Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

25.rész - END

Hali, sry hogy ilyen későn jött ez a rész is, de mivel ez az utolsó így ezt több szavasra terveztem, valamint együtt szerettem volna kirakni a "Bónusz résszel" ami majd nem a mostani folytatása, csak így visszamenve az időben leírja azt, amit ebből kihagytam. És ha ez még nem elég elkezdtem írni egy Deidara x reader-es story-t, ami még ugyan írás alatt van, de ha valakit érdekelne, majd kiírom a falamra, ha kész és kint van az első része.❤️

Nagy nehezen sikerült elérnem, hogy ejtsük a témát.

Az az egy óra is hamar eltelt, viszont mikor ezt hangosan is megjegyeztem, Kageyama meglepetésemre csak annyit mondott "Nincs kedved még maradni egy picit?" Erre agyon meglepődtem, viszont egy nagy mosollyal egyeztem bele, s azóta itt ülünk a tó melletti padon, a cseresznyefák alatt.

-[Név]...

-Igen?

-Szombaton lesz egy meccsünk... és .. van kedved eljönni? Utána meg elmehetnénk valahova...- kérdezte, miközben gyönyörű kék szemeivel az arcomat vizslatta. Fejemből kipattant egy kérdés, aminek már csak a gondolatától is zavarba jöttem. Nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.

-Ez.. ez egy ra-

-Igen, az lesz-mondta, mintha ez teljesen normális lenne, viszont ezt ő sem így gondolta. Pár percnél tovább ő sem tudta megtartani a "semmi komoly" arckifejezését. Arcom egyre vörösebb lett, s nem csak a válasza hallatán, hanem az miatt is, amit akkor láttam meg, mikor rá emeltem íriszeim. Szemöldökét ráncolta, arcát pedig beborította a halvány pír, miközben próbál normálisan viselkedni. Szörnyen aranyos volt az összkép.

-Jó mennyünk- mosolyogtam a fiúra, majd a telefonom pityegésére lettem figyelmes. Elővettem, hogy megnézhessem kinek hiányzok most is.

Kuroo:
Szia. Szombaton nem megyünk el valahova?

Mielőtt válaszoltam volna rá felnéztem a mellettem ülőre, aki morcosan, illetve vörös arccal nézett vissza rám.

-Hánykor lesz a meccs-

-Ugye nem mész?

-Mi?

-Hát.. tudod Kuroo-sannal. Ugye nem mész el vele?

-Miért?

-Mert... Mert.. nem szeretném, hogy elmenj...- fordította oldalra a fejét, amin egyre vörösebb csík húzódott végig- Meg amúgy is.. már van más programod aznapra...

Féltékeny? Aranyos.

-Jó. Ha ezt szeretnéd, akkor nem megyek.

-Tényleg?

-Ühüm - mosolyogtam rá, majd újra csend telepedett közénk. Először a tavat és benne épp úszkáló állatokat, majd a körülöttünk sétáló embereket néztem.

-Öm.. Kageyama..- törtem meg a csendet. A fiú egyből rám emelte kék íriszeit, s csendben várta, hogy befejezzem, az elkezdett mondatom- Ha.. ha nem lennék menedzser, akkor is találkozhatnánk?

-Ezt, hogy érted?

-Hát... ha nem lennék menedzser, nem lenne okuk kivenni a suliból a meccsekre, edző meccsekre, ahol tudnánk találkozni. Plusz akkor már az ilyen táborokba sem mehetek...- mondtam a földre szegezett szemekkel.

-Boke, akkor most, hogy találkoztunk?- kérdése hallatán ledermedtem.

Most, hogy így mondja tényleg... Ez így most elég kínos.. gondoltam, hogy be fogom égetni magam.. viszont egész sokáig bírtam.