Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Ötödik epizód - Dominanciaharc

(okt. 19. 2011)

Egy kék helikopter ezüstszín propellerei verték vissza a napsugarakat pörgés közben. Az InGen felirattal ellátott fémtest lassan aláereszkedett a mező közepén, körülötte a fű tovahajolt. A hatalmas robajra aligha nem figyelt fel a környék összes nagyvadja, de ez ilyenkor nem érdekelt senkit. Az acélos nehézséggel gördülő ajtó félresiklott, a fedélzetet két golyóálló mellényt viselő katona hagyta el. Mindegyik kezében fenyegetően ott villogott a gépfegyver.

Melissa agyán végigfutott a gondolat, amikor megpillantotta őket: ,,Amit ezekkel eltalálnak..."

Kisvártatva a pilóta lekapcsolta motort, a robaj fokozatosan megszűnt. Egy pár koromfekete túrabakancs dobbant a száraz gazban. A tulajdonosa bőrdzsekit viselt, ami alól földig érő fehér köpenye kandikált ki. Mulatságos látványt nyújtott volna a párosítás, amennyiben Jacobéknak lett volna kedvük nevetni. Tisztában voltak vele, hogy kivel állnak szemben. Félreismerhetetlen egy Isten háta mögötti szigeten, egy laborköpenyes kínai férfi. Zoe az indulatait nehézkesen fogta vissza és bőszülten vágtatott oda áldozatához. Vagyis vágtatott volna, ha a fegyveresek nem álltak volna harckészültségben.

- Hát csak eljött, kezdte savanyúan Melissa. Csak nem parancs? Maga hagyott volna minket meghalni.

- Sajnálom, de nem volt más választásom, a sziget életveszélyes, nem lett volna szabad ideengednem senkit, azonban a korábbi kutatásaimmal forradalmasíthattam volna a Jurassic Worldöt.

- Itt vannak a hülye mintái. Már amit találtunk.

Jacob az acéldobozt a magasba emelte, amire Wut teljes meglepettség fogta el. Nem hitt a szemeinek. Bár valami gyanús volt. Jacob minden erejét bevetve megfeszítette az izmait és lendített a karjain. A másodperc töredéke sem telt belé és a doboz tompa puffanással ért földet tőlük nagyjából nyolc-tíz méterre egyenesen a mező és az erdő határán.

- Ha annyira szüksége van rá szerezze meg, vágta oda Mark, és azzal a lendülettel felugrott a helikopterre a többiek után.

Két katona és a professzor állt már csak a földön, bár mindannyian tudták, hogy azt a csomagot nem lehet itt hagyni.

Csendben közelítettek a zsákmány felé, a szél felőlük fújt. Ez nagyban csökkentette az esélyeiket. Rémisztő képsorok következtek. A dzsungel mint egy hatalmas kaméleon sziluettje mozdult meg és lépett elő a növények közül. Fogait villantva bömbölt, szájából a romlott hús szaga áradt. Wu élete lepergett maga előtt, hanyatt homlok menekülve környékezte meg a helikoptert. Egy pillanatig sem fordult meg, csak a fejében próbálta összerakni a hallottakat, a fegyverek ropogását és a katonák ordítását, akik elkísérték.

Úgy szökkent fel a fedélzetre, hogy a helikopter már megemelkedett. A termelődő adrenalin mind hozzásegített a sikeres landolásához. Eltelt némi időbe ameddig a felocsúdott a stresszből.

A többi utas csendben ült az ülésekbe szíjazva.

A pilóta egy halk megjegyzéssel nyugtázta a történteket:

,,Doktor úr, ott tetszett hagyni a dobozt" - Majd elrepültek kelet felé.