Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Harmadik epizód - Út az ismeretlenbe

(okt. 17. 2011)

A helyi erdőség aljnövényzete igencsak buja, a hatalmas bokrok és páfrányok áthatolhatatlanná teszik a környezetet. Némi napfény áttör a lombokon, de egyre sötétebb van. A fákról csüngő fürtös virágok is egyre szürkébbek.

- Esteledik...

- Micsoda felfedezés Zoe! - Jegyezte meg Mark.

- Mit csináljunk? - Másszunk megint fel egy fára?

- Hát eddig bevált...

A hold hamar megjelent az égen, felhők sem takarták el, tiszta volt a levegő. Az éjszakai állatok koncertet adtak, bár dinoszauruszokat nem lehetett hallani.

(okt. 18. 2011)

Jacob szokatlan meglepetésre kelt, a fák levelein összegyűltek a harmatcseppek és egyenesen az orrára csöpögtek. Jéghideg vízesésként élte meg őket amint rémálmából felriadt a váratlan ajándékokra.

- Srácok, ébredjetek! El kell indulnunk! - Buzdította a többieket.

- Csak még öt percet - fordult egyet Melissa a széles faágon amit alvóhelynek választott, de ez volt a legrosszabb ötlet. A fordulattól ugyanis elvesztette az egyensúlyát és két ággal lejjebb kapaszkodott meg újra. A szemei kigúvadtak a meglepettségtől...

- Jól vagy? - Érdeklődött Jacob.

- Megleszek...

Fél óra sem telt belé, de már cuppogtak a lábbelik a reggeli pára nedvesítette talajon. A környék még mindig ismeretlen volt de legalább dél felé haladtak - annak reményében, hogy megtalálják a hajót.

- Itt egy földút! - Kiáltott nem kis meglepetéssel Mark.

- Mit keres itt egy út?

- Gondolom ezen közlekedtek Wu alkalmazottai, amikor még itt dolgoztak.

- Vajon merre vezet? - Mutatott Zoe az egyik vége felé.

- Az dél felé van - nézegette Jacob az iránytűt - induljunk el arra.

- Sosem volt még ilyen könnyű haladni ezen az Istenverte szigeten - Szólalt meg Melissa újabb tíz perc séta után. - A további mondandóját viszont visszaszorította, ugyanis meglátták egy tábla sziluettjét a távolban.

- A ,,Kifutók" nevű nyíl abba az irányba mutat ahonnan jöttünk, az ,,Erőmű" feliratú pedig arra ahová indultunk.

- Szerintem menjünk tovább, mert sohasem menekülünk meg erről a szigetről.