Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

4.rész

A következő nap elég unalmasan telt. Az osztály többi tagja szokásukhoz híven, ma is a tanárok agyára mentek. Általában én nem szoktam köztük lenni, inkább a gondolataimba merülve nézek ki az ablakon, ahogy a mai nap folyamán is tettem.

Jó lenne újra beszélni Kageyamával és Hinatával. Vajon ők mit csinálhatnak jelen pillanatban? Egész jól éreztem magam velük. Kár, hogy minden egyszer véget ér- Gondolkoztam el az ablakon kifelé bambulva.

-[Név]! Megismételnéd, amit az imént mondtam?- nézett rám a tanár. Láttam a szemében, hogy pontosan tudja, hogy nem fogom tudni megismételni, de ennek ellenére mégis feltette a kérdést...

Jelenleg a lány öltözőben vagyok a cuccaimmal a kezemben és a kijárat felé tartok. A mai edzés is véget ért. A fiúk ma is sokat gyakoroltak. Remélem kifizetődik, majd nekik ez a sok edzés.

-Oh, [Név]. Haza mész?- jött a hátam mögül egy ismerős hang. Ahogy hátra néztem Kuroot pillantottam meg kezében a saját cuccait fogva.

-Igen, azt terveztem.

-Haza kísérjelek?- kérdezte a fekete hajú. Mielőtt válaszolhattam volna a fiú folytatta- az utóbbi időben nem igazán volt rá alkalmunk együtt haza menni.

Kuroot és Kenmát még kiskoromban ismertem meg a házunktól nem messze lévő játszótérnél. Én a gyerekeknek kialakított területen hintáztam, a két fiú pedig az említett terület mellett próbáltak röplabdázni. Kenma feladta Kuroonak a labdát a fekete hajú meg leütötte. Legalábbis akkoriban még csak próbálta, de nem jött neki össze. A labdájuk az a hinta mellé gurult, amelyiken én is ültem. Felálltam és visszavittem nekik. Ahogy elnéztem a két fáradt és kicsit piszkos fiút nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.

"Mi a jó ebben?"

A két fiú koszos volt, valószínűleg az esésektől, amikor nem sikerült megmenteniük a labdát, pedig ezért képesek voltak elesni is. Az arcuk piros volt a fáradtságtól vagy talán korábban arcon találta őket a labda. Akárhogy nézem egyik sem kellemes. Mind a kettőn látni lehetett, hogy mennyire kifáradtak már, és ahogy megnézem őket biztos, hogy nem ma kezdték, az eredmény pedig még mindig alig-alig látszik. A kisebbik fiú csendben nézett, amíg a másik mosolyogva nyújtotta felém a kezét.

"Gyere, megmutatjuk."

-Akkor mehetünk?- kérdezte Kuroo, a gondolataimból vissza rántva a való világba. Az emlékek hatására mosolyogva bólintottam a fiúnak- Mi ez a hirtelen jókedv?- kérdezte nevetve.

-Csak az emlékek.

Mikor haza értem senki sem volt otthon. A konyhába beérve pedig egy cetli fogadott:

"Ma éjjeles vagyok, a hűtőben van kaja."

Ahogy azt a cetli is írta a hűtő ajtaját kinyitva egy tányér palacsinta fogadott. Kivettem, megmelegítettem, majd felvittem a szobámba és enni kezdtem. Még bele sem haraptam az előbb felemelt, összetekert palacsintába, amikor valami fura hangra lettem figyelmes. Körbe néztem és a telefonom világító kijelzőjét láttam meg. Valaki hív.

Ismeretlen szám.

-Igen?- szóltam bele.

-[Nééév]- szólalt meg a telefon túloldalán lévő személy a nevemet elnyújtva -Szia.

-Hinata?

-Igen. Gondoltam beszélhetnénk és akkor...- kezdett bele a narancs hajú. El is felejtettem, hogy megadtam neki a számom. Pedig... ez tegnap történt. Ilyen rossz lenne a memóriám?- ... erre ő: Nem fogom! Az milyen lenne már?!- mélyítette a hangját- szóval innen hívlak, hogy megtudjam, hogy vagy fent messengeren - mondta nagy élvezettel, azonban nem igazán figyeltem rá, így csak annyit tudok, hogy az elérhetőségem kell neki.

