Jurassic Park: Menekülés Isla Muertáról

Harmadik epizód - Sok dínó nem fér meg kis helyen

(okt. 18. 2011)

- Erre sem látom őket.

- Én sem, de hogyan voltak képesek itt hagyni minket, ráadásul nyomtalanul?

- Jó okuk lehetett rá, ami csak azt jelentheti, hogy nem vagyunk biztonságban.

- De nincs kiút, nem mehetünk vissza a kalitkába, az egyenesen a vesztünket okozná.

- Hát és a főbejárat? - Mutatott afelé az ajtó felé Zoe, amely a külvilágba vezetett. Fény szűrődött be rajta, egyáltalán nem tűnt veszélyesnek.

- Nincsenek az épületben, sőt rajtunk kívül semmi sincs itt. Bármi miatt is mentek el az megszökött. Az egyetlen útvonal pedig az az ajtó ott. Ha átlépünk rajta, újra veszélybe sodródunk. - Jegyezte meg Jacob.

- Igazad lehet, Masrani elküldte a mentő osztagot, de mindannyian az államokban voltak gyakorlaton. Legalább egy nap mire ideérnek, azt már ki kell bírnunk.

- Marknak és Melissának nyoma veszett, és nem tudunk mit tenni, ez kicsit kétségbeejtő számomra...

- Zárjuk be az ajtót, mielőtt váratlan látogatónk támad, már sötétedik, veszélyes lenne kimenni.

(okt. 19. 2011)

Az éj leple alatt az ajtó kilincse lassan megmozdult. Zoe és Jacob egy asztalon aludtak, mit sem sejtve az éppen zajló eseményekről. A kitárt bejáraton keresztül beáramló holdfényt kitakarta egy forma, de nehezen volt kivehető. A sötétben lomhán cammogva próbált előre lépni, de talpa alatt megremegett a csempézett padló. Zoe lassan kinyitotta a szemeit, de teljesen némának érezte magát. Levegőt nem mert venni, a legnagyobb félelme az volt, hogy Jacob felébred és pánikolni kezd, ami a végzetüket okozná. Ahogy a nagy állat teste az épület falai közé került, dinamikus mozdulatokkal elszíneződött. Az eddigi feketésen csillogó pikkelyek világosszürke és fehér kombinációjába csaptak át a falak színéhez passzolóan. A világosabb árnyalat jobb rálátást engedett a fenevadra, amelynek feje hasonlított egy bulldogéhoz. Rövid arca volt éles hegyes fogakkal, az orra meg volt nyomva. Fején idétlen szarvak díszelegtek, a mancsai csökevényesek voltak, alig lehetett kiszúrni őket.

Lassan szaglászott, fejével az asztalra állított tárgyakat lökdöste a földre. A zajra Jacob is felébredt, de Zoe azonnal befogta a száját, nehogy felhívják magukra a figyelmet.

Kintről egy rémisztő üvöltés dörgött, amire a lény is felkapta a fejét és az ajtó felé fordult. Ezt kihasználva Zoe lerántotta társát az asztal alá.

A kicsiny terem hamar megtelt élettel, az emberekre tervezett ajtón betuszkolta magát egy másik példány, az előzőhöz hasonló színváltozás kíséretében. A pillanatnyilag kialakult helyhiány következtében elkezdték egymást lökdösni és harapdálni, egyikük panaszosan ordított, majd komótosan elbandukolt hátrahagyva a termet. A másik folytatta a megkezdett kutatást, de sikertelenül. A feje ugyan bulldogra hasonlít, de a szaglása messzemenően eltérő a kutyákétól. Unottan kitotyogott az ajtón, a farkával félrelökve egy irodai széket.

- Láttad a bőrét? - suttogott Jacob.

- Hátborzongató a külsejük, remélem megmenekültek ezek elől Melissáék.

- Ez sem volt rajta a listán, amit Wu adott Evannak - vonta le a következtetést Jacob.

- Azon sem amit a laborban találtunk, akárcsak a Dsungaripterusok.

- Már tudni akarom azt ami itt folyik, egy dolog amiben biztosak lehetünk az, hogy ezek nem dinoszauruszok.

- Ezt nem teljesen értem. - Tétovázott Zoe.

- Egy régen kipusztult lényt rekreálni, nem kis feladat tekintettel azokra a hézagokra, amelyeket az évmilliók alakítanak ki a DNS-ek láncaiban. Ha a közelmúltban kihalt állatok genetikai állományának hiányosságait még a ma is élő közeli rokonainak bázispárjaival befoltozzuk, tökéletes lényeket hozhatunk létre. Ez az őshüllőknél azonban egyáltalán nincs így. A hátramaradt genetikai információ töredéke áll csak rendelkezésünkre, Wu pedig feltehetőleg addig javítgatta és foltozta jelenkori fajok örökítőanyagával a dinoszauruszokét, ameddig azok nem hasonlítottak a könyvekben látottakra. - Eddig érthető?

- Igen, azt hiszem. - Bólintott Zoe - de nem jövök rá mi az összefüggés.

- Nos valójában igen egyszerű a dolog, csupán akkor beszélünk sikeresen feltámasztott dinoszauruszról amikor genetikailag alig találunk eltérést az eredetiekhez képest. Mivel valós adatok alapján nem lehet mérni a hasonlóságot, a szemmértékhez fordulnak. Ebből sülnek ki ezek a szörnyek, amelyek kinézetükben hasonlítanak ugyan de a tulajdonságaik merőben eltérőek.

- A környezethez alkalmazkodó színekért is ez felelős?

- Valószínűleg tintahal került a DNS-t alkotó kódsorozatba, vagy egyszerűen a különböző kombinációk felelősek ezért. De egy kevésbé szemléletes példával élve, a parányi Microceratusok a fákon töltik mindennapjaikat elzárkózva a földön élő hatalmas fajoktól, pedig valójában minden jel arra utal a kövületeket vizsgálva, hogy végtagjaik alkalmatlanok a fákon való közlekedésre. Amikor megtámadtak megfigyeltem a mancsaikat, amelyeken az ujjak apró körökben végződtek. Egyes fán lakó hüllők, nappaligekkók ujjai hasonlóan a mászásra specializálódtak, ami akár felelős lehet a Microceratusok szokatlan viselkedéséért is.

- Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Wu elmebeteg.

- Ha élve hazaérünk a fejéhez vághatod, megígérem.