető gondolataim hatására az ajkaim lekonyultak és így néztem továbbra is a földet.

-Oh, várj!- szólalt meg kis idő múlva, ezzel kizökkentve a gondolataimból. A hirtelen jött megszólalására felkaptam a fejem, így már nem a fapadlót szuggeráltam, hanem az egyre csak közeledő fiút. A hátam mögé lépett, majd kezeit óvatosan rátette az enyémekre. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. Mozdulni sem bírtam, ledermedtem, míg a fejemben csak egy kérdés járt: Mit akar csinálni? A hátam a mellkasához simult. Egyre melegebbnek éreztem a hőmérsékletet, ahogy orromban éreztem az illatát és egyben a fejemet is egyre jobban elöntötte a pír, ezek ellenére is legbelül azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson-M-megpróbálom még egyszer elmagyarázni. J-jó?- fejemet felemelve a fiúra néztem, akinek majdnem ugyan olyan vörös volt az arca, mint nekem, ennek láttán muszáj volt elmosolyodnom.

-R-rendben-montam újfent magam elé tekintve. Kezeim fejem fölé emelte, majd csuklómról átvezette kezeit az ujjaimhoz, amiben a labdát tartottam.

-Nyisd szét az ujjaid -megtettem- és így próbáld meg. Menni fog?- kérdezte, mire aprót bólintottam.

A fiú kezeimet elengedve ellépett tőlem és onnét figyelte, ahogy megpróbálom, azonban én ahelyett, hogy ezt tettem volna, csak egy helyben álltam, kezemben a labdával. Az az előző meleg érzés a mellkasomban eltűnt. Ezt üresség váltotta fel. A fiú illatát sem érzem már olyan jól, mint előbb. A szívem is alább hagyott az előző gyorsaságához képest, és a hőmérséklet sem olyan jó meleg már, mint pár másodperce. Az ajkaim újból lekonyultak. Szerettem volna, ha ez a pillanat tovább tartott volna. Tudtam, hogy úgysem fog örökké tartani, -bármennyire is szeretném- de nem hittem volna, hogy ilyen hamar lesz vége. Kageyamára néztem, aki keresztbe tett kézzel állt tőlem körülbelül öt méterre.

Gondolataimat  visszaterelve a röplabdára, ismételten megkíséreltem a feladást, ahogy a fiú azt az imént mutatta.

Sikerült. Ezúttal tényleg sikerült. A fiú felé néztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire ő biztatóan mosolygott rám.

-Ahogy látom, már megy. Ne tartsunk szünetet?- ajánlotta fel.

-De.

A padhoz sétáltunk, amin a cuccaink is voltak, majd felvéve onnan a italunkat bele kortyoltunk. A fent lévő ablakokra pillantva csak a sötétséget láttam. Gondoltam tél vége van, így még korán kezd sötétedni. Azért kíváncsiságból elővettem a táskám mélyén lapuló telefonom, hogy azon megleshessem az időt.

20:12

Elkerekedett szemekkel vizslattam a készüléket. Hogy lehet már ennyi az idő?!

-Mi a baj?- kérdezte Kageyama egy újabbat kortyolva a kezében tartott tejes dobozba szúrt szívószálba.

-Már negyed kilenc van...-mondtam, mire a fiú is meglepődött. Ilyen gyorsan telne az idő, ha valamit élvezünk?

Csend telepedett közénk, amit egy pityegés tört meg. A telefonomra néztem, azonban nem nekem jött üzenetem. A fekete hajú fiú is megnézte készülékét. Az üzenetet elolvasva ajkai legörbültek, majd kinyomva az elektronikai eszközt, a zsebébe csúsztatta.

-Bocs [Név], de mennem kell. Daichi már keres...

-Nem baj, már nekem is mennem kellene-mosolyogtam rá, mire neki is feljebb görbült a szája.

Ezt követően mind a ketten elmentünk. Én haza, Kageyama pedig a szállásukra. Otthon még beszélgettem a tsunderével és a kis narancsal abban a csoportban, amit még annó Hinata hozott létre. Egy-két óra elteltével elköszönve Kageyamatól és Hinatától a telefonom az éjjeliszekrényemre raktam, majd szemeim lehúnyva vártam, hogy elnyomjon az álom.

Másnap ismét késésben voltam, így ahogy tudtam szedtem a lábaim, hogy beérjek. A helységbe érve megpillantottam Kageyamát, viszont épp akkor kezdett bele Nekomata-sensei a mai napi ütemterv elmagyarázásába, így csak mosolyogva integettem neki, amit viszonzott is és megpróbáltam minél észrevehetetlenebben a saját csapatomhoz sétálni, hogy semmit se zavarjak meg.

-Mint a legelső nap is említettem, ma nem a megszokott csapatokokkal fogtok játszani, hanem, amit mi állítottunk össze. A csapatok a következőek az első csapat tagjai, Hinata Shōyō, Kenma Kozume, Kōtarō Bokuto-kezdett bele. Ez így is ment egy darabig, míg el nem ért az 5. csapathoz- Az ötödik csapat tagjai Kuroo Tetsurō, Takanobu Aone, Koshi Sugawara, Akinori Konoha, Kageyama Tobio, Nishinoya Yuu. A hatos csapat...

De jó... pont ők ketten vannak egy csapatban... Azért remélem ez nem fogja hátráltatni őket és annak ellenére is, hogy nem jönnek ki egymással valami jól, azért még nyerni fognak.

Amint Nekomata-sensei befejezte, a kijelölt csapatok tagjai felkeresve egymást mászkáltak a teremben, nagy hangzavart keltve.

-Kenma! Egy csapatban vagyunk!-ugrándozott a szőke előtt Hinata.

-Úgy látszik-mondta a kis puding, majd arcán egy halvány mosoly jelent meg.

-Hinata!-ment oda hozzájuk Bokuto is.

-Bokuto-san!-csillantak fel a kis narancs szemei.

Ahogy elnézem mindenki őrült annak a csapatnak, amibe osztották, legalábbis a többség...

-Miért pont vele raktak egy csapatba?- tette fel költői kérdését Kuroo, egy kisebb sóhajtás után.

-Rendben. Mindenki megtalálta a saját csapatát? 20 perc múlva kezdünk. Elsőnek a hármas és az ötös csapat lesz a pályán, majd utána a második az első ellen. A többit a tesi tanári ajtaján találjátok.

-Szia- hallottam meg egy idegen hangot, tőlem nem messze. A hang irányába fordultam és egy szürkés hajú fiút pillantottam meg Kuroo előtt. A fiú mosolyogva intett a kakasnak, azonban ő azzal a személlyel volt elfoglalva, aki a szürke hajú mellett állt- Gyerünk már Kageyama. Egy csapatban vagyunk. A csapatmunka fontos, hogy nyerjünk-oktatta ki.