𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

T I Z E N H E T E D I K

D O M I N I K

Három nap Fanni nélkül kínszenvedés volt, amíg Dóri barátnője nála volt és konkrétan ki voltam utasítva lakásából. Tudtam, hogy mindez jár nekik, hiszen nagyon rég nem látták egymást és a jelek szerint konkrétan imádták egymást. Csúnya dolog ilyet mondani, mégis megkönnyebbülés volt, mikor kivittük a reptérre. Fanni felszabadult és boldog volt, én viszont feszült. Nem hagyott nyugodni volt barátnőm elszántsága és fenyegetése, amiről éreztem, hogy nem csupán üres szavak.

-Minden oké? - hallom mellőlem barátnőm suttogását. Már késő van és holnap hazautazunk családjához, ezért mindketten alváshoz készülődve feküdtünk Fanni szobájában. Kissé rossz az ingázás a két lakás között, hiszen szeretek vele lenni és szeretném, ha szintet tudnánk lépni ilyen téren is.

-Persze, csak elkalandoztam - mosolygok rá kedvesen, majd végigmérem pizsamával borított testét.

-Halljam, min jár az eszed? - vékonyka kezeit vállamon pihenteti, majd kezd masszírozni, ami most nagyon jól esik, tekintve milyen feszült vagyok mióta találkoztam Tinával.

-Rajtad - válaszolom őszintén, hiszen nincs okom titkolni előtte érzéseimet.

-Harapófogóval kell kihúznom belőled a többit? - karolja át nyakamat és puha ajkaival gyengéd csókot nyom bőrömre. Érzem, ahogy mellkasa hátamnak nyomódik és realizálom, hogy a póló alatt nem visel semmit. Hihetetlen nő. Egy szempillantás alatt el tudja érni, hogy feltétel nélkül bízzak benne és semmire ne figyeljek csak és kizárólag rá. Kezei után nyúlok, amiket mellkasomon kulcsol össze. Szeretem, hogy ennyire felszabadult mellettem és merész, ami teljesen elveszi az eszemet.

Lassan fordulok felé testemmel, hogy szemeibe tudjak nézni, végül finom csókot lehelek ajkaira. Szőke tincseit füle mögé tűröm és hagyom, hogy homlokát enyémnek döntse. Imádom, amikor ennyire aranyosan viselkedik. Ő tényleg tökéletes.

-Szeretném, ha összeköltöznénk - suttogom kezeim közé véve arcát és kicsit eltolom magamtól, hogy láthassam reakcióját. Szemei meglepődötten fürkészik arcomat, talán azt hiszi viccnek szántam.

-Mármint, te meg én? - süti le szemeit zavartan mosolyogva.

-Ki más? - engedek el egy halk nevetést. - Szeretek veled lenni és szeretném, ha minél több időt töltenénk együtt. Ettől függetlenül nem szeretném, ha azt éreznéd, hogy ez kötelező és megharagszok, ha nemet mondasz. Én nem akarok semmit siettetni, ha nem állsz erre készen. Csak . . . gondolkodj rajta, jó? - puszilom meg puha arcát. Tekintete megnyugodott, miután megindokoltam kérdésemet és adtam neki gondolkodási időt. Talán azért is tettem hozzá ezt, mert féltem attól, hogy komolyan nemet mond. Válaszként csak elmosolyodott és megölelt. olyan jó volt törékeny testét magamhoz húzni és érezni szívverését. Nem tudok vele betelni.

-Jobb lesz, ha lepihenünk, fáradt leszel holnap - húzódik el és fentebb kúszik az ágyon.

-Igazad van - követem példáját, s betakarom a fehér paplannal mindkettőnket. Holnap hosszú út vár ránk, vagyis inkább rám, mert az út döntő többségét nekem kell levezetni.

Elmosolyodom, mikor a takaró alatt hozzám bújik és érezhetem szívverését. Közelsége elfeledteti velem a problémáimat és végre el tudok aludni.

-Nem vagy álmos? - hallom magam mellől Fani hangját a kocsiban. Már rögtön indulás után elaludt, amiért nem hibáztattam. Reggel 6-kor indultunk el és kettőnk közül én bírom a korán kelést legjobban. Neki épp elég hétköznap az egyetem miatt kelnie, hétvégén egyértelműen pihenésre vágyik, szóval nem ébresztettem fel, még a rádiót se kapcsoltam be.