Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Negyedik epizód - A geotermikus erőmű

(okt. 18. 2011)

- Fáradt vagyok! - Jelentette ki Zoe. - Megállhatnánk pihenni.

- Nem szabad, tovább kell mennünk, hamarosan az erőműnél lehetünk. - Biztatta Jacob a lehető legnagyobb bizonytalanságot tükrözve hangjával.

Rövidesen a kis csapat szeme elé váratlan kilátás tárult. A sziget déli részén terjedelmes kráter tátongott, melyet a sűrű erdő korábban ellephetett. Most számtalan hőforrás és csapás szeli keresztül a növényzetet, amelyek kivétel nélkül egyenesen a mélyedés közepébe vezetnek. Közelebb érve eddig ismeretlen épületegyüttes bejárata tűnt elő a szétterülő ködfelhőből. A terep idegen volt és korántsem tűnt barátságosnak. A túlélők egymásnak szorítkozva osontak síri csendben az ajtó felé, Cryolophosaurusoknak láthatóan semmi nyoma. A sáros, indákkal átszőtt fém ajtó zára nehezen adta meg magát, de némi próbálkozás után kitárult. Az épületbe érve csípős szag ütötte meg a hívatlan vendégek orrát. Ezt a kellemetlenül nehezen lélegezhető levegőt kint is lehetett érezni de a hatóanyag az épületbe koncentrálódott. Nem volt sok választás, muszáj volt megtalálni az erőmű irányítópanelét. Talán sikerül kicsikarni belőle némi áramot és működésbe hozni egy telefont.

- Miért keresünk egyáltalán telefont, amikor van Walkie-talkienk? - Háborgott Melissa

- Mark könnyelműen választ adott - Hát azért, mert Wu nem segítene, ha tudná, hogy még élünk.

A negyedik terem ajtaját is sikerült feltörni de egyenlőre semmi hasznosat sem sikerült találni. A különböző hátrahagyott tárgyakat kellemetlen érzés volt megtapintani a rárakódott kén miatt. Az első hely, ahol nem voltak irányjelző táblák, amelyek segíthettek volna egy megfelelő utat találni. Másodpercek tört része alatt reccsent két zsanér és a következő terem ajtaja kidőlt.

Jacob indult elsőnek be a szobába, amely koncentrikusan helyezkedett el egy gömböt formáló tartály körül.

- Ez lesz az! - Suttogta valaki a háttérben - Jacob csak félfüllel hallotta a megjegyzést de nem tartotta fontosnak a gazdája után járni.

Egy színes gombokkal teli pult szegélyezte a gömböt. A tartály aljában egy vödör füle lógott ki egy nagy kupac kénes törmelék alól, amely valószínűleg az évekkel ezelőtti utolsó karbantartás óta ott hagytak.

- Láttam már ehhez hasonlót - szólalt meg Mark - majd elővett egy seprűt, amelyet a sarokba állítva talált, hogy azzal eltávolítsa a tartály szelepében ragadt sárga köveket.

A munka percekig tartott ameddig a sárga hulladék egybe lett hordva a padlón.

- Már csak annyi a teendő, hogy megnyomjuk a főkapcsolót.

Hangos zúgás és sistergés hallatszott, ami feltehetőleg kilométerekre is észlelhető volt. Ezt a jelenséget hirtelen csend majd némi szikra követte, a mennyezeti lámpák dörömbölve felkapcsolódtak.

- Gyerünk keressünk egy telefont! - Utasította Melissa a társait annak reményében, hogy holnap este már otthon gubbaszthat egy forró teával a kandalló előtt. Szerette a trópusi időjárást, de ebben a helyzetben jobban vágyott vissza Minnesotába, ahol ilyenkor már tombol az októberi hóesés.

- Telefonnak sehol semmi nyoma és egy ajtó maradt csak érintetlenül, de azt nem tudom kinyitni. - Panaszkodott Zoe - bár azon a szellőzőn megpróbálhatok bemászni.

Amire a többiek felfogták az ötletet Zoe már a másik oldalról kapirgálta a zárat, amely az ajtót tartotta. Rövidesen kitárult, amit halk szisszenés követett a különböző sűrűségű levegő keveredésekor.

Váratlan dolog csillant meg a túloldalon.

- Ez itt egy...

- Igen eléggé úgy tűnik.