Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

21.rész

"Szuper! Ennyi idő alatt simán keresek valamit a szekrényemben, és még a kajára és a játékra is marad, majd időm."

Aha... Én kis naiv.. Most honnan szedjek elő egy elfogadható ruhát?!

Idegesen baktattak fel és alá a házban, hátha az egyik régi "elveszett"-nek hitt ruhám megtalálom valahol, ami néz is úgy ki, hogy merem felvállalni ma délután.

Épp a nappalit túrtam fel, mikor beugrott az egyik régi osztálytársam, akivel, ugyan mostanában nem beszélek sokat, mióta elköltözött és új iskolába jár, de régebben a legjobb barátom volt, valamint biztos vagyok benne, hogy van tapasztalata az ilyen dolgokban. Mikor még a Nekomába járt, már akkor is nagyon érdekelte a divat, a fiúk meg az ehhez hasonlók. Egyből a telefonomért nyúltam, majd írtam neki, hogy kellene egy kis segítség egy fiúval kapcsolatban. Le sem tettem a telefonom, de már csörgött is.

-Szi- köszöntem volna, azonban nem fejezhettem be, mert közbe vágott.

-[Név]!! Nem is tudtam, hogy van fiúd! Mesélj el, mindent!

-N-nem a fiúm...

-Még?- kérdezte. Ugyan nem láttam, de ismerem már annyira, hogy tudjam, most is épp vigyorogva emelgetni a szemöldökét.

-Nem! Mármint.. hát még nem tudom, vagyis ez tőle függ mármint...

-[Név] szerelmes~ - dalolta a telefon másik feléről a készülékbe, ami, mivel a fülemhez volt emelve, tisztán hallottam, így a fejemet hamar elöntötte a pír. Válaszoltam volna a lánynak, azonban semmit sem tudtam erre mondani, mert nem tagadhatom, tényleg bejön a fiú... s ebbe belegondolva még jobban zavarban érzem magam- Szóval... miben kell segíteni?

Hosszas beszélgetés után sikerült eldönteni, hogy egy visszafogottan "szakadt" farmerben és egy a nyakánál kivágott fekete rövid ujjúban megyek, amire egy színben hozzá passzoló pulóvert veszek fel. Miután ezt a témát megvitattuk, még beszélgettünk, ami teljesen elfeledtette velem az idegességem, valamint ezt az egész dolgot.

Az idő hamar eltelt, de már a telefonom ébresztőjére lettem figyelmes, amit még a számolgatásomkor állítottam be. Szerencsére gondoltam arra, hogy nem készülök el ennyi idő alatt, így három ébresztőt állítottam. Az első, azaz ez, azt jelenti, hogy van még egy órám. A második, azt jelzi, hogy még van fél órám, az utolsó meg, hogy már indulni kell. Elköszöntem a lánytól, majd letéve a hívást, észrevettem a telefonom alacsony töltési szintjét. Gyors felraktam töltőre, majd elkezdtem készülődni.

Mire megszólalt a harmadik ébresztés is, én már teljesen készen vártam arra, hogy megszólaljon és, hogy levehessem a töltőről, majd rakhassam zsebembe. Miután ezek megvoltak, már csak a cipőm, illetve a kis táskám vettem fel, majd indultam is.

Útközben elég rosszul éreztem magam. Szédültem, homályosabban láttam és a hasam is eléggé fájt. Pont mint ma reggel, annyi különbséggel, hogy most minden rosszabb volt. Megint rástresszelek! Nem szabad! De.. mi lesz, ha.. Nem! Nincs "mi lesz ha" Lesz ami lesz.

A sulihoz érve már meg is pillantottam egy sötét alakot, aki a suli ajtajában áll. Ugyan nem láttam még, de biztos voltam benne, hogy az a személy Kageyama lesz. Ahogy közelebb sétáltam, egyre jobban láttam az illetőt. A feltevésem beigazolódott, Tobio volt az. Fekete haja a szeme elé lógott, ahogy a fejét lefelé hajtotta, viszont ez szemlátomást őt nem zavarta, mivel túlságosan is a telefonjába volt merülve. Az egyik füléből egy fehér fülhallgató lógott, ami a kezében tartott okos telefonban szóló zenét vezette el közvetlenül a füléhez. Mikor megláttam mosoly szökött az ajkaimra, majd végig néztem rajta. Egy farmer nadrág, meg egy szürke póló és egy fekete kapucnis pulcsi volt rajta.