Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Első epizód - A sziget belseje felé

(okt. 15. 2011)

Fröccsen a sár a gumicsizmák alatt, a buja növényzet felhasogatása fárasztó feladat a rekkenő hőségben. A fojtó pára tovább nehezíti a tájékozódást, az izzadságcseppek sebes patakokká váltak, ahogy beljebb értek a dzsungelben. A megpróbáltatások közepette, meglepetést okozott a hirtelen lehűlő levegő. Jacob és Melissa megálltak egy pillanatra.

- Ne menjetek tovább, itt ritkul a növényzet talán kiérünk egy tisztásra.

Tíz perc nem telt bele annyi sem lenne sok, megnyílt előttük a bozót és már a fák is csak mögöttük magasodtak. Egy szikla szélén álltak, kilométerekre alattuk hatalmas puszta terült el, az odavezető út továbbra is erdő. Jacob eszébe jutott, hogy ehhez hasonló peremhegységet látott már Kínai a Zhangjiajieben. A magas csúcsok medencét képeztek, ők pedig a peremén álltak. A mező szélén egy tó vizének tükre csillogott, mellette pedig óriási szürke sziklák magasodtak, nehezen voltak kivehetőek a távolság miatt elmosódtak.

- Rendben emberek fél óra pihenő - rikkantott Evan, arcára pedig bizonytalan félelem ült ki.

- Sikerült megfigyelned valamit Melissa? - Érdeklődött Jacob

- Feljegyeztem néhány növényfajt ami gondot jelenthet az InGennek. Invazív fajok láttam már hasonlókat Európában és biztos vagyok benne, hogy nem endemikusak itt. Sokat segítene a hely összhatásán a kiírtásuk, ráadásul nem is szépek.

- Nem furcsa hogy semmilyen helyi állatot nem láttunk? Costa Rica területén hemzsegnek a madarak, a kígyók és a pekarik. Lépten nyomon beléjük kellene futnunk, ezzel szemben egy madárpók nem sok, annyit sem láttunk.

- Ne felejtsd el a madarat amit Cortez mondott.

- Te is észrevetted? - Hiába figyeltem a lombkoronát, de nem láttam semmi mozgást.

- Én sem, de ez nem zárja ki a tényt, hogy ott volt.

- Furcsa előérzetem van, szerintem Evan tud valamit amit mi nem.

- Paranoiásnak tűnsz, mi bajunk eshet ezen a szigeten - mármint a hűgután kívül.

- Felhős az ég, remélem nem lesz vihar így is átázott a bakancsom.

- Az egyenlítő mentén csoda lenne, ha nem áznánk bőrig legalább egyszer.

- Egyetek és igyatok valamit, legközelebb akkor állunk meg, amikor tábort verünk egy biztonságos helyen - rikkantott ismét Evan.

A kiadósnak ható pihenő valósággal rövidnek tűnt, a fáradt lábak újra útra keltek.

A dohos erdő madarainak éneke visszhangzik, a fák levelei zörögnek. A természet hangjait emberek csörtetése zavarja meg. A túrázók se sejtik még, hogy nem csak a madarak figyelnek fel a zajokra.