𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

Í Z E L Í T Ő

Sziasztok Mindenki!

Nagy öröm számomra, hogy bejelenthetem, új könyvet indítok, ezúttal egy Szoboszlai főszereplésével. Hirtelen jött az ötlet, ami csak úgy kipattant a fejemből. A részek íródnak, a javát már megírtam egy nap alatt. Nem is tudom, honnan kaptam ennyi ihletet.

Első sorban szeretném a Ti véleményeteket kérni. Szívesen olvasnátok tőlem egy Szoboszlai Fanfictiont?

Hoztam nektek egy kis ízelítőt, ahogyan azt a fejezet címe is elárulja. Belekukkanthattok, milyen stílusra számíthattok és eldönthetitek ezáltal, hogy felveszitek e a könyvtáratokba vagy sem. Remélem minél többen lesztek, akik ezen az úton is velem fognak haladni.

Hagyjatok nyomot magatok után kommentben.

Millió puszi & ölelés!  ❤️

"Mindig utáltam, ha valaki átlátott rajtam, a gondolataimba furakodott. Megtanultam nem kimutatni az érzelmeimet egy mindig magabiztos mosolyt sugárzó arc segítségével. Ez volt az én álarcom, hogy elrejtsem örömömet vagy bánatomat."

"Sokszor úgy érzem, kiszorítottam mindenkit a szívemből, akik közel álltak hozzám, még a saját családomat is. Talán ez egy ellenreakció arra, hogy nem akarok több fájdalmat magamnak."

"Sosem voltam szerelmes, hiába volt barátom. Éreztem, hogy nem szeretem annyira, mint ő engem és nem lett volna fair vele maradnom. Mindig is undorodva néztem az egymást bárhol bárki előtt felfaló szerelmeseket, mivel én nem voltam ilyen típus. Kerültem a fiúkat, amennyire csak lehetett. Haverjaim voltak egy páran, de egyik felé se nyitottam soha. Mindig meg volt a sajátos kis lekezelő, szarkasztikus modorom feléjük. Esélyt sem adtam nekik, hogy közeledjenek felém, vagy valamelyest jobban megismerjenek."

"-Miben segíthetek?- kérdezem illedelmesen a vendégtől, aki érkezésemre tetőtől talpig végigmér. Lábam földbe gyökerezik a barna szempárba nézve, amik nem engednek józanul gondolkodni. Pimaszul elmosolyodik és szólásra nyitja dús ajkait.

-Ha én azt elmondanám, páros lábbal rúgnál ki innen- németül feltett kérdésemre magyar válasz érkezik legnagyobb meglepetésemre."

"Minden porcikám beleremegett érintésébe és feldühített, amiért nem tudtam irányítani érzéseimet most először. Pusztán a nézésével is irányítani tud, mi van ha még megszólal? Barna szemei pont ugyanolyan csillogással voltak teli, mint amikor először találkoztunk. Teljesen megbabonázott és én ezt utáltam. Nem voltam felkészülve arra, hogy valaki egyszer képes lesz irányítani engem."

"-Mit keresel itt?- kérdezem talán túlságosan is flegmán, ami teljesen rám vall.

-Ha azt mondom, téged, beengedsz?- kérdezi még mindig zsebre tett kezekkel az ajtófélfának dőlve. Egyszerűen megőrjít a lazasága, amit minden helyzetben képes gyakorolni és ez nekem úgy tetszik."

Tervezett indulás: 2021.01.18.

Frissítés: hetente