-Bocs.. nem figyeltem. Megismételnéd?

-Ajj... Annyi a lényeg, hogy kell a név, ahogy fent vagy messen.

Ezt megadva neki, megköszönte és letette. Tovább néztem a telefonom, majd inkább ettem tovább a palacsintám. Ez sem tartott sokáig, mert a telefonom megint jelzett, hogy valaki írt.

Hinata Shōyō: Sziasztok.

Hinata Shōyō: Megvan [Név] mess neve, szóval indíthatom a hívást?

Kageyama Tobio: Boke! Azt hittem vicceltél.

Hinata Shōyō: Már miért tettem volna? Komolyan gondoltam.

Me: Öm... Mi ez a csoport?

Kageyama Tobio: Ne is foglalkozz vele. Ez csak Hinata hülyesége.

Hinata Shōyō: De Kageyama! Te mondtad korábbam, hogy jó lenne vele újra beszélni!

Kageyama Tobio: BOKE! Nem emlékszem, hogy bármikor is ilyet mondtam volna.

Az igazat bevallva meglepődtem Hinata üzenetén és egyben boldog is voltam, hogy ő is szeretne velem újra beszélni, nem csak én. Azonban, mikor letagadta kicsit csalódott lettem.

Egy ideig még veszekedtek arról, hogy ki kezdte azt, hogy legyen egy csoport. A vitájukat befejezve Hinata indított egy hívást, ahol minden feléről beszéltünk. Megtudtam többek között azt is, hogy régen nem egy iskolába jártak és azt is, hogy Hinata csak azért iratkozott ide, hogy legyőzhesse Kageamát. Ami pedig gátolta ebben, hogy a másik fiú is ide iratkozott.

- Jó lenne ha újra találkoznánk-mondta Hinata.

-Hát igen. Ha lenne egy új meccsünk ellenetek, akkor könnyen megoldható lenne- mondta az imént kiderült tej függő, miközben lehetett hallani, hogy most is tejet iszik. Legalábbis azt, hogy valamit, de mivel tej függő Hinatával mind a ketten arra következtettünk, hogy tejet iszik. Amit pedig ez előbb mondott beugrott, hogy a minap hallottam valami ilyesmit a tanáriban.

Nagy, viszont halk léptekkel haladok a tanári felé, mert a matek tanárnak kell a napló, ezért engem küldött el érte. Síri csend volt most a folyosón. Látszik, hogy óra van. Csak néhány gyerek járkál itt. A mosdóba járósak és azok akik annak ellenére, hogy órájuk lenne kimennek a közeli boltba. Ahogy közeledtem a tanári felé Nekomata -sensei hangjára lettem figyelmes.

-... szóval őket hívjuk meg az edző táborba?

-Igen. Akikkel beszéltem, a nagy része elfogadta.

-Kik fogadták el?

-A Fukurōdani és a Dateko. Eddig.

-Akkor az Aoba Johsai elutasította?

-Sajnos.

-Elnézést - nyitottam be- az 1-4 -es osztály naplóját szeretném elkérni.

-Tessék [Név]- nyújtotta felém a Nekomata -sensei. Megköszöntem és a kijárat felé vettem az irányt. Azonban az ajtóban megálltam.

-Egyébként a Karasuno is rajta van a meghívottak listáján?- kérdeztem kicsit félénkebben, hisz nekem nem is kellett volna hallanom az előbbi beszélgetést.

-Hallottad?

-Igen, és arra gondoltam, hogy ők is elég erősek ahhoz, hogy a fiúk tudjanak fejlődni-mondtam. A két férfi elgondolkozott.

-Igaz, majd őket is megkérdem. Szerinted?- nézett az idősebbre, aki vigyorogva bólintással jelezte, neki mennyire is tetszik az ötlet.

-Kageyama, most is tejet iszol?- nevetett a kis mandarin.

-Boke! Miért,mi mást ihatnék?!

- Állítólag lesz egy edző tábor, ahova ti is megvagytok hívva. Nem szólt róla az edzőtők?- tértem vissza ez előző témakörhöz.

-Miiiiiiiii?-kérdezte Hinata az "i" betűt elnyújtásával jelezve, ő erről még nem tudott.

-Nem- mondta egyszerű válaszát Kageyama.