Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

16.rész

-M-mi? Hogy-hogy mi?- nevettem fel egy aprót meglepődve a kérdésén.

-Jártok?- az előző mosolyom lehonyult, arcomat pedig halványan elöntötte a pír, viszont ez semmi volt a mellettem lévő fiú fejéhez képest. A szívem is majd kiugrik, azonban nem azért, mert telibe találta, hanem mert érdekli a dolog, aminek leírhatatlanul örülök. Akaratom ellenére is csak egy kérdés járt a fejemben. Ami pedig nem más volt, mint "Mi van ha tetszem neki?" Nem... Biztos, hogy nem. Miért tetszenék neki? Csak túlgondolom.

-Mi? Én és Kuroo? Nem. Ő..- gondolkodtam el, hogyan is kellene folytatnom a mondatom. Nem táplálok különösebb érzelmeket Kuroo felé, hisz gyerekkorom óta ismerem, már szinte családtag- csak egy gyerekkori barátom-legyintettem. A fiú egyet sóhajtva látszólag megkönnyebbült a válaszomon, mire a szemeim ismét elkerekedtek. Megnyugtatta a válaszom?

Ezt követően már nem beszélgettünk sokat, ugyanis a Fukurōdani a második settet is megnyerte, Kageyama pedig elment szólni a saját csapatának az eredményről, valamint arról amit látott, abban reménykedve, tud valami olyat mondani, ami segíthet majd nekik az ellenük való mérkőzés során.

Kageyama távozása után továbbra is a fapadlón üldögéltem egyedül. Azon gondolkodva, ami az előbb történt.

Megnyugtatta a válaszom.

Akárhányszor erre gondolok a szívem örülten kezd el verni, valamint érzem, ahogy a fejem is egyre jobban vörösödik. Nem, nem szabad. Ráztam meg a fejem, hátha ezzel megyek valamire, viszont az eredmény ugyan az volt. Továbbra is a fiún jártak a gondolataim, viszont ha valaki meglátna ilyen vörös fejjel nem tudnám kimagyarázni magam. Valami másra kell most gondolnom. Például arra, hogy hogyan tovább. Továbbra is egyedül akarok üldögélni a földön? Sokkal hamarabb ért véget ez a játék a két csapat között, mint én vagy a tanárok azt gondoltuk volna. Nem tudom mi lehetett a Datekoval, gyorsan kikaptak. Hát ennyi lenne az a híres vas fal?

A vesztes Datekon való gondolataim közepette a telefonom pityegésére lettem figyelmes.

Elővettem, majd a bekapcsoló gombot megnyomva egyből megjelent a MWQ legújabb értesítése. Ismételten Kenma miatt kaptam az értesítést, mivel ismét megtámadott valami boss-t amire engem is meghívott, hogy segítsek neki.

Felemelve a készülékről a fejem, körbe néztem a teremben, ahol meg is pillantottam a lenőtt hajú barátomat, ugyan ott, ugyan abban a pózban ülni, mint mielőtt idejöttem volna Kageyamához. A fiú engem nézett, majd mikor találkozott a tekintetünk pár percig néztük egymást, majd ezt követően újból a telefonja lett a figyelme középpontjában. Kenma is egy régi barátom, egy csomót szoktunk együtt játszani különböző játékokon. Egy szimpla szemkontaktus is elég volt ahhoz, hogy megértsem mit is szeretne.

"Ha most jössz, akkor leszedem neked a boss-t"

Igen. Tuti biztos vagyok benne, hogy ha képes lenne a telepatikus kommunikációra ezt mondta volna. Még egyszer megnéztem az értesítést és csak ekkor vettem észre, hogy a fiú nem mást, mint azt a boss-t támadta meg, amit én mióta próbálok leszedni, viszont minden hiába. Nem tudom. Ennek tudatában pattantam fel a földről, majd tekintetem találkozott a kis puding türelmetlen, arany színű szemeivel. Hatalmas mosollyal az arcomon ugráltam a fiúhoz, majd lehuppanva mellé elfogadtam a meghívóját és már el is kezdtük együtt szedni a szörnyet.

-Nem tudod, hogy hol van Kuroo?- kérdezte fel sem nézve a telefonjáról.

-Nem, fogalmam sincs - adtam meg rövid válaszom, miközben szegény telefonom kijelzőét nyomogattam eszeveszettül újaimmal- Miért kérded?

-Csak gondoltam hátha neked szólt, hogy hova megy.

-Ne aggódj, szerintem akárhova is ment, vissza fog érni annyi idő múlv- AAHHH! Nemár!- akadtam ki, mikor a szörny ütését követően az utolsó csíknyi hp-m is lement. Az előző kirohanásomat egy gyors váltás követte. Kenmára emeltem tekintetem és boci szemekkel néztem a fiúra - Izé.. Kenma ugye..-