𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

K I L E N C E D I K

F A N N I

Megmondom őszintén szerintem mióta Németországban élek, nem aludtam ilyen jól, mint tegnap éjjel. Annak ellenére, hogy féltem, milyen lesz Dominikkal aludnom, miután lecsuktam szemeim, csak reggel ébredtem fel, viszont már a másik oldalamra fordulva.
Mikor felébredtem, nem feküdt mellettem senki, így komolyan el kellett gondolkoznom, tényleg velem aludt e, viszont a mellettem levő bevetetlen ágy erről árulkodott. Szóval valóban megkértem, hogy aludjon velem. Ennél nagyobb hülyeséget már régen csináltam . . .

Szemeim hatalmasra nyíltak, mikor megpillantottam a fehér lepedőn heverő három szál vörös rózsát. Ezzel egyetemben hatalmas mosoly rajzolódott ki arcomra, majd ujjaim közé vettem és fentebb ülve az ágyban emeltem orromhoz a virágot, hogy közelebbről is érezhessen friss illatát. Honnan a fenéből szerzett ilyen időben rózsát? Ez a fiú mindig tartogat valamilyen meglepetést a tarsolyában.

Kikászálódtam az ágyból, majd még mindig a rózsákat szagolgatva léptem az ablakhoz és húztam el a sötétítőt, hogy megnézzem, mivé alakult az időjárás. A szobához tartozó teraszt hó borította, az ajtót lehetetlenség lett volna kinyitni. A fák roskadoztak a rájuk nehezedő hófehér hótól. Az ég ugyanolyan szürke volt, mint már napok óta. Viszont már nem havazott olyan intenzíven, csak szállingózott.

Nem győztem mosolyogni a kezemben levő rózsákra pillantva, ezért gyorsan felkaptam a szürke póló alá melltartómat, mert azért mégsem állunk a focistával olyan szinten, hogy merném magamat mutogatni. Hajam kissé kócosan festett a tükörben, de ujjaimmal gyors igazgatást követően már a folyosón sétáltam egészen a konyháig, ahol Dominik tevékenykedett. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Sunyi mosollyal arcomon settenkedtem mögé, majd kezemet óvatosan hátára, onnan pedig izmos vállára simítottam a fehér pólóján keresztül. Ijedten fordult meg, majd szélesen elmosolyodott, ahogy megpillantott a három szál rózsával kezemben.

-Jó reggelt! - nyom finom puszit arcomra, amit egyszerűen nem tudnék megunni.

-Szia - sütöm le szemeimet szégyenlősködve, s közben mélyet szippantok a finom rózsa illatból, amikkel eltakarom mosolyomat előle.

-Hogy aludtál? - kérdezi magához húzva derekamnál fogva, miközben megfordítja a serpenyőben a tükörtojásokat. Annyira szokatlan volt ilyen közel lenni hozzá.

-Nagyon jól - nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg rajtam pihenő kezét.

-A meglepetés is tetszett ezek szerint? - pillant rám egy pimasz mosoly kíséretében, amin nevetnem kell.

-Nagyon kedves gesztus - nézek vadítóan szép barna szemeibe - Bár nem tudom, honnan szerezted ilyen időben.

-Nem árulhatok el mindent - teszi tányérokra az elkészült reggelit, majd követem őt a konyhaasztalhoz.

-Te jól aludtál? Nem fájt a lábad? - kérdezem leülve vele szemben.

-Egyátalán- rázza fejét - Szóval sűrűbben aludhatnál velem - teszi hozzá mosolyogva, amivel engem már megint zavarba hoz és kezdek pirulni isméteéten, mint egy paradicsom. Hogy lehet ennyire magabiztos?

-Nem hinném, hogy én voltam ennek az oka - nevetem el magam zavartan és inkább reggelimet kezdem tanulmányozni, csak hogy kerülhessem vele a szemkontaktust.

Eszembe jutott, mennyire elvesztettem a fejemet tegnap este és milyen jó érzés kerített hatalmába, mikor újra megcsókolt. A tegnap este folyamán több olyan momentum is volt, mikor jóval többet látott belőlem, mint bárki más eddig. Először, mikor meglátot a fürdõszobában egy szál törölközőben, vagy amikor a kanapén ülve csókolóztunk, s rajtam a csipkés bugyimon kívül csak szürke pólója volt, ami csupán felső testemet takarta igazán.