𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

T I Z E N H A T O D I K

F A N N I

Reggel Dominik ölelő karjaiban ébredek és azonnal mosoly kúszik arcomra, amint meglátom, milyen édesen szuszog mellettem. Haja ezer felé áll, és valószínűleg enyém sem lehet különb, tekintve, hogy éjjel elég hevesen reagáltunk egymás érintésére. Az átélt újabb két orgazmus az éjszaka folyamán nem tudta elvenni kedvemet semmitől. A mellettem fekvő fiú csodálatos volt. Minden percben egyre jobban szeretem.

Óvatosan közelebb bújtam hozzá, hogy közelebbről érezhessem testének melegét a takaró alatt. Egyikünk sem viselt még csak fehérneműt se, ezért kicsit elpirultam, mikor éreztem, ahogy csupasz melleim mellkasának nyomódnak. Egy szempillantás alatt nyíltak ki a focista szemei és vizslatott tettem miatt.

-Jó reggelt! - köszönt végül szinte suttogva és egy apró csókot nyom ajkaimra, ami úgy tetszett. Egyszerűen nem tudok vele betelni. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha ő nem lenne. Szebbé varázsolja mindennapjaimat, ami igazán rám fér.

-Szia - kezeimet borostás arcára vezetem, majd most én folyamodok csókért, amit mosolyogva fogad. Nagy tenyerét derekamon húzza végig, egészen fenekemig, amire ráfog. Ekkor hallom nyitódni a szoba ajtaját, majd valami, egész pontosan valaki besüpped az ágy matracán. Ijedten váltak el egymástól ajkaink és meredtünk az ágy végén ücsörgő Szofira. A szőke kislány nagy szemekkel figyelt minket, mi pedig megszólalni se mertünk. Legalábbis én nem.

-Szofi, te miért nem alszol még? - erőlteti meg magát Dominik és fentebb húzza rajtunk a takarót.

-Már nem vagyok álmos - feleli büszkén - Jöttök játszani?

-Mi lenne, hogy ha előbb átvennéd a pizsamádat és mi is felöltöznénk? - kérdezi tőle bátyja furfangosan.

-Pizsiben is jöhettek - Szofi nem tágít, Dominik pedig nagyot sóhajt.

-Szofi, Fanni szégyenlős és nem szereti a pizsijét mutogatni csak nekem - a frappáns válaszától még én is meglepődök.

-Jó - biggyeszti le ajkait, majd lemászik az ágyról, majd kitipeg a szobából, mi pedig megkönnyebbülten sóhajtunk fel.

-Azt hittem bezártad az ajtót - nézek fel a fiúra kifejezve meglepettségemet, hiszen nem sokon múlt, hogy a húga valami olyat látott volna, amit nem kellett volna.

-Hát az igazság az, hogy miután elaludtál, lementem enni. Biztosan elfelejtettem visszazárni - ismeri be kisfiús mosollyal, én pedig elnevetem magamat.

-Ejnye Szoboszlai! - simítok végig mellkasán - Nem félsz, hogy nem fogsz tetszeni, ha elhízol? - kérdezem szórakozottan.

-Amíg ilyen hangosan élvezed velem a szexet, nincs félni valóm - vág vissza pimasz mosollyal ajkain. Eszem megáll.

-Nagyképű - csókolom meg szemforgatva, majd engedem, hogy fölém kerekedjen és végigcsókolhassa kulcscsontjaimat, majd lassan lefelé haladva mellkasomat. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, hiszen odalent újra bizseregni kezdek.

-Biztosan a húgommal akarsz játszani és nem velem? - ajkai elválnak bőrömtől, hogy szemeimbe tudjon nézni. Göndörödő haja homlokába lóg, arcán szégyenlős mosoly terül el, pedig jól tudom, ő maga nem az.

-Nem volt elég éjjel? - kérdezek vissza incselkedve, barna szemeiben gyönyörködve.

-Belőled sosem elég - csókol nyakamba hirtelen, mire felnevetek, hiszen borostái csiklandozzák bőrömet.

-Jobb lesz, ha tényleg felöltözünk, mielőtt a húgod, még egyszer bejön - tolom el magamtól kedvesen mosolyogva és magam köré tekerve a takarót lépek táskámhoz, hogy valami kényelmes melegítő szettet előzúzzak belőle, amivel a fürdőbe vonulva átöltözök.