Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Hatodik epizód - Elhagyatva, vagy talán mégsem...

(okt. 16. 2011)

- Gyertek már sosem találjuk meg a többieket, ha nem sietünk!

- Ti is érzitek ezt a bűzt? - Fintorgott Jacob.

- Igen, épp ezért akarok sietni.

- Olyan szaga van mint a rohadt növényeknek, éreztem már hasonlót, amikor a Namíbiai Etosha nemzeti park zebráit tanulmányoztam. - Jegyezte meg Melissa.

- Szabadúszó biológus voltál korábban?

- Úgy valahogy, de az InGen több pénzt ajánlott.

- Nézzétek erre van!

Az erdő mélyén kisebb, aljnövényzettől mentes rész terült el. Nagyjából hetven centis kupacokban, gőzölgő végtermék tornyosult.

- Gusztustalan...

- Nem tudom, mi hagyta itt - de nagy volt és növényeket fogyasztott.

- Induljunk, nem bírok egy perccel is tovább ácsorogni.

Az iránytű észak felé mutatott, a térkép alapján nagyjából három kilométerre folyt egy folyó. Tőle délebbre egy halvány, sárgásszürke folt volt kivehető.

- Mi ez itt? - Bökött a mintára Melissa.

- Nem tudom, olyan, mint egy épület.

- Épület? - Itt?

- Vegyük arra az irányt, biztosan találunk észszerű magyarázatot.

Az általában mozdulatlan környezet gyorsan megváltozott. Az egyik bozót rázkódni kezdett. A közelben egy kidőlt fa földön heverő ágai ropogtak. Két megtermett növényevő lépett elő a sűrűből. Olyan nagyok voltak, mint egy rinocérosz. Békésnek látszottak, a közeli páfrányokat legelték. Teljes passzivitást mutattak, ügyet sem vetettek a szigetre betolakodókra.

- Soha nem láttam ehhez hasonlót.

- Pachyrhinosaurus lakustai, kréta-kori ceratopsia a fán látott bajkeverők a nagyobb testű rokona.

- Bámulatos, meglepően békések - az eddigi állatokhoz képest...

- Tegyük a dolgunkat, az állati széklet levált bélhámot is tartalmaz. Viszünk Evannak egy zacskónyit. - Mondta kaján vigyorral Mark.

- Végre egy ötlet, aminek van értelme!

Bűzös, meleg nejlonzacskóval a kézben vágtat északnak három ember, abban reménykedve, hogy másnap a saját ágyában ébred fel. A hátralévő méterek száma csökken, a távolban egy üvegkupola csillan meg.

- Megérkeztünk, ezt láttuk a térképen.

- Mi ez a hely? - Tanakodott hangosan Melissa.

- Valami laboratórium, elhagyatottnak tűnik.

- Azon a táblán az áll, hogy Wu Biotech...

- Ez nagyon gyanús nekem.

- Balra ott egy átjáró - irányította Mark a többieket.

A folyosó végén lévő ajtón a 'laboratórium' felirat állt. A fehér terem gépekkel volt megtöltve. A márvány borítású bútorzatról lesöpört kémcsövek a padlón hevertek.

- Nézzétek mi van itt a földön - mutatott Melissa egy friss sárfoltra, amit egy bakancs hagyott.

- Itt jártak a többiek.

- Cortez! Zoe! Evan!

- Ne kiabálj, veszélyes lehet!

- Bocsánat, csak félek.

- Valaki kutakodott a szekrényekben - hívta fel Mark a figyelmet a rendetlenségre.

- Menjünk tovább, már nincsenek itt.

- Mi lehet arra?

Vastag ajtó védte a sarokból nyíló termet, vagyis csak addig ameddig valami le nem tépte onnan...

- Itt van a 'nevelde'! - Jegyezte meg Jacob.

- Te jó ég, mennyi ketrec. Abban ott még pici csontok is vannak.

- Kegyetlenség volt itt tartani őket. - Siránkozott Melissa.

- Ha nagyobbra nőttek hova kerültek át egyáltalán? - Sehol nem láttam kifutókat.

- Lehet, hogy még nem találtuk meg őket.

Váratlan látogató lépett be a laboratórium ajtaján, nem láttak előtte hozzá hasonlót. Legalább két méteres példány, fiatal ragadozó fején vörös színű csontos taraj ékeskedett, teste kékesszürke volt. Egyenesen a betolakodókat méregette. Lábfeje összezúzta a földön heverő kémcsöveket, amikor leugrott az asztalról. Szépen lassan, kimérten közeledett a fagyos rémület érezhető volt a levegőben. Melissa sikított volna, ha a lélekjelenléte juttatott volna hangot ki a száján.

- A folyosó végén ott egy másik ajtó! - Futás!

Pillanatok alatt egy lépcső tetején álltak, alattuk tátongó sötétség. Csupán egy tábla látszott a félhomályban, amin az állt 'geotermikus erőmű'.

- Nincs más lehetőség, menjünk!

- A túloldalon áll az a bestia és ki tudja meddig marad ott.

- Induljunk az erőmű felé, más esély nincs.

Hátulról fémes nyikorgás hangja törte meg a rohanó lábak bakancsainak kopogását. A vasajtó lecsúszott a lépcsőn, a keretét nem kímélve vetődött le. Egy légtérben voltak, méterekre egymástól. A sötétben fejvesztve szaladtak, hátha hátrahagyják. Még a karmai kopogtak egy ideig a betonon, de feladta.

- Leráztuk?

- Le...

- A vezetékek mind egy irányba futnak, kövessük őket a reaktorig.

Kétségkívül ez tűnt a legjobb ötletnek a vészhelyzetben...