Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Ötödik epizód - Rácsok mindenütt

(okt. 18. 2011)

- Mit keres itt egy madárház? Ez egy kicsit váratlan még Wuhoz képest is, ennek az embernek betegebbnél betegebb ötletei támadnak.

- Évek óta elhagyatott a hely, a kupolát formáló rácsok jócskán rozsdásak, aligha lakott itt valaha valami.

- Én is kétlem, hiszen a listán sem volt jele repülő őshüllőknek. - Helyeselt Jacob.

- Eredeti állapotában elég csodálatos látvány lehetett ez a terem, szakította meg a beszélgetést Zoe. - Nézzétek meddig ellátni, innen az egész kupola megfigyelés alatt tartható.

A kis terem az épület hátsó szárnyában foglalt helyet. Apró dobozra emlékeztető szoba, egyik oldalán ajtóval és kapcsolótáblákkal, illetve monitorokkal szegélyezett berendezésekkel, a másik oldala pedig egy rácsos fal volt, amely a kupola alá nyúlt be. Apró bejárat éktelenkedett a rácson, feltehetőleg karbantartóknak fenntartva. Az alattuk tátongó mélységbe a kis fém ajtóból lenyíló létra vezetett, ezen keresztül tervezhették tisztán tartani a speciális kifutót.

- Ott egy aprócska bunker a kupola aljában - talán abban találunk egy működőképes telefont - javasolta Zoe.

A végső elkeseredés hangja tört elő egy szempillantás alatt Melissából és Markból. Nem tetszett nekik az ötlet, még annak fényében sem, hogy biztosak voltak a madárház üres mivoltában.

- Ti mehettek megkeresni Jacobbal, de én meg Melissa itt maradunk - fakadt ki Mark.

- Legyen úgy, de adjatok azonnal jelet, ha valami gond van.

Jacob és Zoe lassan elkezdett a fém létrán aláereszkedni, a másodpercekig tartó mászás után földet értek a bakancsaik. A köd továbbra is szűkítette a látható teret, de az épület árnyéka kivehető volt a távolban. Lassan kúsztak előre a ritkás növényzetet képező páfrányok között, fákat elvétve lehetett találni az alacsony belmagasság miatt. Már közel jártak, az épület apró részletei egyre jobban kivehetőek voltak. Egyszercsak váratlan dobbanás hallatszott, fémesen hatott és fájdalmas nyavajgás követte. Zoe ijedtében hátrafordult és nyugodtan tudatosította magában, hogy csupán Jacob botlott meg és esett hasra egy fém négyzeten, olyan tálcán, amelyet az állatkertekben az oroszlánok etetéséhez is alkalmaznak.

- Szedd össze magad és lehetőleg ne csapj zajt, frusztrált leszek tőle!

A két ember lopakodott tovább egyre jobban megközelítve a bunkert. A távolból nyugtalanul figyelte őket Melissa és Mark, akik azóta is a rács túlsó oldalán ácsorogtak. A homály lassan elnyelte a többieket.

A fészer ajtaja könnyen megadta magát a kis helyiségbe érve egy asztal, egy kosár, egy akták tárolására alkalmas szekrény, és egy telefon tárult a szemük elé.

- Meg vagyunk mentve! - Ujjongtak mindketten.

- Tessék itt van a meghívón Masrani száma, hívd fel azonnal!

- Kicseng...

- Halló, itt az InGen vezérigazgatója, Masrani beszél.

-...

- Hogy, mi történt? - Maguk egy dinoszauruszokkal teli szigeten vannak és csak most hívnak? - Ki felelős mindezért?

-...

Masrani beront Wu irodájába, aki éppen az asztalánál ülve gépel, a pohártartón nyugvó kávéscsészéjének tartalma régen kihűlt.

- Maga tudott mindenről és nem szólt nekem? Képes voltam emberek életét kockáztatni úgy, hogy a valóságot végig elfedted előlem?

- Sajnálom Masrani, de a jó cél érdekében vannak ott, higgye el ezt még meg fogja köszönni nekem.

- Mégis mit köszönjek meg? - A neves tudóscsapatom egy veszélyes szigeten rekedt és minden felelősség rám hárul!

Még életben vannak - biztosan a madárház telefonját használták, az volt az utolsó, amit még működésbe lehetett hozni. - Futott végig Henry agyán a gondolat.

- Figyeljen Masrani azonnal ki kell hozni őket onnan, mert nem élik meg a holnapot! Ígérem utána mindent megmagyarázok.